Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1965 (72. kötet = Új folyam 10. kötet)
1965 / 12. sz. - VITA - KOVÁCS LÁSZLÓ: Filozófiai reflexiók a genetikai vitához
Filozófiai reflexiók a genetikai vitához KOVÁCS LÁSZLÓ A marxista materialista filozófia szerepe a szaktudományok, így a biológia, genetika vonatkozásában is kettős: a) az elért eredmények általánosítása, filozófiai feldolgozása, ami magának a filozófiának fejlődését segíti; b) a szaktudományok továbbfejlődésének közvetlen és közvetett segítése, ami igen sokrétű, sokirányú lehet — és kell is lennie. A biológia korunk egyik leggyorsabban fejlődő tudománya. A filozófiának — ha tevékenyen és termékenyen kíván hatni — követnie, sőt fokoznia kell ezt az ütemet. Ma kétségtelenül észlelhető bizonyos fáziskülönbség a biológia és a filozófia fejlődése között. Ez abból adódott, hogy a dogmatizmus időszakában a marxista filozófia fejlődése nagyban lelassult, ezalatt a biológiában — különösen pedig a genetikában — forradalmi eredmények születtek. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a modern materialista filozófia — a jelen helyzetben — a szaktudományok tehertétele. Nem szükségszerű, hogy a filozófusok megrekedjenek a biológiai tudományok 1948 —1950-es színvonalán. Ellenkezőleg, bizonyos mértékig és bizonyos értelemben a szaktudományok fejlődése előtt kell járniok. A marxista filozófiában klasszikus példák vannak erre, s ma is természetes igény ez a dialektikus materializmussal szemben. Milyen irányban halad a genetika fejlődése? Milyen fontosabb filozófiai problémákat vet fel ez a fejlődés? A genetikai dualizmus ellen A tudományok fejlődésének természetes útja a különböző iskolák, irányzatok, diszciplínák keletkezése. Olyan mesterséges szakadékot azonban, amilyennel a biológiát az 1948-as időkben széthasították, legfeljebb a hittörténelem ismer. A specializáció és integráció sajátos törvénye a tudományfejlődésnek, de ez nem a politikai differenciációt és integrációt követi. S az el nem kötelezett „harmadik világnak" természetesen nem fog kialakulni egy harmadik, egy „semleges" genetikája. Sokkal inkább az a tendencia figyelhető meg, hogy a mesterséges szakadék fokozatosan eltűnik s az ismeretek alkotó szintézise révén kialakul az alapjaiban egységes genetikai tudomány, amely az eddigieknél is nagyobb teljesítményekre lesz képes. Ennek azonban ma még komoly akadályai vannak, s ezek az akadályok nem háríthatók el a dialektikus materializmus alkotó közreműködése nélkül. Szükséges mindenekelőtt az idealizmus végleges száműzése a genetikából. Az utóbbi évek jelentős eredményeket hoztak ezen a téren is, de a materialista filozófia mulasztásai erősen éreztetik még hatásukat. Ez ma a genetika továbbfejlődésének, az egységes