Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1973 (80. kötet = Új folyam 18. kötet)
1973 / 4. sz. - ERDÉLYI ISTVÁN - ECSEDY ISTVÁN: Gondolatok a magyar régészetről
Remélhetőleg idővel az összes múzeum áttér a modern információ-tárolásra, ami megnyitja majd az utat a számszerű, kódolt leírás, a statisztikai, sőt kombinatorikai valószínűségszámítási módszerek alkalmazása felé a régészetben is. A leletek, a tárgyak szerves rendszere a kultúrán belül és a bennük rejlő információhalmaz feltárható, de ehhez a gépi adatfeldolgozás segítsége szükséges. A tapasztalati út nyomán haladó rendszerezés tempója ma már nem elégséges, legyen szó bármelyik régészeti leletcsoportról, szobrokról, avagy fémveretekről, edényekről. A logikailag (intuitív módon) kikövetkeztetett eredményeket a matematika módszereivel fogja a jövőben a régészet bizonyítani, alátámasztani, amint erre már nem egy sikeres kísérlet történt külföldön. Hazánkban az őskori kőszerszámok feldolgozására tett ilyen kísérletet Vértes László. Ehhez azonban mindenekelőtt az szükséges, hogy lehetőleg minél kevesebb adat vesszen el a múltból a régészet számára, vagyis ne pusztuljanak el a régi sírok, települések és kincsleletek, vagy ami már kimozdult helyéről a földmunkák során, ne kallódjon el magángyűjtők kezén, ne pusztuljon el véglegesen a tudomány számára. A jövő régészeti kutatóhelyei gépesített, jól műszerezett intézmények lesznek. Ennek azonban már most megvethetjük az alapjait, de csak akkor, ha nem engedjük szétszóródni magát a leletanyagot és pontosan rögzíteni igyekszünk magukat a lelőkörülményeket is. A régész számára ma már csak az alaposan feltárt és megfigyelt objektumok — település- és temetőmaradványok — nyújtanak információkat, amelyek elégséges alappal szolgálhatnak helyes történeti következtetések levonásához. Az anyag mennyiségi és a kutatási feladatok minőségi szintjének ez a dialektikus kapcsolata követeli meg az ásatások méreteinek és technikai szintjének állandó növelését és az elvi módszertani igényesség fejlesztését egyaránt. Eredmények és lehetőségek Jól példázza ezt az összefüggést az újkőkor (neolitikum) kutatásának folyamata. Ma már közismert, hogy az emberiség történetének egyik legjelentősebb szakasza kezdődött el az újkőkor kialakulásával, hiszen a gyűjtögetővadász életmódot akkor váltotta fel a letelepült termelő közösségek földművelésre és állattenyésztésre mind nagyobb mértékben támaszkodó életmódja. Mint a korszak elnevezése is — újkőkor, csiszolt kőkorszak — mutatja, hogy a kutatás kezdetben az új eszköztípusok kialakulását tartotta a korszak leglényegesebb vonásának, tehát az előkerült tárgyak tipológiai elkülönítésére szorítkozott. Több évtizedes feltáró és elemző munka után ismerték fel a korszak rendkívüli jelentőségét, azt a folyamatot, melyet a nagy angol marxista kutató, W. Gordon Childe „neolitikus forradalomnak" nevezett. Ahhoz pedig, hogy ennek az egyes területeken való folyamatnak kialakulását, gazdasági-társadalmi, műveltségi viszonyait alaposabban megismerjük, az újkőkori közösségek életét rekonstruálhassuk, szükség van mind a kutatások területi kiterjesztésére, mind arra, hogy teljes telepeket és temetőket tárjunk fel korszerű . VÉRTES L.: AZ őskori technika fejlődésének sebessége. „Munka és emberréválás" Budapest 1972. 187—194. 1.