Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1979 (86. kötet = Új folyam 24. kötet)
1979 / 4. sz. - ADATTÁR - SZILÁGYI FERENC: A 'Milton' Elveszett paradicsomáról (Csokonai Vitéz Mihály ismeretlen költeménye)
Az emberiségnek, 's véle jó szívét érezteti; Midőnn a' terhet, melly vállát ereje felett nyomja Könnyebitti, 's sebe mérgét enyhítgeti flastromja; Midőnn a' szenvedőt ki már tsügged, s hanyatlik hátra. Láttyuk hogy talál kínnyait könnyebbittő barátra: A' ki szívénn más bajait olly mértékbenn hordozza, Hogy annak enyhítéséért mindenét fel-áldozza. Maradgyon hát ama Tudós komor Kritikájával, A' ki Miltont elcsárolja ezzel a' hibájával: Hogy a' mit az el vesztettbenn nyert fenn járó múzsája Azt a' viszsza nyertbenn mind el veszté lassú hárfája. Úgy van ezt maga Milton is éppenn nem tagadhatya Mert a' Pokol az el-vesztett Paradicsom magzatja. Igaz hogy ebből ki-esvén az ember poklot nyere Ebbenn készül a' sok tsudák' é s a' kénkövek' Tengere. A' viszsza nyert Paraditsom, melly el-törlője lett e' Gyötrelmeknek, a' mit nyerett egészszem elvesztette, így gyakran némelly kritikus főből származott hangnak, Színe alatt, az igazság borittéki lappagnak. Csak nemrég közöltük a Csokonai-évforduló jubileumi összeállításában a költőnek Az én életem című 126 soros ismeretlen versét a Kortársban, s máris hasonló terjedelmű ismeretlen költeményét mutathatjuk be. S hozzátehetjük mindjárt: jelentős versről van szó ismét, akárcsak Az én életem esetében, amely máris belekerült művelődésünk vérkeringésébe, legutóbb a Tempe jói televíziós változatának nyitó- és zárójelenetébe illesztette bele stílszerűen a rendezői lelemény. Mint az 1973-ban bemutatott vers jegyzeteiből is kitűnhetett, nem egészen véletlen műve volt a névtelen — s megtévesztő cím alatt közölt ! — elégia fölfedezése a bécsi Magyar Musa hasábjain. Éppígy a most közölt versé sem. A filológiában ugyanis — akárcsak a természettudományokban vagy a régészetben — nincsenek puszta véletlenek: természetesen a véletlen segíthet, de csak annak, aki venni tudja jelzéseit. A most bemutatott Csokonai-vers szintén már kinyomtatva — több mint 180 éve kinyomtatva ! — várta, hogy fölfedezzék. Pedig olyan kiváló irodalomtörténészek — és Csokonai-kutatók — mentek el észrevétlen mellette, mint Toldy Ferenc és Ferenczi Zoltán. Csokonainak a jakobinus mozgalomhoz fűződő kapcsolatát nyomozva igen érdekes szálak akadnak a kutató kezébe.Az egyik ilyen szál a nagy ébresztőnek, Bessenyei Györgynek bátyjához, Bessenyei Sándorhoz vezet, akit többé-kevésbé lekicsinyelt Milton-fordítása okán tart számon — ha számon tart — az irodalomtörténet. Pedig több figyelmet érdemelne. Mindenesetre Csokonait nem az Elvesztett paraditsom franciából készített prózafordítása (amelyről különben igen szépen emlékezett meg az eposzokról szóló tanulmányában) vezette el a testőrkapitányhoz. Ez a fordítás csak 1796-ban jelent meg Kassán, s a fiatal diák figyelmét már 1790 körül magára vonta a kassai Magyar Museum hasábjain a merész hangú levélíró, aki a Bastille lerontását emlegetve toppant be: „A Bastille' helyén már Szabadság' Templomát építették; — de vallyon áll-e már Kassán a' Fanatismus' és rabgondolatok' helyén építtetett Szabadság' Temploma?" Olvasmányai közt Pope-ot, Helvetiust és „János Jakab" néven Jean Jacques Rousseau-t említette, s további írásai beküldését attól tette függővé, hogy mennyire biztosítják a gondolatszabadságot folyóiratukban a szerkesztők: „Tsak határt ne szabjatok lelkemnek, mellynek karaktere határnélkül való." Ez a levél volt az iránytű, amely a fiatal debreceni diák figyelmét a nála kerek harminc évvel idősebb dragonyoskapitány felé fordította. A delej pedig, amely mindkettejük szívét, elméjét egy irányba rántotta: Rousseau és a francia felvilágosodás sarkfénye. Önmagáról is legtöbbet elmondó levelét 1795 táján éppen Bessenyei Sándorhoz írta