Alkotmány, 1900. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1900-02-01 / 27. szám
ALKOTMÁNY. 27. szám. Rakovszky István fölemlíti, hogy Marsovszky Endre képviselő elhalálozása dacára az ő kerületében még nem rendeltek el új választást. Kéri az új választás elrendelését. Elnök kijelenti, hogy neki Marsovszky Endre elhalálozásáról hivatalos tudomása nincs. A napokban magánúton értesült Marsovszky elhunytéról és azonnal intézkedett, hogy ez ügyben hivatalos értesítést nyerjen. Ha ez megtörténik, akkor a választás elrendeltetik. (Helyeslés.) Günther Antal dr., az igazolóbizottság jegyzője jelentést tesz a megtámadott választásokról. Az igazolóbizottság javaslata értelmében Seemayer Károly dr. verseci mandátuma megsemmisittetik és Vadász Zsigmond a kerület képviselőjének jelentetik ki. Haidekker dr. szegzárdi mandátuma megsemmisittetik, azonban új választás nem iratik ki, hanem csak a választási eljárás kiegészítése rendeltetik el. Elnök indítványára elhatározza a kongresszus, hogy az ülések mindig 11 órakor kezdődjenek. Elnök: A kongresszus által kiküldött 27-es bizottság teljesítette feladatát és autonómiai szabályzattervezetet terjesztett elő. Később a kisebbség javaslatát is kézhez vettem. Ezeket a tervezeteket múlt évi május 25-én, illetve október 5-én kaptam s azonnal szétküldtem. A javaslatok felolvasottaknak tekintetnek. Az előadókat illeti a szó. Hoványi Gyula dr. többségi előadó: Főmagasságú bíboros hercegprímás, mélyen tisztelt országos katholikus gyűlés! A magyarországi római katholikus egyház autonómiájának ügye, amelynek szerencsés rendezése egyházunknak és hazánknak össz-, hangzó érdeke, ma a megoldhatás jelentőségteljes időpontjához jutott. Ugyanis ő császári és apostoli királyi Felsége által legkegyelmesebben összehívott szervező országos katholikus gyűlés ma azon feladat előtt áll, hogy a kebeléből küldött, mégpedig minden utasítás nélkül küldött huszonhetes bizottság többségének, kisebbségének javaslata felett határozzon. Midőn a megtisztelő megbízatás alapján van szerencsém a huszonhetes bizottság túlnyomó többségének javaslatát előterjeszteni, mielőtt a huszonhetes bizottságnak többségi javaslata ellen emelt legfőbb ellenvetésre áttérnék, meg kell emlékeznem két kifogásról, amely a huszonhetes bizottság ellen emeltetett, azzal szemben érvényesült. Az egyik kifogás az, hogy mi, a huszonhetes bizottság többsége, nem ragaszkodtunk eléggé az 1870/71-iki elaborátumnak szerkezeti tagolatához, szövegéhez. Erre a kifogásra nyílt és egyenes válaszunk az, hogy a huszonhetes bizottság többsége az 1895. évi legkegyelmesebb királyi leiratban kifejezett kívánságának úgy vélt megfelelni, ha az 1880/71-iki elaborátumot a változott viszonyokra való tekintettel kellően módosítja; ez volt a mi meggyőződésünk, ez volt a mi álláspontunk. Azzal, hogy az általános résznek előrebocsátása után a szervezetre vonatkozó részt a hatáskörre vonatkozó résztől teljesen elkülönítettük, mi úgy gondoltuk, hogy ezáltal javaslatunk világosabbá, áttetszőbbé válik és vált. De különben is nem a forma a döntő, nem az a főkérdés, hogy a huszonhetes bizottság többsége mennyiben ragaszkodott az 1870/71-iki elaborátumhoz, mennyiben tért el attól, hanem az a dolognak a veleje, mit tartalmaz a javaslat, mi foglaltatik benne, mi hiányzik belőle. Ugron Gábor: Az a legtöbb, ami nincs benne! Hoványi Gyula dr. előadó: A másik kifogás az, hogy a huszonhetes bizottság, illetőleg annak albizottsága, a kilences, késedelmezett, hogy hamarabb elkészíthette volna a javaslatot. Erre a kifogásra a mélyen tisztelt országos katholikus gyűlés színe előtt emelt fővel felelhetem, hogy a huszonhetes bizottság és annak albizottsága egyfelől érezve a rá nehezedő felelősség súlyát, másfelől indíttatva a mindnyájunk által hőn óhajtott autonómia megvalósulásának reményétől, önhibájából, ami kárára szolgálhatott volna az ügynek, egy hetet, egy napot sem mulasztott. Ha történt sajnálatos késedelem, az az igazságos, elfogulatlan ítélőbíró által egyedül a bizottságon kívül álló események, körülmények, viszonyok számlájára róható fel. (Helyeslés.) Hogy miért, azt Horn feladatomnak itt részletezni. Ezek után legyen szabad áttérnem a huszonhetes bizottság többségének javaslata ellen emelt azon főbb ellenvetésre, tulajdonképpen legfőbb ellenvetésre, amely magában foglalja a többieket mind, hogy tudniillik a huszonhetes bizottság többsége által készített javaslat nem bír valódi tartalommal, hogy ezen az alapon nem lesz életképes autonómia. Erre a legfőbb ellenvetésre most, midőn még a döntő tényezőknek a véleményét nincs szerencsénk ismerni ... Ugron Gábor: Mi vagyunk a döntők! Hoványi Gyula dr.: Nemcsak mi vagyunk! . . . nincs szerencsénk ismerni, mi kértük, de nem kaptuk meg, a feleletünk az, hogy mi okulva az 1870/71-iki elaborátumnak a sorsán, arra törekedtünk, hogy ő Felsége, az apostoli királynak főkegyúri jogait, a legfőbb államfelügyeleti jogokat és anyaszentegyházunknak isteni rendelésen nyugvó, változhatatlan szervezetét ne érintsük. Hogy mennyiben sikerült ez a törekvésünk, a felett ma dönt a mélyen tisztelt országos kongresszus hitbuzgósága, hazafisága és bölcsesége. A mi szemünk előtt mindig az lebegett, hogy a most említett három nevezetes jogot ne érintsük, és ezért nem az elképzelhető legszebb autonómiai tervezetnek készítésén fáradoztunk, amelynek aranyba játszó rózsaszín szálait az egyéni hitbuzgóság, a hazaszeretet ezer meg ezer, szebbnél szebb formákba szőheti, hanem fáradoztunk azon, hogy létesítsünk egy olyan autonómiai tervezetet, amely emberi előrelátás szerint keresztülvihető, megvalósítható, amely számol a tényekkel, a valóval s amely előtt emberi előrelátás szerint olyan nagy akadályok nincsenek, amelyek legyőzhetők ne volnának. Ez az oka annak, hogy miért nincs szélesebb alapra lefektetve a többség javaslata. Ez az oka annak, hogy szerényebb keretekben mozog, ezért a többség javaslatának úgy a szervezetre, mint a hatáskörre vonatkozó része igénytelenebb; azonban — és ezt nyomatékkal emelem ki — a huszonhetes bizottság törekedett arra, hogy az autonómia hatáskörének kibővülése elzárva ne legyen és a szerény alapon indulandó autonómia hatáskörében is fejlődhessék; e tekintetben legyen szabad utalnom a többség javaslata 1. §-ának szövegére. Hogy mennyiben sikerült minekünk megóvni a főkegyúri, államfelügyeleti jogokat és az egyház jogkörét, arról szólnak javaslatunk szakaszai; világosan és határozottan meg van mondva, hogy ő Felségének a királynak, a főkegyúrnak főkegyúri jogait a törvényekben kifejezett államfelügyeleti, legfőbb felügyeleti jogot épségben tartjuk; továbbá ki van mondva, hogy ezen autonómia hatásköréből ki vannak zárva a hitelvi, hittanítási, kegyosztói, egyházkormányzati, egyházfegyelmi ügyek, melyek úgy a római pápa ő Szentsége legfőbb egyházi hatalma teljének, mint a püspökök tanítói, joghatósági hatalmának tiszteletben tartásával kizárólag az egyházkormányzatot illetik meg. Általában, mélyen tisztelt kongresszus, mi mindig arra törekedtünk, hogy mérlegeljük a sajátos magyar egyházjogi és jogtörténelmi fejlődésnek kívánalmait; szemünk előtt lebegett az, hogy, amint az anyagi világban nincs ugrás, hanem folytonos lassú, fokozatos átalakulás, akként a szellemerkölcsi világban is ugyanez a szabály irányadó; ez okból az autonómia három sarkalatos kérdésében, a főpapi kinevezés, az alapok és alapítványok ügye és az iskolák ügyében nem igen lehet e kérdések történelmi fonalát — és ha lehetne, meggondolandó, várjon tanácsos volna-e ezen kérdéseket, amelyek ezer meg ezer finom gyökérrel vannak összenőve a múlttal, így kezelni — egy csapással kettémetszeni. A mi javaslatunk ezen okból, mert ezt tenni nem akartuk, mozog szerényebb keretekben; de azt hiszszük, hogy így, vagy ahhoz simulólag, az autonómia megvalósítható, amire pedig nagy szükségünk van; a negyvennyolcadiki átalakulások a magyarországi katholikus egyházat addigi természetes támaszától, az ország kormányától megfosztották , azt a támaszt elvesztette; most ezt a támaszt pótolni hivatva lesz a világi elem, illetőleg új kapcsolatában az egyházi és világi elemnek egyesített ereje. Ez okból van szüksége területre a világi elemnek, mert ha egy talpalatnyi földet sem engedünk át a világi elemnek, hogy azon a lábát megvesse, akkor azt kérdem, hogy honnan, mely területről védjen? Igaz azonban, hogy jól megfontolandó, sőt meglatolandó, hogy milyen nagy legyen a terület, amely a világi elem részére kijelöltetik; egy azonban bizonyos : olyannak kell lenni ezen területnek, mely anyaszentegyházunknak isteni rendelésen nyugvó alapszervezetébe beilleszthető; ezért a 27-es bizottság többsége arra törekedett, hogy ilyen területet jelöljön ki a világi elem részére, melyen érdeklődésével, hitbuzgóságával szolgálhassa az eddiginél hatékonyabb módon egyházunk és hazánk javát. Mélyen tisztelt országos katholikus nagygyűlés ! Ha a huszonhetes bizottság többségének ez a törekvése sikerül, akkor a magyarországi római katholikus egyház, ha szabad Burke szavait idéznem és a mi viszonyainkra alkalmaznom, még inkább felemeli fejét az ég felé, ahova minket vezet és az autonómia bástya lesz, bástyája anyaszentegyházunknak, bástyája a magyar hazának. Adja az Isten, hogy úgy legyen ! Tisztelettel kérem az országos katholikus gyűlést, hogy a huszonhetes bizottság többségének javaslatát a tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk éljenzés.) Elnök: A kisebbség előadóját illeti a szó. Győrffy Gyula kisebbségi előadó: A többségi előadó úr azon önérzettel ajánlotta javaslatát, mely önérzet a többségből meríti erejét. Nekünk szerényebbeknek kell lennünk. A többségi előadó úr védekezett azon ellenvetés ellen, mintha nem az 1870—71-iki elaborátum nyomán indult volna a többség. A többségi előadóval szemben hivatkozom a többségi javaslathoz csatolt jelentésre, mely maga mondja, hogy a bizottság nem indult az 1870-iki elaborátum nyomán. De a többségi előadó úr mai beszéde után reméli, hogy a tárgyalások talán a kisebbség álláspontjához képest az 1870—71-iki elaborátum alapján fognak indulni. Ami a késedelem vádját illeti, azt a kisebbség nem emelte. A többségi javaslatot az előadó úr csak egy érdemleges érvvel védi, t. i., hogy szerényebb keretek közt alakítják meg az autonómiát, mert az illetékes tényezőktől a bizottság irányítást nem nyert arra nézve, hogy az autonómia kiépítésében meddig mehet. Ha a bizottság többsége nem ismerte a mérvadó tényezők véleményét, minő jogon lép elénk egy szerényebb keretű autonómiai tervezettel ? Hol a garancia, hogy ez a tervezet kinyeri az illető tényezők tetszését ? A szerénytelenség és igénytelenség álláspontjára akkor helyezkedünk, amikor arra kényszerítve vagyunk, de nem akkor, mikor arra nem vagyunk kényszerítve. Van-e valami pont, ahol a kisebbségi javaslat átlépte volna az illetékes tényezők jogkörét? Nekünk úgy is, mint állampolgároknak, úgy is, mint katholikusoknak, a két tényező hatáskörével tisztában kellett lennünk. Azt mondja a többségi előadó úr, hogy az ő javaslatuk ezért gyönge és igénytelen, hogy fejlődhessék. A gyönge csecsemőből erőteljes ember soha sem lesz. Ha megmutatnák nekünk azt a dajkát, ki ebből a gyönge gyermekből erős embert nevel, még elfogadnék a javaslatot, de anélkül nem fogadhatjuk el. A többségi előadó a jogfolytonosságot emlegeti; pl. a püspöki kinevezéseknél nem akarták egyszerűen elvágni azt a fonalat, mely bennünket a múlthoz fűz. Hát a püspöki kinevezések a múlthoz oly gyökerekkel fűződnek, melyeket nem szabad elvágni ? Akkor ne csináljunk autonómiát! Teljesen helytelen a többség érvelése, mert hiszen eddig a püspöki kinevezésekre tőlünk idegen világi emberek folytak be. (Igaz! Úgy van) Röviden jelzi azon szempontokat, melyek a kisebbségi javaslat előterjesztésénél vezették őket. Ismeretes a kilences albizottság elaborátuma, mely a 27-es bizottság tárgyalásainak alapjául szolgált. Sokan a 27-es bizottságban ezt a javaslatot teljesen elhibázottnak tartották, de mivel az autonómiát őszintén akartuk, nem parlamentárisoskodtunk, hanem a javaslatot elfogadtuk a tárgyalás alapjául. A tárgyalás körül nem csekély érdeme éppen a bizottság kisebbségének volt. Hogy a kisebbség külön javaslatot terjesztett elő, az nem azért történt, hogy a javaslatok egymással versenyezzenek, hanem voltak erre materiális okok. A mi — hogy úgy mondjam — törvényhozói működésünk alapja a megkegyelmesebb királyi leirat, ez pedig kötelességünkké tette, hogy az 1870/71-iki elaborátumot tartozunk alapul elfogadni. És ha az autonómiában van jogfolytonosság, akkor az 1870/71-iki elaborátum alapján kell továbbhaladnunk. A többségi javaslat csak két faktorról beszél. De nem szabad megfeledkezni azon harmadik faktorról, mely ide küldött bennünket: a magyar katholikus népről. Várjon hiszik-e, hogy a katholikus közönséggel el lehet fogadtatni olyan autonómiát, mely neki nem kell, s hogy az olyan autonómia funkcionálni fog ? A legfőbb kegyúri jogot sérteni magyar embernek eszébe nem juthat. A legfőbb kegyúri jogot, a magyar katholicizmus védőjének tekintjük. De volt-e jogunk eddig ezen legfőbb kegyúri jog érdekében bármit is tenni? Voltak esetek, mikor a legfőbb kegyúr teljesen magára volt hagyatva. Az sem áll, hogy mi szembe helyezkednénk a püspökökkel. Midőn az összes katholikusok együttműködésére van szükség, képzelhető-e, hogy a katholikusok szembe helyezkednének püspökeikkel? Sőt az együttműködés által a püspökök is nagy támasztékot nyernek. Eddig ki voltunk zárva abból, hogy püspökeinkkel érintkezhessünk, el voltunnk szakadva. Schlauch Lőrinc bíboros: Miért nem jönnek, szívesen látjuk! Győrffy Gyula: Eminenciád nem fogadhatott volna annyit, amennyien szívesen mentek volna. Mi a püspökök után megyünk, ha elénk állanak, mint vezérek. De álljanak a mozgalom élére, meg fogják ismerni azokat, akik az ő vezetésök alatt harcolni akarnak. A kisebbség megadta a garanciát a püspöki jogkör sérthetetlensége számára. Ha azt kérjük, hogy meghallgattassunk, — hangsúlyozom, hogy meghallgattassunk, — nem szerény kívánság ez? Ha oly sokáig nem katholikus laikusok befolyása alapján kinevezett püspököket is kellett elfogadunk, nem szerény kívánság az, midőn a katholikus világiak ezt a jogot vissza akarják szerezni és azt követelik, hogy hallgassanak meg a püspökökkel együttesen bennünket is a püspökök kijelölésénél? Perhorreskálhatja ezt a püspöki kart? Számot vetettünk azzal, hogy minél elhagyatottabbak vagyunk, annál inkább szükséges, hogy szervezkedjünk. Szervezkedni iparkodtunk úgy, hogy minden katholikus jogot nyerjen. Nem szabad, midőn autonómiát szervezünk, hogy azt mondhassák a hívők: íme egy új intézmény, melyből az Isten és a katholicizmus nevében ki leszek zárva! Képzelhető-e olyan segédje az egyháznak, a lelkésznek, mint az, ha együttműködik az anyagi ügyekben híveivel? A főpásztorok legyednek vezérei a katolikusoknak, de működjenek együtt . Csütörtök, 1900. február 1.