Alkotmány, 1901. december (6. évfolyam, 286-310. szám)
1901-12-01 / 286. szám
ALKOTMÁNY. 286. szám. Vasárnap, 1901. december 1. aj képviselőnek hangos szereplése, melynek éle a sokaktól gyűlölt, tehát sokaktól félt néppárt ellen fordult. Erről a hangos honatyáról egy kis történetie jár mostan szájról-szájra, éppen ama parlamenti jelenet kapcsán. Az illető honatya ugyanis — aki egy nem merkantilista bankkal állott összeköttetésben a választásokig — a kerületbe menet ezzel búcsúzott el tisztviselőtársaitól . , — Hát én most megyek és mint országgyűlési képviselő fogok visszajönni, csak azt nem tudom még, mint szabadelvű párti-e, vagy mint néppárti-e ? Az az úriember mint szabadelvű párti tért vissza.* Egyhangú választás-szuronyerdőben. Csacán Láng Lajost egyhangúlag választották meg szabadelvű párti programmal képviselőnek, miután a kerületbeli néppárt előzőleg Csernoch János országgy. képviselő elnöklésével tartott értekezletén a választói névjegyzéknek általunk már közzétett státusa miatt a jelölésről lemondott. A néppárt eme komoly elhatározását november hó 26-án reggel 8rakor nyomtatott kiáltványokkal és falragaszokkal hozta a kerület tudomására. Lett erre nagy felfordulás a szabadelvű táborban, mert ez alkalommal nagyon homogén elemekből volt összetákolva ezen tábor. Egyik része látható örömmel fogadta a passzivitás hírét, a másik árnyalat azonban — és ez alkotta a liberális párt zömét — sehogy sem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy csendes és egyhangú választás leszen, s nem lesz alkalma olcsó érdemekre szert tenni. Mert nem is választás az, ahol nem lehet szidni a néppártot, szidni a papokat és nem lehet jó rebabot zsebre vágni. Egy körülményre bátrak vagyunk felhívni a közvélemény és a kormány figyelmét. Dacára annak, hogy az egész választási kampány alatt a kerületben nyugalom uralkodott és a rend sehol sem lett megzavarva, dacára annak, hogy a kerületben nov. 26-án reggel 8 órakor már mindenki tudta,hogy Láng közfelkiáltással fog képviselőnek megválasztatni. 27-én reggel Csaca lakossága azon kellemes meglepetésben részesült, hogy 40 csendőr, 50 huszár és 120 közös hadseregbeli gyalogos sétált föl s alá a város utcáin. Engedelmet kérünk, mi szükség volt ennyi katonára, s mi késztette a hatóságot, hogy ily fegyveres erőt reduiráljon olyankor, midőn csend és nyugalom uralkodik a kerületben s midőn választási mozgalom egyáltalában nem volt. A katonai karhatalom 4000 koronára rugó költségeit ki fogja fizetni arra kiváncsiak vagyunk? A kerület szegény, nyomorult, az adóprés alatt szűken lélegző népének pótadója e címen alaposan fel fog szökkenni. Bátrak vagyunk ajánlani a csacai szabadelvű pártnak, hogy ezt a 4000 koronát saját zsebéből fedezze, vagy fizesse az, akinek a katonai karhatalomra szüksége volt, mert a nyugodt, békés kerületnek katonai megerősítésre szüksége nem volt s az adófizető népnek luxuskiadásokra pénze nincsen. Ha annak a 40 koncentrált csendőrnek sem akadt teendője, mi dolga lehetett a 170 katonának? A liberális meggyőződést úgy látszik még akkor is szuronyerdővel kell támogatni, amikor a választás egyhangúlag nekik juttatja a győzelmet. * Uj főispánváltozások. Egyik esti lap hírül adja Rónay Jenő torontáli főispánnak távozását, kinek utódjára nézve az illető újság szerint megállapodás még nem történt. A másik távozó főispán May Dénes báró pozsonyi főispán lenne s utódját Esterházy Mihály grófban, Nemzeti Kaszinó igazgatójában látják. Ez a hir mindenesetre téves, mert alig hihető, hogy Esterházy Mihály gróf elfoglalná a pozsonyi főispánságot, ahol Széll Kálmántól kap direktívákat s elhagyná a Nemzeti Kaszinót, ahonnan ő adja Széll Kálmánnak a direktívákat, nemzetiségi képviselőjelöltjét, Markovics Rezső dr. vágújhelyi ügyvédet, mintha ez a néppárt jelöltje lett volna. Ezt az állítását a hozzá érkezett jelentésekre hatírozta. A néppárti képviselők hangos közbeszólásokkal azonnal helyreigazították Széll Kálmán tévedését. Széll Kálmán ekkor nagy szorultságában nem vonta vissza helytelen állítását, csak annyit mondott, hogy hát hiszen Markovics Rezső él, majd ő nyilatkozni fog. Markovics Rezső úr ma a következő nyilatkozatot küldte hozzánk: Nyilatkozat. Magyarország miniszterelnöke Széll Kálmán . Nagyméltósága 1901. év november hó 27-én tartott országgyűlési beszédjében az én személyemet is bevonta a vitába, kijátszva engem mint néppárti jelöltet annak bizonyítására, hogy a néppárt politikája egén más az országgyűlésen és egészen más a választókerületekben s hogy programmja összefolyik a tót nemzetiségi párt programmjával. A miniszterelnök úrnak személyemre vonatkozó állítása nem felel meg a valóságnak, mert: 1. Én Vágujhelyen kizárólag mint tót nemzetiségi jelölt léptem fel és pedig azon programm alapján, amelyet a tót nemzetiségi párt közzé tett és melyet az összes magyar lapok közöltek s melyről nagy részében dicsérőleg és elismerőleg nyilatkoztak. Hogy a néppárt engem nem segített, bizonyitja az, hogy felléptem szabadelvű párti és Bieliczky Jusztin hivatalos néppárti jelölt ellen és hogy a néppárt vezérlő férfiai azoknak a választóknak, akiket maguk részére nem tudtak megnyerni, ajánlották, hogy inkább a szabadelvű párti jelöltre szavazzanak, mint reám. 2. A miniszterelnök úr beszédjének azon színezete is van, hogy én programmbeszédeimben államellenes elveket vallottam. Akárkitől szerezte a miniszterelnök úr erre vonatkozó értesítéseket, ezeket rágalomnak és rosszakaratú besúgásoknak s amennyiben ezeknek hivatalos értesítés folytán jutott tudomására, azokat hivatalos hazugságnak jelentem ki és mint önzetlen hazafi szertelett sajnálom, hogy Magyarország miniszterelöke olyan hivatalos közegeket tűr, amelyek tendenciózus besúgók és spicli szerepre vállalkoznak. Programmbeszédemben mindenütt hangoztattam a haza egységét, a magyar hazámhoz való ragaszkodásomat és odaadásomat, a magyar nemzet iránti tántorithatlan szeretetemet és miket a nevelés, közoktatás, igazságszolgáltatás és közigazgatás terén követeltem, ezen követeléseim szigorúan az 1968. évi 44. törvénycikken alapulnak s minden tekintetben szigorúan betartottam a törvényszabta határt s nagyon csodálkozom, hogy a miniszterelnök úr, mint a «törvény, jog és igazság» őre ezen törvényes kívánalmakon kifogásolni valót talál. Hogy programmbeszédeimhez a hazaszeretet szempontjából a legkisebb gáncs nem fér, hivatkokozom a vágujhelyi főszolgabíró úrra, a járási körjegyzőkre s összes vágujhelyi és vidéki magyar intelligenciára, akik programmbeszédeimet meghallgatták s akik azokról csak dicsérőleg és elismerőleg nyilatkoztak. Éppen azért a legnagyobb felháborodással visszautasítom minden oly fajta vádat, mely programmbeszédeimet a legcsekélyebb hazafiatlan színezettel is akarna bemocskolni és tiltakozom minden olyanféle hazug hivatalos értesítések ellen, melyek szerint én tót hivatalos nyelvet avagy kizárólagos tót adókönyvecskéket követeltem volna. Ha a miniszterelnök úr az elégületlenségnek okát meg akarja tudni, szerezzen magának hiteles információt Ó Turán 1901. évi november hó 14-én megtartott megyebizottsági tagok választásáról s akkor meg fogja látni, hol van nálunk a baj gyökere s hogy miként alkalmazzák közegei atörvény, jog és igazság» elvét. Markovics Rezső dr., volt tót nemzetiségipárti képviselőjelölt. íme Markovics úr meghazudtolja elsősorban nem Széll Kálmánt, hanem a miniszterelnök hivatalos hírforrásait és bebizonyítja, hogy ezek a hivatalos közegek jobb tudásuk ellenére, tehát gonosz szándékkal hamisan informálják, tévútra vezetik és blamálják a miniszterelnököt. Széll Kálmán azt mondta szerdai beszédében, hogy ő örülni fog, ha Markovics Rezső rá fog cáfolni. Nos, örüljön most a miniszterelnök az ő «megbízható» közegeinek, örüljön annak, hogy ezek alaposan blamáltak az ország előtt és óvakodjék máskor könnyelmű vádakkal illetni a néppártot! Egy hivatalos hazugság. — Markovics Rezső rácáfol Széll Kálmánra. — A képviselőház november 27-iki ülésén mondott első beszédében Széll Kálmán miniszterelnök az őt annyira jellemző taktikájával (amelynek célját e három szó fejezi ki: semper aliquid haeret) úgy tüntette fel a vágujhelyi kerület volt Az első petíció tárgyalása. — Gagern Miksa báróé. — Budapest, nov. 30. A választások tisztaságáról szóló 1899. évi XV. t.-c. értelmében ma gyakorolta első ízben a királyi Kúria azt az átruházott bírói hatalmát, melynél fogva a képviselőház szuverén jogkörében a képviselőválasztások érvényessége fölött őt illeti meg az elbírálás joga. Mint ítélkező fórum, a felelősség óriási súlya nehezedik az ország e legfelsőbb bíróságára. Maga az elbírálandó eset, Gagera Miksa báró képviselőválasztási jogának megállapítása, csak közvetett hatással áll kapcsolatban a választással, mely inkább hivatva lesz eldönteni, váljon a jogok gyakorlata a közhasználatban mennyire mondhatja magáévá az ország ama lakosát, kit születése ide köt, ki életének minden percét a hon határain belül töltötte el, s aki politikai jogait aktive már több mint 15 esztendeje gyakorolta s most 15 évi zavartalan honossága és jogainak gyakorlata után merült fel az a kérdés: váljon politikai jogainak gyakorlatát szenvedőleg van-e joga viselni ? s ha tette ? fennáll-e az öntudatos bitorlás, a magyar állampolgárság, az állampolgári jogok gyakorlásában ? Gagern Miksa báró megtámadott galgóci mandátuma képezte ma a kir. Kúria választási tanácsa elé terjesztett ügy szubstrátumát. Gagern báró megválasztatása ellen Fodor József és társai kérvényt nyújtottak be, melyben érvénytelenségi okul a kúriai bíráskodásról szóló 1899. évi XV. törvénycikk 3. szakaszának első pontját jelölték meg. A törvény idézett szakasza szerint a választás érvénytelennek nyilvánítandó akkor, ha a képviselő a választás időpontjában a törvény értelmében megválasztható nem volt. Hogy Gagern báró mennyiben nem volt megválasztható, azt egy belügyminiszteri okmánynyal akarják bizonyítani, mely szerint Gagern báró magyar honossági esküjét csak 1901. január hónapban tette le. S igy az 1-879. évi L. törvénycikk 15. szakasza értelmében Gagern báró passzív választási joga hiányos, s igy megválasztható nem volt. Ez a vád. S ezzel szemben a védekezés ugyanoly egyszerű. Aagg Dezső dr. választásvédő beszédjében, mélyen behatolt a kérdés taglalásába. Nem frázisokkal, de adatokkal, pozitív jogi alapon, jogi következtetések egyöntetű folyamatára építette hatalmas védelmét. A feladat nehéz volt. Az első pillanatra, nem is látszik menthetőnek Gagern báró tévedése, de ha meghallgattuk a védelem erős meggyőző érveit, egyszerre fellebben a rejtély fátyola s a megtámadott jogos ténye, jóhiszeműsége és elvitázhatlan joga tisztán áll az elfogulatlan bíró és a jogi tudományokkal ismeretlen szemlélő előtt. Nem akarunk elébe vágni a Kúria határozatának, nem akarjuk hogy előlegezett bírálatunkban elfogultak legyünk, vagy hogy bárki is a külső okok beolyásának vádjával érinthessen bennünket. De oly közjogi kérdésben, melynél a Kúria, az utókorra nézve nemcsak üdvös, de jogi szempontból is nagyon fontos határozatot hozhat, azt hiszszük, nem fog késni, ezen legalkalmasabb után megragadni az alkalmat, ne axiómaszerű, ha minden kétséget kizáró bölcs indokolásában kimondani, hogy azt, aki magyarnak születik, életét ez országban tölti, sőt katonai kötelezettségét is lerótt® hazája iránt, itt családi észket ráköti, körülrakta azt szivének egész melegével, a magyar szóért megszégyenítést tűrt el, kötelességeit éveken keresztül mint hazájának hű fia, mindig a leglelkiismeretesebben teljesítette s végül jogokat is gyakorolt, mint választó és esküdt bíró — hogy ezt most, amikor a pártharc hullámai mesterkélt turlanggal egy jogi és hivatali tévedést a felszínre vetett, megfosztja attól az egy kincsétől, melyet hazájától nyert, a választás passzív jogát, melylyel hazájának üdvére, hasznára kívánt lenni. Ha a kir. Kúria hivatásának magaslatán fog