Alkotmány, 1902. november (7. évfolyam, 260-285. szám)
1902-11-23 / 279. szám
ALKOTMÁNY. 279. szám. 8 * Falk Miksa: Kor- és jellemrajzok. Bevezetéssel ellátta Wekerle Sándor, sajtó alá rendezte Palk Ernő. A politikai és publicisztikai küzdelmek szemben találnak bennünket vele, ami azonban nem akadályozza, hogy el ne ismerjük Palk Miksa nagy politikai és írói kvalitásait. Mindenesetre nagyobb súlyt kölcsönöz ezeknek Faik előrehaladott kora, amely viszont rengeteg tapasztalatot tételez fel. Közéletünk mai szereplői közt már nagyon kevés van olyan, akinek annyi bepillantása lett volna a legújabbkori Magyarország alakulásának különféle politikai, társadalmi, irodalmi műhelyeibe, mint Fálk Miksa. A fia által most kiadott kötete a kortörténeti adatoknak valóságos tárháza és egyik legbecsesebb műve memoár-irodalmunkban. Az egyes fejezetek közt nincs szerves összefüggés, inkább különálló essay mindegyik és mindegyik bővelkedik a szubjektív vonásokban. Legérdekesebb részei a saját magáról, a királynéról, a Királyi Pálról, a Széchényi Istvánról, Kemény Zsigmondról, Eötvös Józsefről, Andrássy Gyuláról, Sennyey Iváról, Trefort Ágostonról szólók. Stílusa Fáiknak egyszerű, világos, derűs. Élvezettel olvastuk a kötetet, melynek ára 6 korona. * A Vérszinház premierjeinek sorozatában két külföldi újdonság fog következni: Paul Ferner énekes bohózata «Az anyós» (Mabelle mare) Komor Gyula fordításában s ezután Weinberger Károlynak «Az izé» szerzőjének operettje a «Hektor kisasszony.» * A Grümfeld-Bürgerféle társaság ill ik hangversenye vasárnap fél 5 órakor lesz a Royal termében Polonyi Elemér tanár zongoraművész közreműködésével. Műsora a következő: 1. Siklós vonósnégyes (ul) 2. Saint-Saens zongora-ötös, zongorán Polonyi. 3. Mendelssohn nyolcas. Ilík vonósnégyes: Herzl, Janda, Janus és Schulz opera zenekari tagok. Jegyek kaphatók Rózsavölgyi és társánál. * Az Egyházi Közlöny (Szerkeszti Gerely József.) A most megjelent 47 dik számnak valósággal szenzációja Prohászka Ottokár dr. vezércikke. A zseniális szónok és a ragyogó stiliszta «Érdekes tünet» címen a politikus katholicizmus jogosultságáról értekezik. Ezenkívül kiemeljük még a következő közleményeket: Fuldában összegyűlt német püspökök közös pásztorlevele. — Mailáth püspök beszéde. — Zubriczky Aladár dr. Gülller reformkatholicizmusa és új apológiája. II. — Minimus dr., A szerzőjog. — A magas színvonalon álló folyóirat kiadóhivatala Eszterházy utca 19. sz. alatt van. * Bécsi kiállítások megnyitása. Az osztrák iparművészeti muzeum téli kiállítását ma délelőtt nyitotta meg Härter közokatásügyi miniszter. A bécsi műegyesület karácsonyi kiállítását ma délelőtt nyitotta meg Call báró kereskedelmi miniszter. * A Magyar Szemle. (Szerkeszti Kaposi József.) Legjobb magyar szépirodalmi folyóiratunk ismét gazdag számmal jelent meg. Első helyen Kassovics Tivadar Brúnó folytatja nagyérdekű útleírását «Néhány hét éjszakán» címmel, ezenkívül kiemeljük Bistkis Lajos hangulatos, szép költeményét és Tárcái «Kérők» című novelláját. Prózai dolgokat írtak még: Kovács Károly, Thierry Jenő, Tardos dr., költeményt pedig Kovács Pál, Tóth István, végre Jules Congnard egy költeményét találjuk Gábos Andor fordításában. Könyvismertetések, irodalmi és művészeti szemle egészítik ki a füzetet. * Színházi műsorok. M. hír. Operaház. Hétfőn: Szendvánéji álom. — Kedden: Anyegin. — Szerdán: Jancsi és Juliska és Babatündér. Kezdete 5 órakor. Mérsékelt helyárak. — Csütörtökön: Bánk bán. — Pénteken nincs előadás. — Szombaton: A bolygó hollandi. — Vasárnap: Tetemrehívás és Bécsi keringő. Várszínház. Pénteken: Denevér. Plepszinház. Hétfőn: A ht. —Kedden: Egy görbe nap. — Szerdán: A hit. — Csütörtökön: Casanova. — Pénteken: Casanova. — Szombaton: Az anyós. (Először.) — Vasárnap délután: A sárga csikó. Este: Az anyós. (Másodszor.) Magyar zinhaz. Héten: Nőemancipáció. — Kedden: Nőemancipáció. — Szerdán: Nőemancipáció. — Csütörtökön: Nőemancipáció. — Pénteken : Nőemancipáció. — Szombaton : Nőemancipáció. — Vasárnap délután: A sötét kamra. Este: Nőemancipáció. Viiaszinház. Hétfőn: Csókon szerzett vőlegény. — Kedden: Loute. — Szerdán: Loute. — Csütörtökön: Loute. — Pénteken: A doktor úr. (Először) — Szombaton: A doktor úr. (Másodszor) — Vasárnap délután: Csókon szerzett vőlegény. — Este: A doktor úr. (Harmadszor.) Uránia. Hétfőn: A háború. — Kedden: A háború. — Szerdán: A háború. — Csütörtökön: Zrinyi-est. — Pénteken: A háború. — Szombaton: A háború. FŐVÁROS. — A hétfői kifli. A budapesti sütőmesterek is tegnap délután az Iparoskörben Spolarits György iparteszületi elnök vezetésével gyűlést tartanak s elhatározták, hogy már vasárnaptól kezdve mindadig nem sütnek hétfő reggelre süteményt, amig a vasárnapi munkaszünet törvényének reájuk nézve sérelmes szakaszát a kereskedelemügyi miniszter meg nem változtatja. A gyűlésen a főváros százhetven sütőmestere közül százhatvannál többen vettek részt s csak öt-hat pékmester jelentette ki, hogy nem törődve a gyűlés határozatává, ezentúl is szolgál hét reggeli sejteményével a közönségnek ; a gyűlés kimondotta, hogy ezeket bojkottálni fogja. A sztrájkoló pékmesterek kis cédulákon már értesíteték vevőiket, hogy hétfőn csak délután kapnak friss süzetet. Elhatározták a pékmesterek, hogy memorandumot intéznek a kereskedelemügyi miniszterhez, amelyben arra kérik, változtassa m meg sürgősen a vasárnapi munkaszünetnek rájuk vonatkozó részét. Államosítás Esztergomban. Esztergom, nov. 22. Vargyas Endre kir. tanfelügyelő, ki győri és veszprémi babérjai után Esztergom megyébe tétetett ál tanfelügyelővé, diadalait szaporítandó, mint mondják, a megye közigazgatási bizottságának ülésén megfújta a harci riadót a katholikus iskolák ellen. Szerinte a megye katholikus iskolái először közös községi iskolává alakíttassanak át s azután államosításuknak ada meg a legkönnyebb létalapot. Mikor a megyéhez került, azzal lépett fel, hogy ő a szükségessé vált fejlesztést az iskola jellegének sérthetlen fentartásával fogja eszközölni. Hittek neki és csalódtak. S ma már nem is tagadja, hogy szándéka a megye összes katholikus iskoláit elsőbben közös községivé, azután államivá tenni. Az 1868 évi XXXVIII. törvénycikk 25. §-ának második bekezdése szerint: «azon már fennálló hitfelekezeti iskolákra nézve mindazáltal, amelyek eddigelé a község vagyonából és jövedelméből tartatnak fenn, szabadságában áll az illető községnek az eddigi gyakorlatot továbbra is fentartani. Ez a törvény tehát nem zárja ki, hogy az iskola kifejlesztése ne a hitközséget képviselő iskolaszéket terhelje és érte felelőssé tegye, amely iskolaszék azután ily esetben megkeresi a politikai község képviseletét, amely ismét az iskolai adminisztrációjába beolyó ellenérték kivonata nélkül rendszerint el szokta fogadni. A belügyminiszternek 1888. évi szeptember 13-án 53200. szám alatt kibocsátott rendeletéből az következik, hogy az iskolai kifejlesztést sürgető meg- szeresések elsősorban mindig az iskolaszékhez, illetve ennek felettes hatóságához, az egyházmegyei hatósághoz intéendők. Ha e tekintetben a cél el nem éretett, ön alkalmazásba a törvény 15. §-a, amely szerint, ha a 11, 12. és 13. szakaszokban foglalt feltételeket a hitfelekezetek főhatóságai a kormány által félévenként történt három ízbeli megütés után sem teljesítenék: a kormány közös községi iskola felállítását rendeli el. Mi következik ebből ? Az, hogy egy felező felekezeti iskola mellett a közös községi iskola felállítása a felekezeti iskola ellenében törvényesen csak akkor jogosult, ha a felekezet a háromszori megintés dacára sem tett eleget kötelességének. Kérdem én azt a királyi tanácsos tanfelügyelő úrtól: megtörténik-e ez a megye bármelyik iskolára nézve ? Tett-e ily irányban előterjesztéseket akár a megyének, akár illetékes kormányzatának? Nem tett. Hanem e helyett az iskola kifejlesztésére az alanyilag illetéktelen községi képviselőtestülethez fordult, arról biztosítván őket, hogy a létesítendő iskola községi, de katholikus jellegű lesz. S ennek felébe, mint az Szolnokon is történt, bement oly tervezetbe, hogy az újonnan községi telekre építendő iskola tanáéinak lakásául a régi felekezeti iskolát akarta felhasználni állítólag azon jogból kifolyólag, hogy azt iskolai célra a vallás és tanulmányi alap ajándékozta. Eltekintve attól, hogy azt bárki ajándékozta, de felekezeti célra ajándékozta s amely mint ilyen felekezeti tulajdonba ment át, a királyi tanfelügyelő úrnak épületes fogalmai lehetnek a vallás és tanulmányi alap eredetéről és jogforrásairól, hogy azt közösnek tekinti. Én telesen méltányolni tudom a királyi tanfelügyelők törekvéseit az iskolák kifejlesztésében, de illuzóriussá válik előttem ez akkor, midőn a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1869. évi junius 18-án 1141. szám alatt kelt rendeletében azt olvasom,hogy a törvénynek és a kormánynak nem az a céljuk, hogy minden áron minél több községi iskola legyen, hanem az, hogy mindenütt a törvényes kellékeknek megfelelő jó iskolák legyeenek.» Elhiszem azt, hogy a királyi tanelügyelőnek az utóbbi kivonata törekvésének kiegészítő részét képezi, de megbocsát, ha azt mondom, hogy leplezetlen szándéka mégis a katholikus iskoláknak községi iskolává történendő átalapoztatása. S teszi ezt oly módon, mely teljesen ellentétben áll Wlassics miniszterrel, ki minden alkalmat megragad arra nézve, hogy a felekezeteket, különösen a katholikusokat iskoláik jellegét és fentartását illetően megnyugtassa, mert, mint maga is mondja: «Amidőn legnagyobb részt azon egy felekezethez tartozó tankötelesekől van szó, úgy pedagógiai, mint adminisztratv szempontból kétségkívül legcélszerűbb, ha a tankötelesek számának emelkedése folytán szükségessé váló iskola a már működésben levővel azonos jelleg szerint telesül.» Kétségtelen tehát az is, hogy a királyi tanfelügyelőnek mndenüütt előbb arra kellett volna törekedni és kell törekednie, hogy a létező római katholikus felekezeti iskola ferjesztessék s csak ha a hitközség azt eszközölni nem tudta vagy tudja, nem akarta vagy nem akara, áll elő a polgári községet terhelő iskolaállítási kötelezettség érvényre emelése. Nem hszi? Tessék megkérdezni mindezeket egyenesen a miniszter úr ő nagyméltóságáról. Tehát a törvény 23. §-ának érvényre való emelésének is megvan a maga rendes útja és módja, amely elsőbben is előtérbe helyezi a felekezetet, illetve a hitközséget. No márpedig ennek ügyes bajos dolgaiban rendszerint és minden esetben illetékes hatóságával szoktunk és kell érintkezésbe lépni és pedig akár mint királyi tanfelügyelő a részére adott utasítások szerint, akár pedig mint ilyen, a közigazgatási bizottság előadója, a közigazgatási bizottság lévén. És mindenekfölött az utasítás 58. §-a szerinta tanfelügyelő a hitfelekezeteknek a törvény által engedett jogait tiszteletben tartani köteles.» De hát azt mondja a királyi tanelügyelő, hol van a katholikusoknak hitközségük és egyátalán van-e? Igenis van, mert a vallás- és közoktatási miniszter folyó évi június 17-én 33469. szám alatt kelt döntvénye szerint ismételten kimondja, «hogy latin, görög és örmény szertartású katatolikusoknak ott, ahol a helyi autonómia szervezve nincs, az iskolaszéket a hitközség képviselőjének kell tekinteni.» Mit bizonyit ez? Azt, hogy igen is van hitközség, mert ha nem volna, nem volna mit képviselni. És ha van hitközség, mint ahogy tényleg van, akkor a felekezeti iskolák kifejlesztése ügyében azoknak hatóságaihoz kell fordulnia, s nem azok tudta nélkül a politikai község képviselőtestületével paktumokat kötni arra nézve, miként lesz az általuk építendő közös községi iskola, közös községi katholikus jellegű iskola. Pedig lám-lám a királyi tanfelügyelő részére adott utasítások 57. §-a szerint «a hitfelekezet iskolaszékekkel és az egyházi elöljáróságokkal, szükség esetén egyházi az főhatóságokkal személyesen vagy levél által is éríntkezhetik.» És ha érintkezhetik a bajok orvoslására, a hiányok eltávolittatása céljából miért nem fordul elsősorban hozzájuk s miért nem azoknak közreműködésével hat és alkot a nemzetnevelés nagy feladatának teljesítésében?! Ha Magyarország összes katholikus iskoláinak kifekesztése tekintetében a királyi tanfelügyelőnek fejlesztő theonája érvényesülne, akkor ki merem mon- Vasárnap, 1902 november 23.