Alkotmány, 1898. április (3. évfolyam, 78-103. szám)

1898-04-01 / 78. szám

jötte. április a. ALKOTJVÁÜT, régi cimével és évfolyamaival együtt átengedtük Ilyürky Ödön urnak, addigi szerkesztőjének tulaj­donába ; a Társulat azonban továbbra is hivatalos közlönyének tekinti s ennek fejébe nagyobb pél­dány­számban rendeli meg az igazgató választmány tagjai számára. Egyenesen a katholikus hitéletet szolgáló áj­­atossági kiadványaink 3 új kötettel szaporodtak; egyik közülök a fordítónak gyönyörű rajzaival u­szítve jelent meg. Népiskolai tankönyveink átdolgozását és javí­tott új kiadását a múlt évben is folytattuk, las­súbb tempóban ugyan, mint szerettük volna, de a dolog nem rajtunk múlt. E mellett azonban újakat is adtunk , és a múlt évi jelentésemből előre jel­zett terv szerint, a különféle fokozatú népoktatási intézetek számára vagy 30 új tankönyv írására hirdettünk pályázatot. — a­minek eredményéről azonban majd csak a következő jelentés szólhat. A Népnevelő, ezen ingyenes tanügyi lapunk,­­ megkezdett irányban folytatja működését, a régi szerkesztő kezei alatt. Lassan bár de hódit, s azt hiszem, hogy a kath. néptanítók hálájára már eddig is számot tarthat a Társulat, — vajha a hivatalos példányokon fölül a népnevelés munkásai előfizetés által is minél többen támogatnák ! Hogy a szorosan vett néptanítók mellett, a katholikus kántorok érdekeit is lehetőleg szolgál­juk. Társulatunk a múlt év folyamán átvette a Kutschera József által szerkesztett „Kath. egyházi Zene-Közlöny“-t, mely azóta a korábbi szerkesztő­ség gondozása alatt, a Társulat kiadásában jelen meg. Az anyagi áldozat világos tudatával ment bele az igazg. választmány ezen vállalatba ; de egyrészt az ügy, melyet a lap szolgálni kíván, s másrészt a remény, mely fokozódó pártolás­sal biztat, s egyelőre ez érdemben is megnyug­tathat bennünket. Legyen szabad itt megemlékeznem azon tan­könyv­vizsgáló bizottságról, mely a Nm. püspöki kar ideiglenes megbízásából Társulatunk kebelében működik. Ezen bizottság a múlt évi ülésein ösz­­szesen 45 tankönyvet bírált meg, s ezek közül 24-et appróbált a katholikus népiskolák használa­tára. A múlt évi június 24-én tartott üléséből pe­­dig — részint mandátumának kiterjesztése, részint eljárási szabályzatának szükségessé vált módosítása végett — alázatos felirattal járult a Herceg-Pri­­más­­ Eminenciája elé. A katholikus középiskolák használatára a Hajdu-Zoltvány-féle „Lélektan és gondolkodástan“ új és javított kiadásban jelent meg, é s mint új vállalat, a Demény Dezső „Alapvető hittana“, me­lyet az „Ágazatos hittan“ még a jelen év folya­mán fog kiegészíteni. Népiratkáink sorozata 13 új füzettel gazda­godott (4 foglalkozik a szocializmussal) és a ré­gebbiek közül is 4 jelent meg újabb kiadásban. A Magyar nép könyvtára címen megindított s igen megkedvelt vállalatunk 6-ik kötete jelent meg a múlt évben, é­s a következő kettő is már sajtó-készen van. Ifjúsági irataink az elmúlt évben ismét 5 kötettel szaporodtak. A szépirodalom s az egyes szaktudományok köréből a Tudományos és irodalmi osztály kiadá­sában 10 új füzet (20—29. sz.) jelent meg, me­lyek az osztály havi ülésein bemutatott értekezé­seket tartalmazzák. Továbbá ugyanezen osztály — a történeti okmánytár régebben kezdett előmun­kálatainak folytatása mellett, egy igen érdekes történeti forrásmunka kritikai kiadását készítette elő­, mely már nemsokára kikerül a sajtó alól. íme m. t. Nagygyűlés, a vázlatos kép, mely Társulatunknak a katholikus irodalom terén egy év alatt kifejtett munkásságát mutatja. Ha a nyom­tatott ívek számát keressük, — a kézbesített rész­letes kimutatás szerint, jóval túlmegyünk az öt­millión. De én e nagy számnál is fontosabbnak tartom, amit előre is bátor voltam jelezni, hogy a katholikus hitélet, valamint a népiskolai szük­ségletek és a népies irodalom kiváló gondozása mellett,­­ a felsőbb iskolák és a művelt nagy­­közönség igényeinek, sőt az egyes szaktudomá­­nyoknak is néminemű szolgálatot tehettünk, és ebben leli igazolását ama föntebbi állításom, hogy Társulatunk egyre szélesebb mezőkön és mind mélyebbre eresztett ekével iparkodik teljesíteni a nemzeti közművelődés terén fölvállalt munkáját. Ez azonban, m. t. Nagygyűlés, az éremnek csak egyik oldala ; a másik a financiális ered­mény, mely nem ugyan önmagáért, hanem mint az erkölcsi hatás mértéke és a további munkál­kodás egyik kezese, kiválóan érdemes m.­t. közönségünk figyelmére. Azért tisztelettel kérem, méltóztassanak az érem ezen oldalára is egy tekintetet vetni. A kézbesített évi jelentés részletes adatai, valamint a mai napirend során tárgyalásra kerülő igazgatósági választmányi határozatok­ ezen oldal­ról is megnyugtató képet nyújtanak. A szabály­szerűen felülvizsgált zárszámadások szerint egész évi gazdálkodásunk átlag a múlt évi nagygyűlés által helybenhagyott költségvetés keretei között maradt. A kimutatott pénztári maradvány (3228 frt) első tekintetre talán igen kevésnek látszik , de ha ehhez hozzá­adjuk az alapítványi vagyon (1178 forint) és a külön kezelt alapok (456 frt) szaporo­dását, valamint az új társulati ház építésénél igénybe vett tőkék után ez időre elmaradt kamat­jövedelmet (c. 3500 frt) és még az illusztrált Szentírás előmunkálatai címén, a költségvetés keretén kívül, előlegképpen kifizetett 3000 fr­tot, akkor a tényleges pénztári eredmény is sokkal kedve­zőbben jelentkezik, jóval a 11.000 írton felül. S ha még megemlítem, hogy ezt a pénztári ered­ményt kizárólag a lefolyt év üzleti forgalma után, a Társulat forgalmi tőkéjének legcsekélyebb igénybe­vétele nélkül értük el, akkor, úgy hiszem, az érem másik oldalasával is meg lehetünk elégedve. Csupán a leltári vagyon rovata az, mely a múlt év végén az előbbeni években megszokott­­ növekedés helyett, némi csökkenést mutat. Nem véletlen ez, m. t. Nagygyűlés .­amennyiben a közeli átköltözésre való tekintetből sem akarhattuk rak­tárainkat a szükségesen fölül megterhelni. Igenis, az átköltözés! Miért az nagy, társulatunk félszázados életé­ben mindenesetre korszak­alkotó vállalkozás, mely­hez m. t. közönségünk egy év előtt adta meg­egyezését : az új társulati ház építése immár befe­jez­éséhez közeledik. Már az elmúlt fél tető alatt érte, s ez idő szerint belső berendezésén dol­goznak. Slék­óztassék megengedni, hogy az érdemben még néhány percig fáraszthassam szíves türel­müket. Kötelességemnek tartom me­t­ közönségünk­­­­nek bejelenteni, amiről az időközben teljesített fize­téseknél magam is meggyőződtem, hogy az épít­kezés szigorúan a múlt évi nagygyűlés által elfo­gadott tervek és költségvetések keretein belül maradt , s hogy ezt az egyensúlyt a végső el­számolás sem fogja megzavarni, erről a vezető architektus úr ismételt nyilatkozata biztosít. A­­ szükséges fedezet azonban, melyhez átmeneti köl­­csönképpen a társulati elnökség a forgalmi tőkét is igénybe vette, még így is sok gondot okoz. De amint a Társulat régi házának eladása, amire m. t. közönségünk az igazgató-választmányt már a múlt évi nagygyűlésen felhatalmazta volt, sike­rülni fog : ez a nehézség is le lesz győzve. És lesz a Társulatnak uj palotája, mely fél századon át szerzett tekintélyének megfelel; lesz fényes díszterme hol gyülekezhetik ; lesz a Tár­sulat nemes céljaira szolgáló nyomda és könyv­kötő műhely ; szóval lesz egy uj otthon, mely a Társulat igényeinek beláthatatlan hosszú időkre megfelel. És ezt az új otthont még a jelen év nyarán mindenesetre augusztus 1-ig el is foglalja. A magán­lakások is ugyan­ezen határidőre adat­nak ki. De éppen mivel ezen átköltözés Társulatunk félszázados jubileumával is egybe esik, az igazgató választmány illendőnek találta, hogy ezen nemzeti művelődés-történetünkben is jelentékeny mozzanat megfelelő ünnepség által tétessék jelessé, s ehhez képest 1898. január 27-én tartott üléséből meg­­bizta az elnökséget, hogy a jövő őszön a kitelhető solennitással megtartandó zárkő-letételi ünnepség iránt intézkedjék. Ez irányban tehát, m. t. nagygyűlés, a leg­jobb reménységgel várakozhatunk. De mielőtt mai jelentésemet befejezném, tartozom még egy nyilat­kozattal a társulati elnökség részéről, mely a Tár­sulat működésével elért eredményeket mindenkor igazságos osztozással ruházta át a Társulat tiszt­viselőire. Ezt az elismerést, méltóztassék megen­gedni, hogy ezúttal is kifejezhessem. De mivel ezen elismerés a mai napon a Társulat első hiva­talnokával szemben egyszersmind búcsúszó is, hadd emelkedjék magasabbra szavam, melylyel a távozó igazgató úr buzgó működéséért külön is kö­szönetet mondva, választott új pályájára Isten leg­gazdagabb áldásait kívánom. Ezek után még csak egy kérésem van, hogy az előzőkben foglalt jelentésemet kegyes tudomásul venni méltóztassék, Kisfaludyt zajosan megéljenezték. Ezután a társulat tudomány és iro­dalmi osztályának újonnan választott tag­jainak a bíboros hercegprimás által jóvá­hagyott névsorát hirdették ki. Az osztálynak új tagjai lettek: Acsay Antal dr., Esterházy Sándor dr., Meininger Ferenc, Kovács Sándor, Mrázy En­gelbert dr., Récsey Viktor dr., Rézbányai Ferenc dr., Zelliger Vilmos dr. és Wo­­sinszky Mór. Ezután Kiss János dr. terjesztette elő igazgatói jelentését, melyet a közgyűlés nagyjában szintén felolvasottnak tekint. Kiss János dr. tehát csupán arra szorítko­zott, hogy megható szavakkal vett búcsút a Társulattól, melynek igazgatói tisztjét oly hosszú időn át töltötte be, nagy szakava­­totsággal, ügybuzgósággal s midőn búcsú­zott, ünnepélyes ígéretet tett, hogy uj műkö­dési körében is a Társulatnak mindenkor a leglelkesebb híve és támogatója lesz. Lel­kesen megéljenezték e szavait, Hets Ödön fővárosi ügyvéd pedig azon általános helyes­léssel fogadott indítványt tette, hogy a köz­gyűlés mondja ki, hogy az igazgató-választ­mány tegyen javaslatot, melylyel a Tár­sulat a távozó igazgatónak elismerését és háláját nyilváníthassa hosszas, sikeres ügy­szerető munkálkodásáért. Hets Ödön indít­ványát egyhangú lelkesedéssel magáévá tette a közgyűlés. Kiss János dr. jelentése így hangzik­­ Kiss János dr. igazgató jelentése. A Szent­ István­ Társulat nagyméltóságú el­nökségének kezdeményezésére s a nagyérdemű igazgató-választmánynak, továbbá a hetes-, gazda­­sági és tankönyv-vizsgáló bizottságnak, végül a Tudományos- és Irodalmi Osztálynak intézkedése folytán az 1897-ik év folyamán napvilágot láttak, illetve jelenleg előkészületben vannak a következő kiadványok : I. A Szent-István-Társulat tagilletményei?! A) 1897-re. 1. Az 1897-iki tagilletmények első és legje­lentősebb részét a Mihályfi Ákos dr., cisztercita­­rendű hittudományi tanár által szerkesztett Katho­­likus Szemle 5 füzete képezte, 65 ívnyi terjede­lemmel. 2. A tagilletmény második részét teszi Ru­­schek Antal, győr-nádorvárosi esperes-plébános „A keresztény nő“ című munkája, 10 és fél ív­nyi terjedelemmel, 9 illusztrációval, díszes egész vászon kötésben. 3. A tagilletmény harmadik része Stolz Albán „Üdvözlégy Mária“ című műve, melyet Ruschek Antal esperes-plébénos irt át magyarra, 16 ívnyi terjedelemmel, 1 külön lapon nyomott és számos szövegillusztrációval, díszes egész vá­szonkötésben. 4. A társulati Értesítő, 22 számban, 22 iv. dr. Gyürky Ödön, a Budapesti Katholikus Kör titkára szerkesztésében. Ilykép az 1897-iki tagilletmények ivszáma, a Társulati Értesítő 22 ivet nem számítva 91 és fél, tehát a köteles 90 ivet túlhaladja s tekintve azt is, hogy két kötete illusztrálva és kötve ada­tott a tagoknak, a 3 frt 15 kinyi tagdíjjal igen kedvező arányban áll. A millennium­ alkalmából a Tudományos és Irodalmi Osztály által megbízás útján íratott „A honfoglalás emléke“ című történeti emlékmű, me­lyet a Társulat tagilletményesől 1897-re szánt, még eddig nem készült el, de legközelebb sajtó alá fog jutni s valamelyik következő évre jut tagillet­ményül. B) A jelen évre 1898-ra a következő kiad­ványok fogják képezni a tagilletményt: 1. A Katholikus Szemle 5 füzetben körül­belül 50 ívnyi terjedelemben, Mihályfi Ákos dr. úr szerkesztésében. 2. May Károly, kiváló német utazási regény­író „A csendes óceánon“ című munkája, Szekrényi Lajos magyar bánhegyesi lelkész fordításában, mintegy 40 ívnyi terjedelemmel. 3. A Szent-István-Társulat névkönyve. A „Társulati Értesítőt“ a Szent-István-Tár­­sulat átadta Gyü­rky Ödön dr., az eddigi szer­kesztő tulajdonába, ki azt ezentúl több hazai ka­tholikus egyesület és egyesek támogatásával adja ki. E lapot a Szent-István-Társulat 300 frtnyi megrendelési díjért összes intézői és választmányi tagjai részére járatja. Ezentúl a Társulat ebben s ezen kívül úgy érintkezik tagjaival, mint a „Tár­sulati Értesítő“ megindítása előtt, amennyiben a „Katholikus Szemléhez“ a szükséghez képest „A Szent­ István-Társulat Értesítője“ címmel hiva­talos közleményeket csatol. 5.

Next