Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1976 (83. kötet = Új folyam 21. kötet)
1976 / 4-5. sz. - AZ AKADÉMIA CXXXVI. KÖZGYŰLÉSE ELÉ - PATAKI FERENC: "Mindinkább az embercentrikus társadalomkutatás komplex feladatai nyomulnak előtérbe"
ködő Pszichológiai Intézet jó kétévtizedes történetét is derékban metszi egy gyökeres újjászervezés, amikor a korábban kiterjedt klinikai-ambuláns tevékenységet folytató, erőteljesen és érdemesen gyakorlati orientációjú Gyermeklélektani Intézet meglehetősen éles fordulattal széles — talán túlságosan is széles — profilú, főként alapkutatások művelésére hivatott kutatóintézménnyé vált. Az intézet az elmúlt évtizedben vezetőinek energikus kezdeményezései és kollektívájának erőfeszítései nyomán állhatatosan törekedett arra, hogy szerteágazó tudományos és tudománypolitikai feladatainak mind magasabb színvonalon legyen képes megfelelni. S ezt olyan társadalmi és tudományos közegben kellett megtennie, amelyben maga a pszichológia — mint tudomány és mint gyakorlat — egyaránt kereste és részben még ma is keresi helyét és szerves integrálódási módját a társadalmi praxis széles övezeteiben, a munka, a nevelés, az egészségügy, a közművelődés és az életmód alakítás folyamataiban. Ilyen körülmények között, ha mégis válaszolnom kellene a kérdésre, inkább ezt mondanám: az elmúlt négy esztendő legjelentősebb tudományos érdeme az, hogy a pszichológia néhány fontos területén megszilárdult és jelentős eredményeket hozott — olykor nemzetközi figyelmet keltett — több olyan, hagyományosan művelt kutatási irány, amely mindinkább megszabja az intézet tudományos profilját, s mind elméleti, mind gyakorlati szempontból továbbra is biztató eredményekkel kecsegtet. Ezek főként az alábbiak: az emberi észlelési teljesítményeknek a kognitív szemléleti keretbe illeszkedő, komplex vizsgálata; az antropogenezis átfogóbb elméleti kérdéseinek összefüggésében is nagyjelentőségű összehasonlító lélektani kutatások, a beszéd-észlelés, a verbális kódolás és a korai beszédfejlődés többirányú elemzése; tanulási algoritmusok és heurisztiák; az értékelési műveletek s az értékelő magatartás attitűd-dinamikai megközelítése; a korai személyiségfejlődés egyes kérdései; különböző társas és csoportdinamizmusok; bizonytalansági mezőben lezajló döntési folyamatok és a humán motiváció egyes kérdései. Remélhető, hogy ezek — s természetesen az egyéb — kutatások s a nyomukban született vagy megjelenőben levő feldolgozások mind szélesebb körben figyelmet keltenek, valóban markánsan megvonják majd az intézet profilját, s mind a pszichológiai elméletképzéshez, mind a társadalmi gyakorlat fejlesztéséhez hozzájárulnak. 2. Ha némiképp általánosan (s természetesen csupán a magam látószögéből) válaszolnék, habozás nélkül ezt mondanám: mindinkább az embercentrikus társadalomkutatás komplex feladatai nyomulnak előtérbe. Napjaink társadalomtudományában szemmel látható a kutatási stratégiák gyökeres átalakulása. S ezen nem egyszerűen az olyan sokat emlegetett interdiszciplináris elv térhódítását értem. Hadd nevezzem a fejleményt a tárgy- és folyamatcentrikus kutatási stratégiák előtérbe kerülésének. A hagyományos tudományos klasszifikálásban mindinkább részeire szabdalt valóság újra és újra a maga részleges vagy teljesebb totalitásában bukkan elénk: a kutatás mindinkább komplex emberi jelenségeket és társadalmi folyamatokat vesz módszeres vizsgálat alá, aminek pl. a család, a társadalmi kollektivitásformák, a település, a demográfiai folyamatok, a termelés emberi tényezői stb. A pszichológia egyik fontos feladata, hogy a maga sajátos eszközeivel és lehetőségeivel hozzájáruljon mindezek világos és pontos megértéséhez s ennek révén — optimalizálásához. Az európai szocialista országok napjainkra elhatoltak a fejlett szocialista társadalom lehetőségeinkhez szabott, fokozatos létrehozásának programjához. E lehetőségek egyik forrásává válhat az, ha világosabban megértjük az ember újszerű helyzetét az új társadalomban; szocializálásának finom részletekig is elhatoló módjait, tevékenységének — s benne munkájának — indítékait és aspirációit, értékválasztásait s az életmódjának szerveződésében ható erőket — igényeket és törekvéseket. Mandmáig nem küzdöttük le teljességgel azokat a hiedelmeket, amelyek úgy vélekedtek, hogy a szocializmus anyagi alapjainak létrehozása mintegy automatikusan, avagy pusztán egy sajátos pedagógiai-felvilágosító tevékenységgel párosulva, létrehozza az emberi viszonyok