Alkotmány, 1899. február (4. évfolyam, 28-51. szám)
1899-02-25 / 49. szám
2. biztosítékokat is szereztünk erre nézve. Szolgabirák és főszolgabirák basáskodása ne rettentse többé a választókat, s ezeknek jogai nem fognak elkoboztatni. A jövő választás már szabad lesz; elveknek és meggyőződéseknek tisztességes mérkőzés®. Ez volt a mi főkövetelésünk, nem kívántunk mi egyebet. A néppártnak, mint kisebbségnek joga nincs azt követelni, hogy akarata törvény legyen, de igenis jussa van törvényes biztosítékokat kívánni, hogy eszméit és elveit szabadon hirdethesse, pártját terjeszthesse és hogy a polgárok hozzá szabadon csatlakozhassanak, így leszünk országos párttá, ha majd nemsokára a nemzet nagy többsége belátja a vallástalanság és erkölcstelenség káros voltát, a revízió és a keresztény restauráció szükségét. Utat törtünk a választói szabadságnak, tehát jövőt biztosítottunk a néppártnak. Rendszerváltoztatás lesz-e következménye Bánffy bukásának: remélni igen, állítani nem merjük, mert hiszen az új kormány is szabadelvű s a liberális párt együttmarad és tovább uralkodik. A disszidensek is liberálisak; ezek, ha visszatérnek, a szabadelvű párt ugyanazon elemekből áll, mint ennekelőtte. Nem vesztettünk ezzel semmit és fel nem adtunk semmit,, de irányváltoztatás mindenesetre lesz. A tisztesség felülkerekedik, ármány és önzés háttérbe szorulnak. A közérdek a pártérdek bilincseiből menekülve, jobban érvényesül a törvényhozásban és a közigazgatásban s a korrupció nem lesz dicsőítve és a jellemtelenség jutalmazva. Ha pedig bekövetkezik, hogy a nemzeti párt, melyet elvi különbség nem választ el az új kormánytól, ehhez csatlakozik, még sokkal több személyi garanciát kap az ország az irányváltoztatásra és a tisztességre nézve és a néppártnak világos és egyszerű programmja verseny nélkül tisztábban áll a liberális párttal szemben. Helyesebb lett volna, ha Apponyi és Horánszky a Széll-minisztériumban helyet foglalnak, mert ez a rendszerváltoztatást vonta volna maga részletei, főleg pedig a Madonna szeretetteljes kidolgozása nagy mester kezére vallanak s az általa teremtett iskolában e kép jellemvonásai, a kezek, a ruhafodrok, az alapzat, háttér még soká fenmaradtak. Épp oly magas színvonalon áll,ahogy nem becsesebb Frn Filippo Lippi fiának Filippinonak (1406 — 1469) Madonnája. A florenci iskola e hatalmas mestere, Springer állítása szerint, megteremtője volt annak a Madonna típusnak, amelyet később Rafael elérhetetlen magasságra emelt. Tagadhatatlan, hogy ő igen sokat foglalkozott vele, s hogy csak az olaszországiakat említsük, ki kell emelnünk a spoletói dómfreskóit, a Gai- Communale, a florenci Akadémia az Uffiziák a Palazzo Pilli a S. Lorenzo templom s a római Lateran Madonnáit. Belőlük következtethetünk a mi Madonnaképünk sajátos, bűvös hatására, amelyet dacára kicsiny terjedelmének, kifejt. Filippino Lippi szeretettel fogta fel eszméit azokat gondosan vitte keresztül, s derült hangulatos környezetbe helyezte. Naturalizmusa nem készteti arra, hogy minden alakját eszthetikailag szépnek formálja, de itt ismét a színezés mélysége, a felfogás nemessége, a mozdulatok találó jellemzése ragadja magával képzeletünket. Nálunk Madonna a szabadban ül, kezében tartva a gyermek Jézust, ki előtt két szent áll, akik közül az egyik, aki az előtérben áll, szokatlanul finom technikájával kelt figyelmet. Igen karakterisztikus, végül a harmadik Madonna-kép, a nürnbergi iskola valamelyik, egyelőre ismeretlen, mesterétől, amely szerencsésen feledteti velünk a ttán a Tiszák és Mezei Mórok kilépésével, de ebbe a néppártnak nincs beleszólása s igy a rendszerváltozást elhalasztva látjuk, mégis bizton hiszszük, hogy bekövetkezik. Mert ha Bánffyval a rendszer bukott, más rendszernek jönnie kell s a Tisza-uralomnak vége. ALKOTMÁNY, 1899. február 23 BELPOLITIKAI HÍREK. Budapest, febr. 23. A jelen országgyűlés megnyitása óta, mint a P. H. Írja, majdnem harmadfél év telt már el, de az országgyűlés második ülésszaka mindeddig nem volt s még hosszú ideig nem is lesz berekeszthető. A házszabályoknak többrendbeli oly módosítása van ugyanis, mint tudva van, tervbe véve, amelyek a tanácskozások rendjét érintik; az ily módosítások pedig csakis az elfogadásukat követő ülésszakban léphetnek életbe. Miután pedig fölötte kívánatos, hogy a revideált házszabályok már a jelen országgyűlés harmadik ülésszakában alkalmazást nyerjenek, a folyó ülésszakot nem lehet addig berekeszteni, amíg a házszabályok módosítása meg nem történik. Mihelyt a Ház elintézi a provizórium és egyéb sürgős természetű ügyeket és a költségvetést, napirendjére kerül a béketárgyalások során megállapított házszabály-módosítási tervezet s ennek elintézését nyomban követni fogja az ülésszak berekesztése. A béke. Budapest, febr. 24. kabinet kinevezése alkalmasint hétfőn jelenik meg a hivatalos lap külön kiadásában. Kedden este az összes pártok értekezletet tartanak a kompromisszum jóváhagyása végett, mégpedig az ellenzéki pártok valószínűleg pár órával előbb, mint a szabadelvű párt.“ Illetékes helyről arról értesülünk, hogy az új kabinet a szerdára összehívandó képviselőházi ülésen fog bemutatkozni . Széll Kálmán ugyanakkor tartja meg programmbeszédét, melyre az ellenzéki pártok elnökei rövid nyilatkozattal fognak felelni. Ugyanezen ülésben az új miniszterelnök propoziciót fog tenni a Ház további munkarendjére nézve, még pedig akként, hogy a Ház mindenekelőtt az elnököt s az alelnököket válaszsza meg s az azután következő üléseken pedig az elintézésre váró javaslatok kerüljenek napirendre a béketanácskozások alkalmával megállapított sorrend szerint. Csupán az elnökkérdés az, mely úgy az ellenzéki pártoknál, mint a szabadelvű párt egy részénél bizonyos aggodalmakat kelt. Széll Kálmán fait accompli-val állván szemben, nem dezavuálhatja a szabadelvűpártot, hogy elejtse a Tiszáék sugalmazására egyhangúlag kikiáltott elnökjelöltet, | Percsel Dezsőt, kinek személye — enyhén szólva — semmiképpen sem illik bele abba a békés keretbe, melyet a kompromisszuma biztosít a parlament jövő tárgyalásainak. Percsei Dezső pedig ragaszkodó jelöltetésé- f hez s nem akar tudomást venni arról, hogy a szabadelvűpárt nagy többsége is igen szívesen venné tőle azt az áldozatot, ha jelöltetésétől önként visszalépne. A szabadelvűpártban most már minden csendes. A háborgó hullámok elültek a mint azt már eleve megjósoltuk, a harcias párt leghangadóbb elemei Széll Kálmán legkezesebb híveivé vedlettek át. A nagy gar- i ral hirdetett mameluk-szecesszió elmarad, pedig igen érdekes lett volna megtudni, hogy akár Bánffy bárót, akár Tiszáékat köfvetik-e tizen az ellenzékre ? A mameluk harci kürt tehát elnémult, sőt ma már a ■ Lloyd-klubban is úgy találják, hogy sem a disszidensek visszatérése, sem pedig a nemzeti párt fúziója nem fogja megbontani sem a pártegységet, sem pedig a szabadelvű párt hagyományait, miután már előbb Széll Kálmán a leghatározottabban kijelentette, hogy ő bizony a párt ajtait senki elől sem zárja el. Fúzióról beszélni azonban ma még korai dolog. A késhegyig menő küzdelmek oly közelmúltban zajlottak le, hogy habár mozdulatok életteljessége. Igen érdekes kép végül Cornelio Cornelissen, Krisztus s a bűnbánó Magdolna, amelyet eleinte XV—XVI. századbeli kölni iskolának tulajdonítottak, majd Jan Mostaerl befolyását konstatálták rajta. A tipikus viselet, a perspektíva, a színezés, a jelenet felfogása igen jellemző azon korra, amelyben ez a kép keletkezett. A szent Család két képben szerepel, ezek egyikét Gérard Dávid (1523.) festette, ki érdekesen illeszkedik be a XII. századbeli hollandi festészetbe. Képeiben, miként ez a mi képünkből is világos, főleg annak az iránynak hódol, amely nem az élet lüktető, mozgalmas jelenenét választja tárgyául, hanem megelégszik a csendes, nyugodt, minden hevesebb kitörés nélküli jelenetekkel. Épp ezért művészete egyoldalulag, főleg ebben az irányban haladt s mint a rouen-i egyház nagy képe, a „Madonna szent aszszonyokkal s angyalokkal“ igazolja, alig elérhetőt alkotott. Műveitől a poétikus felfogást megtagadni nem lehet, „a gyermek Jézus imádásában“ e felfogás igen magas fokra hág, bár modern emberekre a formák, proporciók aránya a háttér sajátos volta s az a körülmény, hogy az olasz mesterektől eltérőleg a gyermek Jézus a puszta földön fekszik, idegenszerű benyomást gyakorol. Egy XV. századbeli német festőtől való a másik szt. Család, mely dacára minden rajzbeli fogyatékosságának, az akkori öltözetek s főleg a színek élénksége folytán műtörténeti szempontból jelentős. A szentek élete Domenico Ghirlandajót késztette működésre, ki 1449—1494-ig él véd, az akkon. Miután a béketárgyalásoknak a jegyzőkönyvek s békeokarányok aláírásával az utolsó aktusa is befejeztetett, Széll Kálmán ma este Bécsbe utazott, hogy a tárgyalások befejezéséről s azok eredményéről a Felségnek jelentést tegyen. Széll Kálmán ezúttal javaslatot tesz az uj kabinet megalakítása iránt s már holnap estére ismét visszaérkezik a magyar fővárosba, hogy a további szükséges intézkedéseket megtehesse. Széll Kálmán bécsi utazásáról a félhivatalos Bud. Tud. a következőket jelenti: „Többrendbeli téves híreszteléssel szemben jelenthetjük, hogy Széll Kálmán designált miniszterelnök ma este Bécsbe megy, hogy ő Felségének jelentést tegyen a kompromisszum megkötéséről és javaslatot terjeszszen elő új kabinet alakítása iránt. Széll Kálmán úgy tervezi, hogy már holnap estére visszatér Budapestre. A Bánffy-kabinet felmentése s a Szélly németországi képgyűjtemény hiányosságát. nAzon képek közül, melyek a Megváltó személyével foglalkoznak, főleg, Auentin Massys, az 1530-ban elhunyt antwerpeni mester „Áldó Krisztusa“ bir kiváló műtörténelmi jelentőséggel nemcsak a kép jó tulajdonságainál fogva, hanem alkotójának személyénél fogva is, bár az utóbbi körülmény nem tartozik fejtegetéseink sorába. Massys képén a Megváltó csak félig látszik, amint jobb kezét áldásra emeli, szemeiből végtelen jóság, odaadó szeretet, határt nem ismerő önfeláldozás sugárzik, de még ama fájdalomnak egy sugara is, amit a világ bűnei felett érez. Igazán egy Massys tehetségére volt szükség, hogy mindezt kifejezhesse. Mi mindent nem találunk e képben, a kifejezés gyengédsége párosul a színek mélységével, a tónus melegségével, a rajz erőteljességével, nem csoda, ha képeit számtalanszor ismételték. Giovanni Antonio Bassi-Sodomma (1477—1549) egészen más világba vezet. Képének címe „Krisztus megostoroztatása“ mely a Megváltó életének egyik legfájóbb jelenetét ábrázolja. Krisztus maga ugyanaz a típus, amely a Monte Oliveto, a sienai Accademia stb. freskóira tér vissza. Bár e képről nem evidens, hogy Bazzi festette volna, a formák tökéletessége, a színek élénksége stb. bizonyára nem áll messze tőle, úgy látszik, mintha különös érzéke lett volna az emberi fájdalom, a szomorúság, az élet árnyoldalai iránt, oly meggyőző erővel szól Krisztus alakjából a fájdalom, a béketűrés s a lemondás, de épp oly természetesek a mellékalakok öröme s indulata s a