Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 1998 (105. kötet = Új folyam 43. kötet)
1998 / 10. sz. - KÖNYVSZEMLE - VÁGÁS ISTVÁN: Két könyv a Tiszáról
KÉT KÖNYV A TISZÁRÓL A vízügy múltjával foglalkozó mostani kötet különlegesen értékes anyagot bocsát közre. Vásárhelyi Pál születésének 1995-ben ünnepelt 200., halálának 1996-ban bekövetkezett 150. évfordulója tiszteletére első részében bemutatja a Tiszavölgyi Társulat 1846. január 20-i alakuló ülésének jegyzőkönyvét és azt a január 26-án kelt „Szerződvény"-t, amellyel az aláírók nemcsak a Tisza szabályozásának ügyét „tették sínre" véglegesen, a költségek, a pénzforrások és a teherviselés feltételeinek tisztázásával, hanem kijelentették azt is, hogy a Tiszavölgy szabályozásának fogalmába „az egész tiszavölgyi vízszerkezetnek bárminemű hasznosítását is belefoglalják". A könyv második részében közli Vásárhelyi Pál: „A Tisza folyó általános szabályozásának tervezete" c. alapvető munkáját, amelynek iratanyaga évtizedeken át lappangott vízügyi tervtárakban, s a második világháború végén került újra elő. Fejér László igazgató előzékenységéből ezt a szabályozási tervezetet közölhette a Hidrológiai Közlöny is 1995. évi 6. számában, így 150 év után ez a folyóirat és a mostani könyv volt az első, amelyben Vásárhelyi Pál életének e fő művét nyomtatásban is közreadhatták. A könyv második része három mellékletben bemutatja „A Tisza átnézeti térképe eredetétül a Dunáig" c. helyszínrajzot is, amely feltünteti a ma is élő 102 átvágást. (Mindebből 92 pontosan a tervek szerint épült meg, 2 további pedig módosítással, vagyis csak 8 maradt el. Többen mégis — tévesen — úgy tudják, hogy 112 az átvágások száma, és ebből azt következtetik, hogy a későbbi korok vízimérnöke Vásárhelyi Pál eredeti művét áttervezte és ezzel ..elrontottá". Jól látható a könyvben közölt térképen az is hogy a vezsenyi hajtűkanyart az eredeti tervezet sem jelölte ki átvágandónak, mint ahogy ennek indokoltságát — az ottani kötött talajba jól beágyazódott meder módosításának felesleges, sőt, káros volta miatt — Irányi Bertalan 1948-ban írott értékelése is helyeselte, bár nem ismerhette Vásárhelyi Pál eredeti munkáját. Ez is rávilágít, hogy az átvágások nem a vízfolyás mindenáron való megrövidítését célozták, hanem a meder állandóságát és a lefolyás akadályainak mérséklését. Fontos a Vásárhelyi-féle teljes, a Tisza egész hosszát érintő általános szabályozási tervezet minél szélesebb körű bemutatása azért is, mert ez meggyőzheti azon vélemények hangoztatóit is álláspontjuk téves voltáról, akik az általános terv létezését is kétségbe vonták. Idézzünk ebből az eredeti — kevéssé ismert, ezért gyakran helytelenül értékelt — szabályozási tervből (megtartva annak egykorú, ma talán néhol régies kifejezésrendszerét) néhány fontos részletet: A vízözönt oly számos ereken és lapályokon elárasztó Tiszánál részletes (értsd ma: részleges) szabályozásnak helye nem lehet, a czél csak nagyobb szakaszokban eszközlendő általános szabályozás által egy előre kiszabott terv szerint sikerülhet. A rendszeres (értsd: általános) szabályozás menete és sora az volna, hogy annak legelébb is minél egyenesebb és rövidebb útja, görbületeinek átvágása által eszközöltessék, s miután az átvágások jófoganatra sikerült, a nagyobb vizek áradása ellen a partok feltöltessenek. Ezen rendszeres szabályozásnál azon nyereség lenne, hogy a töltések a partokhoz lehetőleg közel eshetvén, az áradások torkában kevesebb földtér maradna, ezen kívül a töltések mértékei is kissebbedhetvén. nem csekély költség kímélés érezhetnék el, mivel az átvágások által a víztükör alább szállítása eszközöltetett. Vannak azonban esetek, mellyekben ezen rendszeres bánás módtól eltérni nemcsak tanácsos, hanem mint a Tisza jelen elhagyott állapotjában, szükséges is lehet. Az átvágások rendjére nézve megjegyzendő, hogy ha a tervezett átvágásoknak mindenike akár a vízszín sülyesztésére, akár más fennforgó viszonyokra nézve egyenlő sikert ígérne, ekkor azt lehet javasolni, hogy ezek a szakaszban alulról kezdessenek meg. De ha ez nem úgy volna, minthogy valóban nincs is, hanem egyik út- 1278 Magyar Tudomány 1998. 10. szám 1278 Könyvszemle