Akadémiai Értesítő, 20. kötet (1909. évfolyam)
Előadások és czikkek - Vargha Damján: A Telyes Bölcseség forrása
476 Vargha Dámján nagy fontosságáról és hogy a tudomány érdekét nagy mértékben tudnák előre vinni, ha a mérvadó körök kegyes volnának a tárgyak minél nagyobb mértékben való gyarapítására segédkezet nyújtani. A Nagyszombati-codex „teljes Bölcseségé"-nek forrása. (Kivonat Vargha Dámján jún. 1-én bemutatott értekezéséből.) A Nagyszombati-codex (Nytár, III. t. 1949. 1.) első sorában helytelen forrásjelzéssel találkozunk, a mennyiben a „teljes Békeségről" szóló könyvet szent Anselmusnak tulajdonítja. Hosszú kutatásnak szükségképen eredménytelennek kellett lennie a helytelenül jelzett nyomokon, míg most a tévedés kiderült. Nem szent Anselmus, hanem boldog Amandus, és pedig Seuse (Suso) Henrik Amand, Domonkos-rendi szerzetes írta a Nagyszombati-codex jelentős terjedelmű (a codex 1 —156. 1.) fordításának latin eredetijét. Seuse Henrik Amand а XIV. században éppen olyan hatalmas, uralkodó egyéniség volt, mint а XII. században Sz. Bernát, vagy а XIII.-ban Aquinoi Szent Tamás. Seuse mindkettőt követte: az egyiket szívével, mystikus szellemével, a másikat értelmével, scholastikus bölcseleti tanulmányaival. Mindkettőből sokat egyesített magában, életében és műveiben. Seuse ugyanis a legnagyobb német mystikus író, kinek mély áhítatban eltöltött „Élete" és lelki elragadtatások között megírt művei bejárták Európa kolostorait, elhatottak a szerzetesek predicatióin keresztül a nép lelkéig. Szinte versenyre kelnek a népek és nemzetek Seuse műveinek olvasásában és fordításában, és ebbe a nemes versenybe — a Nagyszombati-codexrészlet jelen eredetijének felfedezésével — belépünk mi magyarok is. Tiszteletreméltó, mint csatlakozik a műveit nyugathoz Nagyszombati-codexünk Seusefordításával, mint vesszük át ezen újabb adat szerint is, annak műveltségét, tudományos és irodalmi termékét. Seuse Henrik Amand „Élete" a szerzetességnek valóságos mintaképe, művei a kolostorok szellemének jellemző termékei. Az az Istentől ihletett lélek sugárzik ki Seuse „Életé"-ből és műveiből, mely otthonos volt az idott kolostorok celláiban, akár német, akár franczia, angol, olasz, németalföldi vagy magyar földön voltak is azok. Rendi közös, buzgó áhitat hatotta át a messze vagy közel fekvő kolostorokat ; a magyar Domonkos-rendi szerzetes is folyton érintkezésben volt a külföldiekkel. A lelki életnek, a mélyenjáró vallásos buzgalomnak egyazon nyilatkozásait találjuk mindenütt. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha a magyar földre is