Építünk. A Magyar Írók Szövetsége Debreceni Csoportjának folyóirata 4. (1953)
1953 / 3. szám - HALADÓ HAGYOMÁNY - Kiss Tamás: Párisi fény (Részlet Csokonai életregényéből)
Kiss Tamás: Párisi fény (Részlet Csokonai életregényéből) Szokatlan enyhe volt az ősz. Végig a Péterfián játszadozó szél kergette a levelet és a port. Az északi városkapun túl a Salétromépületig vastagon terítette be az utat az ősz az erdő leveleivel. A két professzor talpa alatt ropogott az avar. Kotsi Sebestyén István rektor professzor összébbhúzta mellén a mentét, amit két oldalt tenyérnyi szélességben rókaprém szegélyezett s lenn hosszan a csizmáját verte. Mellette hátratett kézzel, zsinóros feketében Szilágyi professzor, a társa kocogott. Kalapjuk széles karimáját fel-felcsapta a szél. Szombat volt, a mindenheti fegyelmi konzíliumról jöttek, sétáltak a Nagyerdő felé. Beszélgettek. — Sok baj van az ifjakkal mostanában. Minden szombatra akad valami ügy. Mit sejt kegyelmed, mi oka lehet ennek Szilágyi uram? — Ki tudja kézben tartani ezt a sok deákot. Maholnap számukat se tudjuk. Öt professzor? Némely préceptor is megbízhatatlan. — Régen három professzor is elvégezte a rend dolgát. Nem kellett törvényt se szigorítanunk. — Domokos főkurátor uram azt mondta, hogy nem nevelünk, csak prédikálunk. Ez nem elég. Én azt mondtam, elég. Nekünk így kell. A jó mag elvégez mindent, ahova hull. Kotsi nevetett, kurtán, szárazon. — Útfélen nem, se tövisek között. — A Kollégium nem útfél klarisszime — hökkent meg Szilágyi. Mondani akarta tovább is, de közbevágott a peckes kis ember: — Feleségem testvérhúga nemrégiben templomba ment. Összetalálkozott egy rókaprémes deákkal. Sár volt és keskeny nyomadék, egyik sem akart kitérni, mert sárba kellett volna lépnie. Az erős deák két kézzel derékon kapta a tisztes asszonyt, kitette a sárba és elment. Sógornőm panaszt tett, én azt mondtam: Párizsban rebellió van. Ott már se Istent, se erkölcsöt nem ismernek. Oldalt nézett Szilágyira. A dogmatika professzora nem értette egészen az összefüggéseket. A rektor folytatta. .. Egy pécsi tanár már azt tanítja az akadémián, hogy Isten léte kétséges. A vallás üres szó csupán, elégítsétek ki az ösztöneiteket. A pesti egyetemen a deákok levágatták a copfjaikat, hogy a párizsi vezérekre hasonlítsanak. Patakon meg „republikánus atyafiaknak” szólítják egymást az ifjak. Szilágyi megállt, éppen egy fa tövében. Mintha azt hívná segítségül, félkarjával nekidőlt. Úgy álltak szemben egymással: .. Kemény törvényeink vannak reverendisszime, az ifjúság megfékezésére. Nemde elzártuk-e a francia könyveket is? Betiltottuk az olvasó társaságot. Én, mint az osztályok felügyelője a préceptorok minden lépését figyelem. Semmi rendellenességet nem tapasztaltam ezen a téren. — Benyúlt-é kelmed egyik-másik deák bútorába, fiókjába. A tógátusok egy része franciául tanul. Rousseaut, Voltairet silabizálja. A ládákban bizonyára megtalálná az új bibliákat is. A legfenekükön alighanem a Moniteurt. Csak más meg ne találja. A rektor a zsebébe nyúlt s onnan a Hírmondó egyik számát húzta ki. Szilágyi arca elé tolta. A közlemény feltűnő volt, mert a fontosabb részlete annal volt mellé húzva: „ ... Félünk, hogy az elvadult francia nép gonosz követői hazánkban is meg fogják zavarni a békét és nyugalmat, mert már más országokban is zavarok törtek ki. .. Veszprém rendes gyermekeik védelmében mindenben készek segítséget nyújtani a Helytartó tanács számára.. Szilágyi az újságról a rektorra pillantott. Kotsi folytatta: — Martinovics apát és a viceispán után már a professzorokra kerül a sor mihamar, ha nem vigyázunk. A mi oskolánk könnyen gyúl, tele van szegény deákkal. Most már csak hagyján, itt a szorgalom ideje, de mikor a nyári gyűjtésről hazajöttek, alig lehetett velük szót érteni. Egyik-másika elkapta a szemét és hallgatott. Még a nemes ifjak is. Az egyik esküdt deákom egy