Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1973 (80. kötet = Új folyam 18. kötet)

1973 / 12. sz. - ADATTÁR - RADÓ GYÖRGY: Egy cseppben a tenger (Petőfi Szabadság, szerelem! című versének fordításairól)

NEK fanyarul lelkesek („переводчики­­ почтовые лошади просвещения" PUSKIN), vagy egyszerűen szellemesek („Műfordítani annyi, mint gúzsbakötötten táncolni" KOSZ­TOLÁNYI) és legtöbbjükben van is igazság. Kiindulásul hadd szaporítsuk ezeknek az aforizmáknak a számát . „A műfordítás a kompromisszumok művészete" - hozzáfűzve mindjárt, hogy az aforizmának látszó kijelentésből elvi jelentőségű következtetéseket akarunk levonni. A „kompromisszumok művészete" meghatározás — úgy véljük — elárulja azt, hogy „tökéletes", „százszázalékos", „abszolút" átültetés nem létezik (az olyan, s ráadásul a szakmába vágó, tökéletes átplántálás, mint a „traduttore: traditore" magyar „fordító, ferdítő" tolmácsolása csak anekdotikus, ritka kivétel); de benne van a „kompromisszu­mok művészete" elnevezésben az is, hogy ha már az eredeti mű valamelyik elemének el kell vesznie a fordításban, akkor legalább ne a lényeges, ne a fontos vesszen el, s ha valami elvész egy „vámon" azt próbáljuk meg visszanyerni egy „réven", vagy egzaktab­bul szólva: a műfordításban az eredeti mű elemeinek együttes maximumát kell reprodukálni. Milyen elemekre bontható fel egy irodalmi mű ? — ez persze esetenként változik, általánosságban azonban tartalmi, formai és hangulati elemeket különböztethetünk meg: az utóbbi kettő együtt a stiláris elem, amelyhez kötött (verses) forma esetén a verstani elemek járulnak. Ha pedig a műfordítás folyamatát akarjuk szakaszokra bontani, akkor két szakaszról szólhatunk: 1. az irodalmi mű elemeinek, azok egymás közti viszonyának és fontossági arányának felismerése­, 2. együttes maximumuk reprodukálása. Ennyit vizsgálódásunk elvi alapjáról. Mármost az adott esetben azt fogjuk megvizs­gálni, hogy PETŐFI SÁNDOR Szabadság, szerelem! c. versének melyek az egyes elemei, ezeknek milyen az egymás közti viszonya és fontossági sorrendje, végül pedig dolgo­zatunk tulajdonképpeni céljaként­­ azt vesszük majd szemügyre, hogy e vers mintegy három tucatnyi fordításában a fordítóknak miként sikerült reprodukálniuk az eredeti mű elemeinek együttes maximumát. A Szabadság, szerelem! kezdetű vers, amelynek a századvégi irodalomtörténészek a Votum Petőfianum címet adták, már több elemzésnek volt tárgya. FERENCZI ZOLTÁN a Kisfaludy Társaság 1904. január 27-i ülésén Petőfi jelszava címmel tartott előadásában e versből mint gócpontból kiindulva vizsgálja, hogy előtte, majd utána miként jelentke­zett s formálódott a költő verseiben a szabadság és a szerelem összefüggő kettőssége; e felolvasás szövege meg is jelent a Kisfaludy Társaság Fvlapjainak XXXVIII. köteté­ben. Majd ugyancsak FERENCZI ugyanezt a témát 1909-ben, a Petőfi-könyvtár c. soro­zat VI. köteteként részletesebben fejtette ki. 1885-ben a szerző nevének feltüntetése nélkül jelent meg Petőfi jelszava. Hat sorról hét czikk címmel „A csatatéren felállítandó Petőfi emlék javára" Budapest—Kolozsvár — London kiadási hellyel egy füzet, amely azután változatlan szöveggel az említett Petőfi-könyvtár X. kötetében MELTZL HUGÓ Petőfi-tanulmányai közt látott újra napvilágot. MELTZL HUGÓ elemzései, szemben FERENCZI életrajzi szempontú fejtegetéseivel, esztétikai, sőt részben strukturális jellegűek, és mutatják a jeles PETŐFI-népszerűsítő tudósnak — az összehasonlító irodalomtudomány egyik megalapítójának gazdag világirodalmi tájékozottságát, ámde — jóllehet MELTZL maga is PETŐFI-fordító volt — a művet nem annak szemmeltartásával elemzi, hogy mely elmeit ismerje föl és reprodukálja A műfordító, így pl. egybeveti ugyan GOETHE Über allen Gipfeln kezdetű versével, ámde a két mű létrejöttének lélektani előzményeit, intencióját, sorsát, terjedelmét, „én" vagy „te" jellegét hasonlítja össze, viszont emlí­tetlenül hagyja éppen azt a hasonlóságukat, amelyet mi az alábbiakban különösen fontos­ként fogunk kiemelni. S mindjárt ezzel kezdjük. A Szabadság, szerelem! fő jellegzetességének azt tartjuk, hogy a lángoló szenvedélyű és határozott életelvű költő érzéseinek és eszméinek kvintesszenciáját végletes egyszerű­séggel fejezte ki benne. A vers szavai a legmindennapibb szavak — s ebben osztozik a

Next