Alkotmány, 1902. március (7. évfolyam, 52-77. szám)

1902-03-01 / 52. szám

ALKOTMÁNY. 52. szám. hu magyarjai között, Gott­erhaltéval fogadják. Nem fogadja el a költségvetést. (Helyeslés a szélsőbalon.) Széló Kálmán miniszterelnök elismeri, hogy ma­gyar udvartartás nincsen. De akárhol van is ő Fel­sége, mindenütt nemcsak Ausztria császára, hanem Magyarország királya is. Mindenütt kifejezésre jut magyar királyi méltósága, még Bécsben is. Mikor pedig a király Budapesten van, az udvari élet min­den megnyilvánulásában erősebb kinyomása van a magyar állam karakterének, ami különben természe­tes dolog. Már­is sok dolog történt, ami a múlthoz képest egészen más helyzetet teremtett s már ki­domborodik az udvartartásnak királyi természete Minden közjogi aktusnál csak magyar méltóságok veszik körül a királyt, ami ezelőtt nem igy volt s a király közvetetten környezetében is vannak magyar emberek. A budai királyi palota egész berendezése, minden részlete magyar típusú. Kívánja, hogy a ma­gyar jelleg tév­eszkedése még tovább tartson. Ma­a­gyarország ügyeiben semmi se történik a felelős magyar minisztérium hozzájárulása nélkül, tehát beszélni se lehet az osztrák udvartartásnak a ma­gyar ügyekre való befolyásáról. Csatlakozik ahhoz a kívánsághoz, hogy az országnak minél több­ször legyen szerencséje a királyi családtagjaihoz. Ed­dig a hercegek azért nem igen jártak Budapestre, mert lakást sem kaptak; ha azonban a várpalota el­készül, valószínű, hogy gyakrabban lesz hozzájuk szerencsénk. A múlt évtizedekhez képest a király is föltűnően sokat időzik nálunk egy pár év óta. A vár­palota építésének költségeit az udvartartás költségei­ből fedezik. A zárszámadásokban minden évben el­számolják az építési költségeket. A főudvarnagyi hivatal bíráskodásáról annak idején lehetne törvény­javaslatot készíteni. A titkos tanácsosok esküje latin szövegű s kijelenti, hogy nincs benne semmi, ami a magyar alkotmánynyal ellenkeznék. Nem áll, hogy nem bocsátanak bárkit is a király elé, ha igazolni tudja, hogy kicsoda és mi járatban van. Lengyel Zoltán: Beszéljen a Gotteshaltéról! Széll Kálmán: Az régi dal s már gyakorlat és szokás, hogy azt játszszák m­indenig, ahol a királyi család tagjai megjelennek. Ne keressünk mindenben ellentétet a király és a nemzet között! Elfogadásra ajánlja, a tételt, Nessi Pál helyreigazítja szavait. Kammerer Ernő előadó: Az elhangzott beszédekre reflektál. Monarchikus állam vagyunk, fejedelmünk van, igen természetes, hogy udvartartásunk is van. Kéri a tétel megszavazását. A többség a tételt elfogadta. Szünet után. A kabinetiroda tételénél: Nessi Pál: Tudni akarja azt, hogy a kabinetiro­dában alkalmazottak szolgák-e, vagy tisztviselők­? Tudni akarja azt, melyik miniszter állapítja meg a kabinetiroda költségvetését, ki felelős érte. Úgy ard­a, hogy pausalet kap a kabinetiroda, ez megsértése a parlament büdzséjogának. Miért nem utalják át ezt a­­tételt a király személye körüli minisztériumba. A mi­niszteri felelősség elvének negligálását látja e kér­désben. Míg a felvetett kérdésekre nézve nem kap felvilágosítást, a tételt meg nem szavazza. (Helyeslés a szélsőbalon.) • Széll Kálmán miniszterelnök: Az egyik kabinet­főnök magyar, van ott egy titkár is, melyet nemrég adott át a belügyminisztériumból. Ha felmegy egy magyar a kabinetirodába, magyar szolga és magyar tisztviselők fogadják. A kabinetirodát nem lehet a felség körüli minisztériumba beosztani. Ami a kabi­netirodában megy keresztül, azért mindig felelős va­lamely magyar miniszter. A kabinetiroda csak köz­vetítési szerepet játszik. Kéri a tétel megszavazását. (Helyeslés a jobboldalon.) A többség elfogadta a tételt. Az országgyűlés tételénél Kammerer Ernő megindokolja, hogy miért szapa­­porodtak a kiadások. Új jegyzői állást szerveztek s a gyorsíróknak kárpótlást nyújtottak. A Ház a tételt elfogadta. Az, állandó országház építése tételénél Bartha Miklós: Az uj országház építése körül tanúsított eljárást teszi bírálat tárgyává. Már a tervezet első benyújtásakor kimentették az ellenzéki felszólalók, hogy az új országház nem hét, hanem tizenegy millióba fog kerülni. Az akkori mi­niszterelnök azt mondotta, hogy ha jobban tudják a képviselő urak, mint az építészek, mint az egyetemi tanárok, «akkor kár, hogy nem önök építik». S a jövő az ellenzéki képviseletnek adott igazat, mert a palota eddig 3-1 millióba került. Felépítették úgy, hogy annak az épületnek a Dunáról sem az elejét, sem a hátulját látni nem lehet. Az a tér pedig, ahova az új országházat épí­tették s ahova más állami épületet is emeltek, az sem három-, sem négy- vagy többszögű, nem is kör­­alakú, hanem minden szimetria nélkül szabályozott ismeretlen valami. Förster Ottó : Liberális piac! (De­rültség.) Bartha Miklós : A Váci­ körutról 3—4 utca vezet parallel a­ térre, de egyik utca vonalába sem esik az új Ház. Áttérve a belső berendezésre, kifo­­gásolja a sütőkészüléke­t, az üléstermet, amely nagyon magasait van, úgy, hogy liften kell majd feljárni. E ház egy torzépítmény és valóban hű kifejezője mai korunknak. Az építkezés abszolúte nem törődött azzal, hogy mi célra épült a palota. Csak a cicoma volt a főelv. Föltenni a háznagyi irodát a 3-ik emeletre és a többi helyiségek is össze-vissza vannak dobálva. A tanács­kozó helyiségben annyi hely sincs, hogy a képviselők mind helyet foglaljanak. 180 képviselő a karzat alatt kap helyet Jellemző, hogy Munkácsy Honfogla­lás képét, amelyet a tanácsterem részére rendeltek, nem tudták elhelyezni. Felvilágosításokat kér ez ügyekben. Az étteremben egy külföldi bölényvadá­szat képe van elhelyezve. A főszereplő egy kék színű lovon ül. Van egy balatoni halászati kép is. Csupa zsidó húzza a hálót, oly erővel, mintha az egész tihanyi apátságot ki kellene húzni a Bala­tonból. (Zajos derültség.) A delegációs teremben van egy kép, amely a koronázást ábrázolja. A király koronája sárga, mint a palástja, vagy mint a király szakálla és szeme. Egy lóra van felültetve, amelynek modellje Nürnbergb­e hintalovak részére készült. A domb, amelyen a király lovon ül, oly me­redek, hogy biz arról salto mortale nélkül le nem kerül. A dóm egyik oldalán egy nő áll, dekoltirozva és krinolinban, a másik oldalán szentesi subában állnak emberek, bundában, hogy meg ne fagyjanak. Mint ellentét ez? A hirlapírókarzatról sem gon­doltak. Még kevésbbé a közönség karzatáról. Öt emelet magasságra kell felmászni a közönségnek, hogy meghallgasson engem vagy Pichler barátomat. (Derültség.) Fichler Győző: Én értem mennek öt emeletet? (Zaj­os derültség.) Förster Ottó: Maga sem hiszi,­arcba Miklós: Nem fogadja el a tételt. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Csakovszky István: Ahogy t. barátom itt kifejtette, és elég mulatságosan előadta ezt a szomorú histó­riát, abban csak azt sajnálom, hogy ő csupán a té­nyeket adta elő és nem konkludált oda, hogy vessük fel azt a kérdést. Halljuk1. Halljuk­ a bal- és szélsőbaloldalon, hogy hát ki a hibás ezen botrá­nyos állapotokért? (Helnesies a bal- és szélsőbal­­oldalon.) Pap Zoltán: ügy van, meg kell állapí­tani! Le kell leplezni! Rakovszky István: Mert az a lelkiismeretlenség netovábbja, hogy ami­dőn az ellenzék itt hiven teljesítette köteles­ségét és előre jelezte azokat az állapotokat, amelyeknek be kell majd következniük, itt az ország pénzéből harmincnégy milliót elkótyavetyéltek, figy van ! Lgy van ! a bal- és szélsöbalolda­lon.) csak abból a célból, hogy az országnak ne legyen tisztességes parlamentje, (ügy van ! Ügy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) Én nemcsak hum­orisztikus oldaláról szeretném­­elfogva látni ezt a kérdést, hanem azt kérdezem a t. miniszterelnök úrtól — hiszen ő mindig ott ült azon többség olda­lán ; szavazatával hozzájárult a kérdés megoldásához ; megválasztottak itt egy bizottságot s ha jól tudom, a bizottság elnöke — nem állítom, de úgy hiszem — dús fizetést is húzott: hát ki a felelős ? Nem lehet itt senkit felelősségre vonni? (Mozgás és zaj a bal­es szélsőbaloldalon. Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Tisza Lajos! A Tiszaék! A Tisza­fáimba! Az építőmestert kell felelősségre vonni! Mozgás és zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Hall­juk ! Halljuk!) T. Ház! A morális felelősség a t. túloldalé, (Úgy van! ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) de az ezt a morális felelősséget nagyon könnyű vállal fogja elviselni, úgy, mint más egyéb felelősségeket, csak­hogy az anyagi felelősségről van itt szó: az adó­­fillérekről, a szegény nép pénzéről volt itt szó, ame­lyet a t. túloldal lelkiismeretlen könnyelműséggel elkótyavetyélt. (Zajos ellenmondások job­b jelöl, ügy van ! ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha más parlamentben ülnék, tudnám, mit tennék én e percben. (Halljak ! Halljak! a bal- és szélső­­baloldalon ) Beterjesztenék egy indítványt (Helyes­­lés a szélsőbaloldalon.) arra nézve, hogy egy par­lamenti bizottság küldessék ki és az szigorúan vizs­gálja meg, hogy ki itt a bűnös, (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) mert lehetetlen, hogy ne követték volna itt el a legdurvább visszaéléseket, (úgy van ! ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Lehetetlen, hogy itt egyes emberek ne gazdagodtak volna meg törvénytelenül és igazságtalanul, (ügy van! ügy van! a bal- és szélábaloldalon. Élénk ellenmon­­dások jobbfelöl) Lehetetlennek és kizártnak tartom azt, hogy az építőmester, akire nézve a volt minisz­terelnök olyan büszkén mondotta: «Hát akkor nem az építőmester által fogjuk elkészíttetni a tervet, ha­nem majd gróf Apponyi Alberttel» — mondom, le­hetetlen, hogy egy építőmester három- vagy négy­millió­orintra praelimináljon egy építkezést, amely azután 17 millióba kerül, amely rosszul van építve és amelyre most újból három milliót követelnek! (Mozgás és nyugtalanság a bal- és szélsőbalolda­­lon.) a miniszterelnök és bárki azt mondhatja, hogy én itt most isme­ invektívákkal jövök. (Mozgás és zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) De nem lehet eléggé ostromolni az önök rendszerét, amely nagy és kicsiny dolgokban, az ország tönkremenésével nem törődve, csak arra néz, hogy protekciós emberek meggazdagodjanak! (Élénk helyeslés a hah és szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj jobb felől) Széll Kálmán miniszterelnök elismeri, hogy Bartha Miklós szellemes modorban tárgyalta ezt a­ dolgot, de előadása nem egészen egyez a valóságos helyzet­tel. Bartha igen sokat kifogásolt, de a hűtlen keze­lés szimptómáját beszédében nem hozta föl. Lukács Gyula: Megtörténhetett, valósuim! az is! Széll Kál­mán : Meglehet, hogy helytelen dolgok vannak az új országházban. Elismeri, hogy a mi gazdasági viszo­nyainkkal nem arányos az új országház költsége. " sokalt erre a célra még tíz milliót "is. Olyan terü­leten építettek, melyet el kellett hódítani a Dunától Lengyel Zoltán: Vízbe építették! (Zaj. Elnök csen­get.) Száll Kálmán! Pilótázni kellett. Förster Ottó: Azért kellett, mert s a többi, s a többi ! Széll Kál­mán: Ha majd egy beszédben azt a sok «satöbbit» kifejtve hallom, jogosultnak tartom,de addig az ily él­celődést nem tartom jogosultnak. Förster Ottó: Éppen erre a beszédre mondtam! (Derültség a néppárton.) Széll Kálmán: Ha ma kellene határozni, ő is Bariha Miklóshoz csatlakoznék, de a mai gazdasági helyze­tet akkoriban nem láthatták előre. Nem emlékszik rá, hogy olyan fölszólalások történtek volna, amelyek megakadályozták volna a hibák elkövetését Elismeri, hogy Bamiba kritikája sok tekintetben alapos, de nem lehet eltagadni, hogy az új országház disze és ékes­sége lesz Budapestnek, minden hibájával is. Hitelen kezelésről azonban szó sem lehet; minden kiadást ellenőriztek oly emberek, akikért tüzbe teszi a kezét. Előmozdítja majd azt a törekvést, hogy a hibákon segítsenek. (Helyeslés.) Elnök az ülést 2 óra után berekeszti. 3 Szombat, 1902. március 1. Az autonómiai kongresszus. Budapest, febr. I1. A katholikus autonómiai kongresszus ma utolsó érdemleges ülését tartotta. A végére jutott a javaslat részletes tárgyalásának, elfogadta vita nélkül a jogfentartó nyilatkozatot is, sőt annyira elkészült dolgával, hogy a mai ülés jegyzőköny­vét is ma hitelesítette. Március 10-én délután és esetleg folytatólag március 11-én délelőtt lesz még ülés, melynek tárgya a javaslat harmadik olvasása, a ma elfo­gadott jogbén tartó nyilatkozat jegyzőkönyvbe foglalása, a főkegyúrihoz intézendő felirat meg­állapítása s a gyulafehérvár-fogarasi görög szer­­tartású római katholikus érsek átiratára való határozathozatal. Ezzel be lesz fejezve a kongresszus műkö­dése, melyre a királyi leirat felszólította s követ­kezik az autonómiai szabályzat további sorsa. A mai ülés napirendje előtt Szmrecsányi Pál szepesi püspök az Alkotmány mai számá­nak vezércikkére nyilatkozott, Zichy Nándor pedig, mint e cikk írója, nyomban megadta vá­laszát, mire a kongresszus áttért a napirendre. A püspöki kar tagjai közül a mai ülésen jelen voltak: Schlauch Lőrinc dr. bibornok-pöspök, Samassa József dr. és Csuszka György dr. érse­kek, Bende Imre, Hornig Károly báró, Firczák Gyula, Szmrecsányi Pál, Ivánkovits János és Iletvey Sámuel püspökök s Fehér Ipoly fő­apát. Az ülésről szóló részletes tudósításunk a kö­vetkező : Szápáry Gyula gróf elnök az ülést 4 és fél órakor megnyitja. Felolvastatik a múlt ülés jegyzőkönyve, mely hitelesíttetik. Napirend előtt Szmrecsányi Pál püspök: Nem egy elhangzott beszédre, hanem egy hírlapi cikkre kíván reflektálni. Az Alkotmány mai vezércikkében Zichy Nándor gróf az autonómiai kongresszus eddigi tár­gyalásaiból azt a következtetést vonja, hogy a va­gyonkezelés marad, amint volt, csak a tanügy tekin­tetében lesznek némely módosítások. Ezzel szemben szóló utal az elfogadott szakaszokra. Nem mellőz­heti hallgatással a cikk végén foglalt panaszokat. Szóló utal a szervezeti szabályokra, melyek módo­sításai tárgytalanokká teszik Zichy Nándor gróf panaszait kötelességének tartotta ezt a tévedést szóvá tenni. Zichy Nándor gróf köszönetet mond a szepesi püspöknek, hogy szólónak igénytelen cikkét figyel­mére méltatta. Hogy a cikkben foglaltak helyesek-e, nem, azt mindenkinek saját felfogására kell bízni. Szóló módosítványt nyújtott be, melyben ki volt­ mondva, hogy az önkormányzat feladata arról gon­doskodni, hogy a katholikus tanulmányi és az egye­temi alapból fentartott iskolák fölött őrködik, a kon­gresszus pedig az egyetemi alap fölemelését el­vetette. Tehát e tekintetben bizonyos jogfeladás tör­tént. Ami az igazgató­tanács tagjai által teendő Ipt-

Next