Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1958 (65. kötet = Új folyam 3. kötet)

1958 / 10. sz. - NAGY ISTVÁN GYÖRGY: A mesterséges holdak műszerberendezése

a másik fogta be a sugárzást. Az egyes elektronsokszorozókon megfelelő szűrőkkel érték el, hogy a mondott sugárzási tartományokban működjenek. Az áramforrás kímélése céljából fotocellás berendezés gondoskodott arról, hogy csak akkor legyen bekapcsolva, ha a három sokszorozó valamelyikét a Nap sugárzása éri. Az amerikai Vanguard-holdon az ibolyántúli sugárzás vizsgálatára kisméretű ionizációs kamra szolgálna, mely nitrogénoxiddal van töltve. Ez a gáz mintegy 1340 Å hullámhosszú sugárzás hatására kezd ionizálódni. A kam­rának litiumfluorid ablaka van ; ez megakadályozza, hogy az 1100 A-nél rövidebb sugárzás a kamrába behatoljon. Ilyenformán a kamra az 1100—1340 A tartományba eső sugárzást észleli csupán. E tartományban a napsugárzás 95%-a az 1216 A hullámhosszú Lyman a vonalon koncentrálódik. A Nap 3—100 A tartományú röntgensugárzásának vizsgálatára hasonló ionizációs kamra alkalmazható, amely az előbb említettől abban tér el, hogy argontöltésű, ablaka pedig berilliumból készült. A Vanguard-terv szerint a Lyman a sugárzások mérése és a mérési adatok távközlése két rendszerben történnék. Az egyik a pillanatnyi értékeket méri és továbbítja. A mért értékek folyton változnak, éspedig nemcsak a Nap sugárzásában beálló ingadozások miatt, hanem annak következtében is, hogy a sugárzás a mesterséges hold tengelykörüli forgása miatt az ionizációs kamrát változó irányból éri. A másik rendszer a mesterséges hold egy földkörüli útja folyamán észlelt legnagyobb sugárzási értéket állapítja meg és tárolja, majd a soron következő földkörüli út folyamán továbbítja. A Nap ibolyántúli és röntgensugárzását vizsgáló berendezést kiegészíti az a készülék, mely a mesterséges holdnak a Naphoz viszonyított helyzetét állapítja meg. Erre az adatra az előbb említett pillanatnyi sugárzási adatok helyesbítéséhez és kiértékeléséhez van szükség. Ez a műszer fototranzisztorral szerkeszthető meg. A fototranzisztort irányérzékenysége teszi erre a célra különösen alkalmassá. A következő fontos mérési program az elsődleges kozmikus sugárzás vizsgálata. Ilyen méréseket a második és a harmadik szputnyik, nemkülönben az amerikai Explorer-holdak végeztek. Erre a célra az ismert GM-számláló­csöves készülékeket használják ; a méréstechnika a magaslégköri kutatásban meglehetősen kiforrott. A vizsgálatok célja az elsődleges kozmikus sugárzást elsősorban a hely és az idő függvényében vizsgálni, s a kozmikus sugárzás intenzitásának időbeli változását a megfigyelés, valamint a mágneses vizsgá­latok eredményeivel korrelációba hozni. A harmadik szputnyikon az említetteken kívül olyan berendezést is elhelyeztek, amely a kozmikus sugárzás tartalmazta nehéz atommagokat vizsgálta. Legfontosabb a berillium és a litium magok mennyiségének meg­állapítása , ebből következtetni lehet a vizsgált sugárzás „korára". A nehezebb atommagok hajlamosak arra, hogy könnyebbekre hasadjanak szét. Ennél­fogva az említett elemek magjainak száma hozzávetőleges tájékoztatást adhat arról az időről, amióta a kozmikus sugarak úton vannak, s így arról is, hogy a világűr melyik pontjáról indulhattak el. Újszerű módon vizsgálták a harmadik szputnyikon az említett atomi részecskéket. Erre a célra az ún. Cserenkov-részecskeszámlálót használták fel. A Cserenkov-féle sugárzás tudvalévően akkor mutatkozik, ha valamilyen anyagban töltött részecske mozog, az adott anyagra vonatkozó fénysebesség­nél nagyobb sebességgel. Ilyenkor látható fény villan fel, melynek erőssége

Next