Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 18. (1967)
1967 / 11. szám - Kovács László: Filozófia és forradalom
politikai irányelvei a gyakorlatban maximális mértékben realizálódnak. Az Októberi Forradalommal kezdődő új történelmi korszak eseményei, a mi társadalmi fejlődésünk tapasztalatai azt igazolják, hogy a marxista párt vezetőtevékenysége a szocialista társadalom politikai struktúrájának nélkülözhetetlen része. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján egy új korszakot ünnepelünk az emberiség történetében, a szocialista forradalom korát. A szocializmus a 20. század legdöntőbb társadalmi realitása lett. Az Októberi Forradalommal elkezdődő társadalmi változás a magyar népnek is szociális, politikai és nemzeti felemelkedést hozott, s tevékenységünkön keresztül hazánkat is a társadalmi haladás élvonalába emeli. KOVÁCS LÁSZLÓ Filozófia és forradalom Túlzottan egyszerűsített és felszínes az a közkeletű filozófiai formula, hogy a materializmus mindig a haladó, az idealizmus pedig csak a hanyatló osztályok érdekeit, nézeteit tükrözi. Vitathatatlan azonban, hogy mély igazság rejlik mögötte. Ám a felszínesség inkább eltakarja, mintsem megjeleníti ezt az igazságot. Mint mindig, az igazság mélysége itt is csak akkor és úgy tárul fel, ha folyamatában, tendenciájában, több dimenzióban vizsgáljuk. A materializmusnak feltétlenül lényegi vonása, adottsága, hogy többnyire a társadalom anyagi és szellemi haladását szolgálja. Ez azonban nem jelenti, hogy minden formája, mindig alkalmas erre a szerepre. S annak megmutatása, hogy melyik mikor, miért nem haladó, éppen forradalmiságának jobb megismerését, tudatos-tudományos fejlesztését teszi lehetővé. Ellenkező értelemben vonatkozik ez az idealizmusra. Annak is lehetnek olyan formái, melyek bizonyos körülmények között pozitív szerepet játszanak, eltekintve attól, hogy az idealizmus lényegileg ellentéte a materializmusnak. Adott esetekben lehet valami közös az alapvetően ellentétes irányzatokban, ami hasonló szerepre, az emberi haladás szolgálatára - különböző módon és mértékben ugyan, de - mindkettőt alkalmassá teszi, és a két fő irányzaton belül is a különböző formák haladó, forradalmi jellegét megadja. Ez az átfogó és mélyen differenciáló forradalmi tényező a dialektika. A filozófia dialektikus jellege, tartalma, együtt nőtt, fejlődött az egyetemes tudással, az emberi kultúrával, magával a társadalmi haladással. Az ókori görög gondolkodásban még ösztönös elemként van jelen, s elsősorban a mozgás, változás megfogalmazásaként (panta rhei) jelentkezik. De itt még a változások legfőbb formáit (mennyiségi, minőségi) is lényegében differenciálatlanul tartalmazza. Ez a megkülönböztetés valójában csak az újkori materializmus születésével, a mennyiségi szemlélet gyors fejlődésével kezdődött. Ez pedig a modern természettudomány (matematika, mechanika, fizika) jelentkezésével, valamint a tőkés felhalmozás történelmi tendenciájának kialakulásával veszi kezdetét. Egyre gyakrabban és mélyebbről bukkannak fel dialektikus elemek mind a materializmus, mind az idealizmus fejlődése