Alkotmány, 1900. június (5. évfolyam, 129-154. szám)
1900-06-01 / 129. szám
3 ALKOTMÁN 129. szám. Péntek, 1900. júniusi. — iiii ii i ■■■'■—mmmmm. i n ■ —■ - i ■ ■ Nemesi bizonyság-levelek. Nemességi ügyekben tett kijelentésekről kért bizonyság-levelek kiállítására nézve, az országos főlevéltárnok javaslatához képest, a belügyminiszter a következő szabályrendeletet léptette életbe : 1. §. Akinek nemességét, előnevét, címerét ő császári és apostoli királyi Felsége, vagy a belügyminiszter, mint legfőbb nemesi hatóság, elismeri, erről az elismerésről bizonyság-levelet kérhet, mely kérelemhez, amennyiben a bizonyság-levélbe címer is festendő, a címer színes rajza és leirása is melléklendő két példányban. 2. §. A bizonyság-levél szövege kétféle, aszerint, amint: I. vagy ő császári és apostoli királyi Felsége legkegyelmesebben határoz valamit, vagy II. közvetlenül a belügyminiszter részéről történik az elismerés. Az I. esetben a szöveg mindig őfelsége legkegyelmesebb elhatározásával kezdődik, azután következik a belügyminiszter értesítése, a második esetben a belügyminiszter saját személyében. Én N. N. (cím) kezdi a bizonyság-levelet. Cimer-elismerés vagy megerősítésnél a címer festett rajza és leirása a bizonyságlevélbe felvétetik. 3. §. Külalakját tekintve, a bizonyságlevél fvrétben kétféle alakban állítható ki: a) egyszerűen, erős papíron, szép rondizással; b) díszesebben, pergamenten, iniciálékkal, megfelelő kódexhozással. 4. §. Az egyszerű alak dija 20, azaz 20 korona, a díszesebb alaké 80, azaz nyolcvan korona, címer nélkül; a címerfestés dija 20, azaz húsz korona, melyhez még az Országos Levéltár számára közbenjárási dij fejében 6, azaz hat korona fizetendő. Ez összegek a beadványhoz, melyhez a bizonyságlevél kéretik, egyidejűleg csatolandók. 5. §. Ha a belügyminiszter a bizonyságlevél kiadását elhatározta, a kivitellel a szükséges adatok közlése mellett az Országos Levéltárt bízza meg, mely a munkát hivatalos, vagy esetleg a fél által kijelölt festő (szépíró) által elvégeztetvén, az elkészült bizonyságlevelet aláírás végett a belügyminisztériumnak bemutatja. 6. §. A bizonyságlevelet — mely a minisztérium ostya-pecsétjével láttatik el — a belügyminiszter írja alá. 7. §. A bizonyságlevél kiállítása után a bemutatott két címerrajz és leírás (1. §.) egy példánya a bizonyságlevél hivatalos másolatával az Országos Levéltárnak küldetik meg megőrzés végett, a másik példány a belügyi tárgyalási iratoknál maradván ; a fél által befizetett díjak pedig ugyancsak az Országos Levéltárnak kiutalványoztatnak, mely közbenjárási dijat megtartván, a többi összeget az illető festőnek (szépirónak) kifizeti s a nyugtát a belügyminisztériumnak bemutatja. Budapesten, 1900. évi május hó 25-én. Széli, s. k. a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök. Feilitsch Arthur báró összeférhetetlensége. Kolozsvárról írják, hogy Feilitsch Arthur báró országgyűlési képviselő ellen bejelentett összeférhetetlenségi esetnek ez idő szerint nincs alapja. Feilitsch Arthur öt évvel ezelőtt még az állam szolgálatában állott, mint kincstári erdőfelügyelő, amely minőségében hivatalból volt a marosvásárhely-szászrégeni vicinális vasútnak a kormány által az igazgatóságba delegált tagja. Országgyűlési képviselővé történt megválasztása után állásáról lemondott s egy a vasútnál viselt igazgatói minőségű és hivatalból megszűnt és helyébe — miután az állam részvényese a marosvásárhely—szászrégeni vasútnak — Báró Feilitsch utódját az igazgatói állásra hivatalból dezignálta. A összeférhetetlenségi esetet a bejelentő valószínűleg egy régi pénzügyi kompassz alapján jelentette be. Beszámoló: Justh Gyula, Makó város Kossuthpárti képviselője pünkösd másodnapján délelőtt 11 órakor tartja beszámolóját Makón. A címerbotrány, Budapest, május 31- Mégis csak szép dolog az, mikor a magyar címert s vele együtt a kereszténységet a leggaládabbul meggyalázzák, összeröffennek mindannyian az érdekeltek, hogy a tettes kézre — ne kerüljön. A nyomozás mai tudósítása hű tükre annak a remegő aggodalomnak, mely az egész szégyenletes ügyet most, hogy az úgynevezett éretlen gyerekcsíny ki van zárva, a — véletlennek szeretné betudni. Egyik fővárosi újság ravasz mondatokkal már ma reggel azt szuggerálná a közönségnek, hogy azokat a kereszteket véletlenül is le lehet törni. Herman Ottó és Madarász József mondták volna állítólag, hogy egyszerű hadonászással, egy kis vigyázatlansággal igen könnyen lehet szándéktalanul is leütni a kereszteket. Nos, az illető lap állításának hitelességében legnagyobb sajnálatunkra kételkednünk kell. Futólagos helyszíni szemle bárkit is meggyőzhet arról, hogy a lépcsőház címereit véletlenül letörni nem lehet, mert a falat a lépcsőktől egy körülbelül félméter vastagságú kőkorlát választja el. Azonfelül a címerek mindegyike egy-egy terjedelmes oszlop mögött van úgy, hogy ha valaki véletlenül le akarja törni a címereket, hátoldalt és a korláton áthajolva kell kinyújtott kézzel a kereszt után nyúlkálnia. Az ilyen nyúlkálást Herman Ottó és Madarász József, vagy az illető újság szótárában véletlennek nevezik. Volt már módunkban a fővárosi sajtó magatartásával foglalkozni. Mindegyik újság izgatottan foglalkozik a címersértéssel; a kereszt sérelmét nem akarják a dologban látni. Egyébiránt a legdühösebben védekeznek az ellen, hogy a csonkítást zsidók követték el. Nekik ma este megfelel a-------— Magyar Szó, mely azt kérdezi laptársaitól, honnan tudják, hogy nem zsidó csinálta ? Hátha mégis zsidó csinálta ? Hát zsidónak nem inkább szabad a magyar címert meggyalázni ? Senki — néhány hevesebb vérű egyetemi hallgatón kívül — a zsidókat nem gyanúsította, legkevésbbé Molnár János, avagy az Alkotmány. De laptársaink tudják, honnan fúj a szél, tudják, hogy eddig minden címercsonkítást zsidó egyének követték el — tehát védik a zsidót és mondják, hogy ennek a gyalázatnak nem zsidó a szerzője. De ezzel nem elégesznek meg. Tiltakoznak az Alkotmány vélt gyanúsításai ellen, de ugyanakkor a legalávalóbb orvtámadásokat intézik a keresztény ifjúság és a néppárt ellen, melyet azzal vádolnak meg ezek a köpködő újságok, hogy keresztény ifjakat bérelt fel a néppárt a címercsonkításra , politikai tőkét akar vele szerezni. És ezt nem feltevések alakjában, hanem az indicativus bizonyosságával állítják: a Magyar Szó és a Magyar Hstilap. Az Alkotmány természetesen nem zárkózik el az elől a feltevés elől, hogy a tettesek esetleg zsidó vallásúak lehetnek, de nem tudja, hát nem állítja. De a többiek állítják, hogy Molnár János bérelte fel a címercsonkítókat, állítják teljes bizonyossággal, meggyőződéssel. Ma egy szerencsétlen ifjú, Goldziher Miksa joghallgató, Goldziher Ignác dr. egyetemi tanár fia agyonlőtte magát. Nem tudják, miért. Ez azt mondja, hogy reménytelenül szeretett, a másik pillanatnyi elmezavart emleget, a harmadik, Péterfi Jenő tanár — szerető barátja volt, míg agyon nem lőtte magát, a fiatal embernek, ki ma követte , öngyilkosságának szuggeszciójával indokolja a fiú kétségbeesett lépését. Vannak, kik azt mondják, hogy a fegyvert a vizsgálat nyomta kezébe: a Magyar Estilap, halljad, egészen más okot tud. A Magyar Estilap tudja, hogy az egyetemi takarító asszonyok személyleirásai ráillettek Goldziher Miksára és barátai tréfásan évődtek emiatt vele. «Az ifjú ezt nem tudta elviselni s annyira a szivére vette, hogy ma reggel fél 9 órakor egyetlen jól irányzott revolverlövéssel véget vetett fiatal életének.» És erről az a nyomtatvány egy cikket röpít ki az utcára, egy hangulatos cikket, melynek címe rikoltó betűkkel Öngyilkosság a letört kereszt miatt és amelyet ezzel vezet be. Molnár János vetése szépen virul, már eredménye is van: egy fiatal ember már agyon is lőtte magát és ez a fiatal ember zsidó volt. Ha ez nem szép eredmény, akkor nincsen is a világon szép eredmény. Aztán: Vájjon Molnár János kereszténynek vallott lelkiismerete nem háborog-e a kiomlott véren? Almát nem zavarja-e majd az ifjú korai és erőszakos halála? És azokat, akik az egész hajszát inszcenálták, akik csak azért inszcenálták, hogy lehessen miből antiszemita heccet provokálni, nem döbbennek-e meg, amikor tudomásul veszik, hogy egy család reménye dőlt romba itten az ifjú halálával ? Önök méltán kérdezhetik, miért foglalkozunk mi egy a Magyar Estilap nívóján álló papirossal ? Igaz, hogy nagy tiszteletet teszünk nekik, mikor az ő írásaikból itt citálunk és rájuk szót pazarolunk, de végre egyszer be kell mutatnunk a közönségnek ezeket a bűzből és rothadásból táplálkozó sajtóorgánumokat, amelyek ide behatolnak egy halottas ház tisztaságába. Kihurcolnak onnan az utca csőcseléke elé egy véres hullát, hogy rágalmazzanak és pénzeljenek belőle. Íme a liberális harcmodor, íme a magyar sajtó tisztessége .. . A mai nap eseményeiről egyébként a következőkben emlékezünk meg: «Meglepő fordulat» ... Az egyetem új palotájának lépcsőházában történt címersértés ügyében ma délben —írja a Hircsarnok nevű kőnyomatos újság — meglepő fordulat állott be. A főkapitányságon ugyanis ma délben egy órakor megjelent Ney Simon szobrász és Farkas Lajos dr. rendőrtanácsosnál, a bűnügyi osztály vezetőjénél jelentkezett, hogy az egyetemi címersértés ügyében felvilágosításokat adjon. A tanácsosnak azután el-mondotta, hogy ő és társa, Verő László, végezték az egyetem új palotájában a szobrászati díszítőmunkákat, így tehát a lépcsőház falait díszítő koronákat is ők helyezték el. A féldomborművű koronára egészen szabadon álló kereszteket csináltak. A keresztek gipszből készültek és igen könnyedén voltak a koronához illesztve. Az épületben folytonosan dolgoztak, sőt még most is dolgoznak, a belső berendezést végző munkások, a falakat festették, most pedig a lépcsőházat napszámos asszonyok tisztogatták. A munka közben könnyen előfordult, hogy a mázolók ecsetjeikkel, vagy a tisztogató asszonyok, amint létrákon állva a lépcsők kőpárkányait mosták, ruháikkal letörtek egy-egy keresztet, sőt az is megtörtént, hogy amikor a szobrászlegények a koronák fölött valami díszítést illesztettek a falra, az aláhulló habarcs törmelékek is leütötték a kereszteket. A szobrászok már kétszer javították ki az ilyen módon letört kereszteket. Az a két letört kereszt, amelyet szombaton vettek észre, már régebb idő óta hiányzott és a szobrászoknak volt is róla tudomásuk. Azonban éppen mert nagyon törékenyek, a tisztogatás után akarták csak visszahelyezni, tudva azt, hogy még több is le fog törni. Az a két fiatalember, akikről a napszámos asszonyok azt vallották, hogy kedden reggel végig járták a lépcsőházat minden keresztet megvizsgálva, Ney Simon és Verő László szobrászok voltak. Azt vizsgálták, hogy a díszítések a király látogatásának napján rendben vannak-e. Eleinte nem is gondoltak arra, hogy ebből komoly dolog lesz, de a mai lapokból értesülve arról a veszedelmes mozgalomról, amely megindult az ifjúság körében, kötelességének tartotta ezeket mondani. Farkas tanácsos tudomásul vette az elmondottakat és Gegus Dániel rendőrfogalmazóhoz utasította Neyt, aki Gegus előtt jegyzőkönyvbe mondva ismételte az elmondottakat és hozzátette, hogy éppen tegnap ajánlotta az építésznek, hogy a szabadon álló keresztek helyett a koronára féldomborművű, falhoz ragasztott kereszteket illeszszenek. Gegus fogalmazó délután fél 6 órára ismét beidézte Ney Simont, valamint társát Verő Lászlót, azt a munkást, aki a kereszteket kijavította és a napszámos asszonyokat, hogy szembesítse őket, várjon az asszonyok felismerik-e bennük azt a két férfit, akik kedden reggel a lépcsőházban jártak. Ezeket írja a Hircsarnok déli kiadásában, de este már a következőkben fújja le a meglepő fordulatot: Verő László és Ney Simon szobrászokat ma délután 6 órakor Geguss Dániel rendőrfogalmazó szembesítette Szaday Rózsi és Szaday Zsófi takarítóasszonyokkal. A takarítóasszonyok kijelentették, hogy ők a két szobrászt ismerik, de a címerek megcsonkításakor nem őket, hanem más két fiatal embert láttak a lépcsőkön, akik, mint tegnap a vizsgálóbíró előtt is bejelentették, kedden reggel újból megjelentek az egyetemen, de az asszonyok közeledésére megfutottak. A két asszony azt állítja, hogy azt a két fiatal embert, akik minden bizonynyal a merénylet elkövetői, ezer közül is megismerik. A vizsgálat tehát a megindított irányban tovább folyik. Hát lett volna egy-két szavunk ehhez a meglepő fordulathoz. Hogy például ez a Ney Salamon vagy Simon miért késett múlt hétfő óta a mai napig az ő «felvilágosításaival» és az ő «szakvéleményével» stb- De hát a második meglepő fordulat után ezzel tovább nem foglalkozunk. A mogendóved. Molnár János interpellációjában említette, hogy az egyetemi hallgatók hangos tanúságtétele szerint az egyik letört kereszt helyén a mogendóved, a szimbolikus ötágú csillag volt közmegbotránkozásra látható. De említette Molnár János azt is, hogy ő azt a mogendóvedet nem látta. Egyik esti lap írja, hogy a rendőrség, mely a kultuszminiszter utasítására tudvalevőleg erélyes nyomozást indított, erre a «mogén Dávid»-ra is kiterjesztette puhatolózását, de máris arról szerzett meggyőződést, hogy a dolog egyáltalában nem igaz. Nos, hát a «mogén Dávid» dolga kétségtelenül igaz. Emlékezhetnek olvasóink, hogy az egyetemi ifjúság tegnapi közgyűlésén Grófcsik Gyula tanárjelölt kijelentette, hogy a zsidó csillagot látta és azt Majthényi Géza kegyesrendi tanárjelölt levakarta onnan, mert nem tűrhette, hogy a magyar címer felett ott élte