Akadémiai Értesítő, 36. kötet (1925. évfolyam)

Előadások és cikkek - Négyesy László: Jókai költői és nemzeti értéke

Jókai költői és nemzeti é­rtéke 113 másik abban a fantáziaműködésben válik ki, úgy hogy típusokat lehet köztük e tekintetben megkülönböztetni. Van meseszövő fantázia, igenis. De aki erre korlátozza a fantá­ziát, az kénytelen lesz Szigligetit nagyobb költőnek mondani Aranynál, nagyobb drámaírónak Katonánál, sőt szükség esetén Shakespearenél. Azonban nemcsak mesekitaláló fantázia van drámában és epikában. Van amellett lélekteremtő, van jelenetalkotó fantázia. Van közvetlenül az élet szemléleteiből, mintegy nyersanyagból dolgozó és van finomító fantázia. Shakespeare képzelete nem anyagtermelő, hanem lélekalkotó és nem extenzív, hanem intenzív fantázia. Nem veszi a mesét az életből, se maga nem gondolja mindenestől, hanem veszi anyagát a mondából, a hagyományból; olyan mesét ragad meg, melyet már költői előmunkálat bizonyos mértékig for­mált, azt ő felsőbbrendűvé finomítja, jelentősebb lelki tartalom­mal tölti meg. A lélekalkotó fantázia lélektani kompozíciót szeret, lelki motimuvokból sarjasztja a mesét, az­ események­nek nem tarkaságára törekszik, hanem szervességére. És ki merné Shakespeare fantáziáját kétségbevonni, aki a régi mesék alakjait oly elevenné tette, oly idegélettel, oly szö­vevényes lelki élettel, az egyéniségnek oly irracionális és megfejthetetlen magjával­ oltotta be, mintha a Prometheus munkáját leste volna el? Ez csak teremtő fantázia! És Aranynak, Shakespeare tanítványának szintén ilyen a fan­táziája: léleklátó, költői előmunkálatokat tökéletesítő, fino­mító, lélektani kompozícióra irányuló képzelet. Jókai képzelete a meseszövő típus felé hajlik, de nem kirekesztőleg oda tartozik.­­ egyúttal lélekrajzoló is. Ezt nagyon erősen szeretném kiemelni. Ezen a megállapításon nem változtat a lélektani kompozíció gyakori hiánya, sem a sokszor előforduló lélektani következetlenség, valamint a jellemek elrajzolása. Jókai ugyanis egyike a legkitűnőbb típusrajzolóknak. Kiváló érzéke van a típusok felfogására és ereje a típusszerű lelkiség feltüntetésére. Sok tanúm van erre: mellékalakjainak hosszú sora, akik tele vannak realisz­tikus élettel. Jókainak is van lélelalkotó képzelete, de típu­sokat szeret alkotni, képzelete tipizáló. Főalakjai is típusokhoz közelednek. Ki tudja mutatni őket egyénekül, de az egyénítés­ben ritkán halad tovább, az első jelenetekben egyének, de amint tovább foglalkozik velük, amennyiben szerepet nem cserélnek, mindinkább típusokká válnak, egy csoportnak, az emberek egy osztályának képviselőivé. Egyéni életet ritkán élnek alakjai, ő mondja nekik, hová menjenek, mit tegyenek.

Next