Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 44. (1993)

1993 / 8. szám - KORFORDULÓ 2 - Kisgyörgy Réka: Szoba a magasban

50 KISGYÖRGY RÉKA Szoba a magasban A nemzedékfogalom, amely köré annyi elmélet szövődik, s amelyet különféle megnevezésekkel illet a szociológia, a párbeszéd révén válik élő valósággá. Tudok-e úgy kommunikálni, hogy ez az élő valóság ne csak referenciaalap, hanem a jelen körülményhatározóinak és önmeghatározásunk attribútumainak táptalaja legyen. Nos, e tekintetben szüleink megtették az első, nélkülözhetetlen lépést; országunk születésszabályozási indexei nem várt eredményeket mu­tattak, s még csak az sem volt teljesen világos, hogy a szép számban megugrott újszülött létszám reális kapcsolatban állt-e Közép-Európa latens politikai áramlatainak kisugárzásaival, netán a forrongó közhangulattal, vagy hogy Romániában a gyermekhalandóság aránya egyszersmind csökkent-e, ment-e már akkor általunk „a világ elébb”? Ama forgandó kerekeket igen látványosan nem szüleink irányították, hiszen aki az abortusztörvény kiszolgáltatottjává vált, nem hinném, hogy cselekvő szerep­tudatában megerősödve végezte volna oly nagy hittel mindennapi munkáját... 1966—67. Az sem mondható el, hogy az idő immár a mi kezünkre játszotta volna át lassan-lassan a hatalmat. Szüleink kiszolgáltatottsága egyrészt örökség, másrészt a fokozatosság elve alapján növekvőben van a tehertétel, miként a bűnök átöröklésének nemzedékenként érezhető hatásfoka. Hetedíziglen. Az Úr színe előtt zajló színjáték távol az ótestamentumi vérvörös színezettel a pír más-más árnyalataival operál. A szégyen színe, az izgalom színe s a ma jól ismert vörös. Eszményeik dolgában is hasonló módon jártak, vért talán csak színében ismerő szüleink, nem szabadott elvetélt gondolatokról tudomást szerezni, miként — elvileg — nem lehetett részük a büntelenül megélt pásztorórák ciklámen hajnalaiban sem. Minden a világra jött. Az „index alá” kerülő könyvek, az elkobzott kéziratok és a „természetes” határokat feltüntető, lepedőnagyszagú térképek észvesztő védelmével fordított arányban megszületett hát a vegetális és ösztöni konspiráció „románcos” létezésmódjának egyik válfaja A népek közti egyetértés izolált tendenciái, a szülőföldünkön a tegnapi jöttmentek gyűlölnek bennünket, és nem tudom, változott volna-e a történelmünk, ha bölcsebb oktatóink okosabb és bátrabb, magabiztosabb és öntudatosabb nemzedékeket neveltek volna! Mindez ma már több az „esztétikum” nyers kérdésénél, több az újavantgárd bájos felhőjátékánál. Vitathatatlan, hogy jó volt kamaszként Wilson-operát élvező modernnek lenni, de az is tény, hogy utána rettenetes volt a magára­­maradottságunk felismerésének pillanataival szembesülni. Hatalmas pró­batételt jelentett — és jelent még ma is — a „szépség relevanciáján” túl felfedezni az erkölcsi jó, a morális nemesség örök tanítását is. Ez a már idézett bibliai kérdés lényege: szellemi önmegvalósításunk pillanataiban van-e elegendő erőnk a jóra?

Next