Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1973 (80. kötet = Új folyam 18. kötet)
1973 / 12. sz. - ADATTÁR - RADÓ GYÖRGY: Egy cseppben a tenger (Petőfi Szabadság, szerelem! című versének fordításairól)
NEK fanyarul lelkesek („переводчики почтовые лошади просвещения" PUSKIN), vagy egyszerűen szellemesek („Műfordítani annyi, mint gúzsbakötötten táncolni" KOSZTOLÁNYI) és legtöbbjükben van is igazság. Kiindulásul hadd szaporítsuk ezeknek az aforizmáknak a számát . „A műfordítás a kompromisszumok művészete" - hozzáfűzve mindjárt, hogy az aforizmának látszó kijelentésből elvi jelentőségű következtetéseket akarunk levonni. A „kompromisszumok művészete" meghatározás — úgy véljük — elárulja azt, hogy „tökéletes", „százszázalékos", „abszolút" átültetés nem létezik (az olyan, s ráadásul a szakmába vágó, tökéletes átplántálás, mint a „traduttore: traditore" magyar „fordító, ferdítő" tolmácsolása csak anekdotikus, ritka kivétel); de benne van a „kompromisszumok művészete" elnevezésben az is, hogy ha már az eredeti mű valamelyik elemének el kell vesznie a fordításban, akkor legalább ne a lényeges, ne a fontos vesszen el, s ha valami elvész egy „vámon" azt próbáljuk meg visszanyerni egy „réven", vagy egzaktabbul szólva: a műfordításban az eredeti mű elemeinek együttes maximumát kell reprodukálni. Milyen elemekre bontható fel egy irodalmi mű ? — ez persze esetenként változik, általánosságban azonban tartalmi, formai és hangulati elemeket különböztethetünk meg: az utóbbi kettő együtt a stiláris elem, amelyhez kötött (verses) forma esetén a verstani elemek járulnak. Ha pedig a műfordítás folyamatát akarjuk szakaszokra bontani, akkor két szakaszról szólhatunk: 1. az irodalmi mű elemeinek, azok egymás közti viszonyának és fontossági arányának felismerése, 2. együttes maximumuk reprodukálása. Ennyit vizsgálódásunk elvi alapjáról. Mármost az adott esetben azt fogjuk megvizsgálni, hogy PETŐFI SÁNDOR Szabadság, szerelem! c. versének melyek az egyes elemei, ezeknek milyen az egymás közti viszonya és fontossági sorrendje, végül pedig dolgozatunk tulajdonképpeni céljaként azt vesszük majd szemügyre, hogy e vers mintegy három tucatnyi fordításában a fordítóknak miként sikerült reprodukálniuk az eredeti mű elemeinek együttes maximumát. A Szabadság, szerelem! kezdetű vers, amelynek a századvégi irodalomtörténészek a Votum Petőfianum címet adták, már több elemzésnek volt tárgya. FERENCZI ZOLTÁN a Kisfaludy Társaság 1904. január 27-i ülésén Petőfi jelszava címmel tartott előadásában e versből mint gócpontból kiindulva vizsgálja, hogy előtte, majd utána miként jelentkezett s formálódott a költő verseiben a szabadság és a szerelem összefüggő kettőssége; e felolvasás szövege meg is jelent a Kisfaludy Társaság Fvlapjainak XXXVIII. kötetében. Majd ugyancsak FERENCZI ugyanezt a témát 1909-ben, a Petőfi-könyvtár c. sorozat VI. köteteként részletesebben fejtette ki. 1885-ben a szerző nevének feltüntetése nélkül jelent meg Petőfi jelszava. Hat sorról hét czikk címmel „A csatatéren felállítandó Petőfi emlék javára" Budapest—Kolozsvár — London kiadási hellyel egy füzet, amely azután változatlan szöveggel az említett Petőfi-könyvtár X. kötetében MELTZL HUGÓ Petőfi-tanulmányai közt látott újra napvilágot. MELTZL HUGÓ elemzései, szemben FERENCZI életrajzi szempontú fejtegetéseivel, esztétikai, sőt részben strukturális jellegűek, és mutatják a jeles PETŐFI-népszerűsítő tudósnak — az összehasonlító irodalomtudomány egyik megalapítójának gazdag világirodalmi tájékozottságát, ámde — jóllehet MELTZL maga is PETŐFI-fordító volt — a művet nem annak szemmeltartásával elemzi, hogy mely elmeit ismerje föl és reprodukálja A műfordító, így pl. egybeveti ugyan GOETHE Über allen Gipfeln kezdetű versével, ámde a két mű létrejöttének lélektani előzményeit, intencióját, sorsát, terjedelmét, „én" vagy „te" jellegét hasonlítja össze, viszont említetlenül hagyja éppen azt a hasonlóságukat, amelyet mi az alábbiakban különösen fontosként fogunk kiemelni. S mindjárt ezzel kezdjük. A Szabadság, szerelem! fő jellegzetességének azt tartjuk, hogy a lángoló szenvedélyű és határozott életelvű költő érzéseinek és eszméinek kvintesszenciáját végletes egyszerűséggel fejezte ki benne. A vers szavai a legmindennapibb szavak — s ebben osztozik a