Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2003 (110. kötet = Új folyam 48. kötet)
2003 / 12. sz. - KÖNYVSZEMLE - PINTÉR MÁRTA ZSUZSANNA: Csokonai Vitéz Mihály: Költemények 5.[Teljes szöveg (HTML)]
Magyar Tudomány • 2003/10 tanárak arcképcsarnokában szerepel Lénárd Fülöp, holott magyarsága vitatható. Az azonban mindenképpen következetlenség, hogy ebben az arcképcsarnokban Bolyai János és Pólya György révén szerepelnek matematikusok - de akkor miért csak ők? A tanárokat ugyanitt Vermes Miklós képviseli - miért a többes szám? Ha abból indulunk ki, hogy a professzor is tanít, akkor az és felesleges az arcképcsarnok címében. Az meg egyszerűen tévedés, hogy Gábor Dénes a Toldy Gimnáziumot látogatta volna, hiszen ő az itthon Karinthy Frigyes révén legismertebb iskolába, a Markó utcai Főreálba járt. A hibákat könnyű felsorolni, mert kevés van. A kötetek a tudóssá válás folyamatának egy fontos fázisát emelik ki, amikor felmerül az igény a tudás megszerzésére. Ez a fázis a leginkább tervezhető és kézben tartható -többféle jó megoldás létezik, és csaknem végtelen számú rossz. Ez a kötet az angol nyelvű változatával együtt egy olyan - Kovács László által szerkesztett és teszten írt - sorozat tizedik kötete, amely a jó példák elemzésére vállalkozott: Wigner Jenő, Szilárd Leó, Hevesy György, Eötvös Loránd az eddig kidolgozott tételek. Keskeny kötetekben szikár, célratörő megfogalmazás - ez a Studia Physica Savariensia fajsúlyosságának receptje, és ennek alapján készült a Neumann Jánosról és tanárairól szóló kötet is. (Kovács László: Neumann János és magyar tanárai. Studia Physica Savariensiae. Szombathely, BDF, 2003,122 p.; Kovács László: László Rátz and John von Neumann. A Gifted Teacher and His Brilliant Pupil. University of Manitoba, Winnipeg, 2003, 107 p.) Füstöss László Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Fizikai Intézet Csokonai Vitéz Mihály: Költemények 5. Vannak könyvek, amelyeknek megjelenését az egész irodalmi szakma várja, s vannak sorozatok, amelyek befejezésekor igazi ünnepi pillanatot élhetünk (élhetnénk) át mindannyian, akik fontosnak tartják a magyar irodalom értékeinek kutatását és megőrzését. Mégis szinte észrevétlenül jelentek meg egy kiemelkedő sorozat utolsó kötetei - a Csokonai kritikai kiadásé. Sokkal nagyobb nyilvánosságot és elismerést kellett volna kapnia a magyar tudományosságban annak a ténynek, hogy több évtizedes munka után, generációk együttes kutatásainak és kiemelkedő egyéni kutatói teljesítményeknek köszönhetően teljessé vált a magyar felvilágosodás legnagyobb költőjének - és a modern magyar líra elindítójának - életműkiadása. A munka kapcsán nem túlzás évtizedekről beszélni: a Csokonai Vitéz Mihály Összes Művei címet viselő sorozatban a Költemények első kötete 1975-ben jelent meg a költő korai, 1785-90 közötti verseivel. A színművek kritikai kiadását tartalmazó két kötetet Pukánszkyné Kádár Jolán rendezte sajtó alá 1978-ban. Hosszabb szünet után, 1988-ban jelent meg a Költemények második kötete (1791-93 közötti versek, Bp. 1988), 1992-ben pedig a sorozat harmadik kötete, tenne az 1793-96 közötti időszak verseivel. A negyedik kötet, amely a költő pályájának filológiailag talán legérdekesebb szakaszát, az 1797-99 közötti időszakot mutatta be, 1996-ban jelent meg. Csokonai Levelezése 1999-ben látott napvilágot Debreczeni Attila jóvoltából. A Költemények utolsó, ötödik kötete csak 2002-ben jutott el a kiadásig, ekkor azonban együtt jelenhetett meg a sorozat két zárókötetével. Tanulmányok(sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Borbély Szilárd, Debreczeni Attila, Orosz Beáta ) és a Feljegyzések (sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Borbély Szilárd, Debreczeni Attila, Orosz Beáta, Szép Beáta). A sorozat kiadója, az Akadémiai Kiadó, ennek a kiadásnak az 1630"