Alkotmány, 1903. december (8. évfolyam, 284-309. szám)

1903-12-01 / 284. szám

ALKOTMÁNY. 284. szám._________ napok eseményeit. Csak a Gézák, a Sréterek és a Sándor Pálok fenegyerekeskednek még. Az összes ellenzéki pártkörökben ma este széles mederben foglalkoztak a paktummal. Mindenütt lankadatlan a harci kedv. Kos­suth Ferenc alighanem keserves helyzetbe juthat csakhamar : ha ezzel a paktum­eszmével is felsül, megvalósítja egy má­sik kedvenc eszméjét: visszamegy Itáliába. Ott aztán elmélyedhetik a liberális Magyar Hírlap ezen tegnapi igazságán: «napról-napra mindjobban kitűnik, amit különben első percben sem volt nehéz észrevenni, hogy ez az egész honmentőnek letrombitált akció csak arra való, hogy az obstrukció erőszakos leverésé­nek ürügyén magát az erőszak s a törvény­­tiprás régi rendszerét juttassa megint ura­lomra , azért kell e vállalkozás ellen sarkára állania mindenkinek, aki igazán békét akar, iga­zán az obstrukció végét kívánja, igazán egy munkás és tartalmas jobb korszak felé igyek­szik vezetni a nemzetet!» * A dupla üléseket nagy erőfeszítéssel keresztül hajszolta a kormány. A többség megroppant ebbe a nagy munkába s Tisza még­se látja hasznát, mert a parallel ülésekre még nem is került sor. A Tisza-kormány sülyedő hajójáról pedig egyre­­másra menekülnek az előrelátóbb politikusok. A szabadelvű pártból újabban Bolgár Ferenc és Samassa János léptek ki. Smialovszky Valér pedig levelet intézett Podmaniczky Frigyes­hez, melyben a többi között kifejti, hogy aggodalmai vannak a miniszterelnök pénzügyi, közgazdasági és közművelődési programmját illetőleg; végül attól tart, hogy az állami tiszt­viselők fizetésrendezésének elhalasztását párt­uralmi célokra fogják fölhasználni. A Lloyd­­klubban igen nyomott hangulat uralkodott. Tiszát igen hidegen fogadták. Élénk megbeszélés tárgyát képezte az a hír, hogy a Nemzeti Kaszinóban ivet köröztek, melyen tizenegy előkelő politikus neve volt. Az aláírók kilépésre készülnek. Tisza is tudomást szerzett a dologról és ez kínos meg­lepetés volt reá nézve, mert a disszidens-jelöltek között többen vannak, akiknek a pártban való maradásáért úgyszólván kezességet vállalt Tisza. A kilépettek száma ezzel eléri az ötvenet. Bodoky Zoltán azonban nem lép ki. Az újabb kilépések oka állítólag az, hogy Tisza szerdán, avagy szombaton ismét egy újabb házszabálysértésre készült. Egyszerű sza­vazással véget akart vetni a katonai javaslatok körül forgó vitának. E célból már a mai ülé­sen alkalmazni akarta a házszabályok 205. sza­kaszát, t. i. azon képviselők kizárását, akik erő­szakos terveinek útjában állanak. Rudnay fő­kapitány és egy csapat rendőr már ott ólálko­dott e végett a Házban. Ez a pucscs azon­ban ma már elmaradt, de azért az ószeresek nem mondottak le róla. A perifériákon igen vegyes hangulat uralko­dik. Vasvármegye közgyűlésén a főispán bi­zalmi nyilatkozatot akart indítványozni Tisza István miniszterelnöknek. A megyebizottsági tagok azonban olyan erélyes abcugolásokkal vonultak fel a hivatalos hizelkedés ellen, hogy a főispán tehetetlenségében kénytelen volt a kormányüd­vözlés helyett a tanácskozási termet kiszellőz­tetni. Félve a leszavaztatástól, holnapra halasz­tották az üdvözlő nyilatkozat tárgyalását, miko­rára majd sürgönyileg berendelik az összes pót­tartalékos hivatalos szavazókat. Máramaros vármegye törvényhatósági bizott­sága Roszner Ervin báró főispán elnöklete alatt megtartott közgyűlésében nagy lelkesedéssel, egyhangúlag elhatározta, hogy Tisza István gróf miniszterelnököt kormányelnökké történt kine­­veztetése alkalmából bizalmának és ragaszkodá­sának kifejezése mellett üdvözli. Ezt úgy is várta mindenki. Csak azon csodálkozunk, hogy tért meg ez a határtalan bizalom ily hosszú ideig a kazárföldi Tiszaisták kebelében? A tolnavármegyei Szegzárdon a kormány­­párti és kossuthista «vezető politikusok» nép­­gyű­lést rendeztek az obstrukció ellen. Hivatkoz­tak a szónokok arra, hogy Boda Vilmos és Pich­ler Győző szintén az obstrukció ellen vannak, Tisza és a 48-asok tehát Tolna megyében is paktálnak. Sombor szabad királyi város törvényhatósága «teljes hazafias bizalommal» üdvözölte Tisza Ist­vánt, a volt miniszterekhez pedig bucsufeliratot intézett, hogy a kecske is jól lakjék és a ká­poszta is megmaradjon. A küzdő ellenzék soraiban ma este nagy fel­háborodással nyilatkoztak Kossuth és Polónyi mai felszólalásáról. A tüzesebb obstrukcionisták az obstrukció ellen elkövetett orvtámadásnak minősítik Kossuth fellépését, amely, mint biztos jelekből megállapítható, előre kicsinált dolog volt Néhány nap előtt még azt hirdette Kossuth Ferenc, hogy végképp vissza akar vonulni a poli­tikától, mert látja, hogy a pártjára nincs befo­lyása. Szék­ében beszélték már ma, hogy Tiszát Bécsben elejtették. Maga Tisza is felkínálta már a fejét privát beszélgetés közben. Ebben az el­lenzékre nézve igen előnyös hadállásban támadt a 48-as vitéz a nemzeti küzdelem harcosai el­len, nehogy valahogy más, becsületes politikus jöhessen Tisza helyett. Kossuthék, Polónyiék és Komjáthyék mindenáron Tiszával akarnak ki­egyezni, ötven percentre, ők tudják miért. A harci párt zöme azonban hallani sem akar erről az árulás számba menő el­­­liberáns megrendelésre készült paktumról, amely végképp kiszolgáltatná az egész harcoló ellenzéket a régi gárda kegyetlen boszujának. Négy ízben kerekedett már felül a harcias elem a Kossuth-pártban. Holnap majd ismét kemény csatát vív a két irányzat. A kérlelhetetlen harc hívei erősen bíznak győzelmükben s így nagyon könnyen m­egeshetik, hogy a leszerelő Kossuth és társai egy tucatnál többen nem lesznek. Kí­váncsian tekintünk a holnapi értekezlet elé, mert akkor legalább lehull a hazafias álarc mindazok­ról, akik az alkotmánytipró Tiszának akarják puhára vetni az ágyát. 3 Kedd, 1903. decemberi; Budapest, november 30. Az országgyűlési néppárt ma este 6 órakor Zichy Aladár gróf ideiglenes elnök vezetésével értekezletet tartott. A jegyzőkönyvet Kovács Pál vezette. Az értekezleten jelen voltak az elnökön és a jegyzőn kívül Buzáth Ferenc, Csernoch Já­nos, Ernszt Sándor, Jankovich Béla, Kaas Ivor báró, Simonyi-Semadam Sándor, Trubinyi János, Zboray Miklós, Zmeskál Zoltán. Az értekezlet tárgya azon pártközi egyezmény ötlete volt, amelyről a képviselőház mai ülésén Kossuth Ferenc és Tisza István gróf beszéltek. Beható eszmecsere után, amelyben az értekezlet összes tagjai részt vettek, a párt egyhangúlag arra az álláspontra helyezkedett, amelyet Kossuth és Tisza mai felszólalásai után Zichy Aladár gróf fejtett ki a képviselőház ülésén. A párt holnap este ismét értekezletet tart. A képviselőház szerdán délelőtt 10 órakor tartja legközelebbi ülését, amelynek napirend­jére az újoncjavaslatok tárgyalásának folytatása van kitűzve. Tisza és Bánffy. Egy Tisza Istvánhoz közel álló lap ezeket irja az 1899-iki paktumról és Tiszának Bánf­fyhoz való viszonyáról: Bánffy báró nem emlékszik ugyan a Szilágyi­nak írott levélre, de ha Rakovszky állítja, bizo­nyosan meg is írta azt a levelet, Bánffy báró tudja azt, hogy a párt­közi tárgyalások eredmé­nyét, tehát a paktumot a szabadelvű, párt mint új vezérének kötését ratifikálta s azzal mostanig élt is, tehát használta és kötele­zőnek tartotta; Széll Kálmánt pedig a tárgyalások idején akként ismerte a párt, mint a párt meg­bízottját s a király emberét, aki a békés megálla­podáson munkálkodik. Ez a Bánffy báró nézete, amely nem Tisza gróf­nak ad igazat. A sza­badelvű pártban rossz néven veszik az egykori vezértől, Bánffy bárótól, hogy nem támogatja Tisza grófot, habár erre nemrég meglehetősen tüntető módon föl is kérték. Mi úgy tudjuk, hogy Bánffy báró erre nem csupán azért nem hajlandó, mert Tisza grófnak kormányzati módját nem helyesli, mert elválasztó vonal köztük a nemzetiségi és a gazdasági politikában való éles különbség, hanem szubjektív okból is: Tisza gróf ugyanis, pár hónappal a Széll kormányra jutása után, öntudatosan elkerülte a kínálkozó alkalmat arra, hogy Bánffy báróval politikai megállapodásra jus­­son. Ebből a körülményből kellő szubjektív okot formál magának Bánffy báró arra, hogy most meg ő kerülje el a fölkínált alkalmat a Tisza gróffal való politikai egyezkedésre. Ebben az az érdekes leleple­zés rejlik, hogy Bánffy bárót meg akarták nyerni a Tisza-kormány támogatására. Serényi Béla gróf programmbeszéde. Az új kereskedelmi államtitkár vasárnap Ózdon meg­jelenve választói előtt, programmbeszédet mon­dott, melyben a közös vámterületet vette buzgón a védelmébe. De természetesen először ő is az obstrukcióval foglalkozott s a Tisza-kormány hazamentő programmját adta elő. Áttérve azután a közgazdasági politikára, az ipar fejlesztését hangsúlyozta, mely szerinte a közös vámterület mellett is, ha nem is radikálisan, de mégis szé­pen fejlődhetik. Különösen azon ipari ágak kul­tiválását sürgette, melyek a nagyközönségnek nagy mennyiségben kellenek és amelyeknek elő­állítása jutal a még gyakorlatlan munkások­nak is keresetet nyújthatnának. Ilyennek jelölte meg első­sorban a szövőipar egyes nemeit. A közös vámterületet pedig oly erősen védelmébe vette, hogy azt a kijelentést kockáztatta meg, hogy ha még nem is jöhetne létre Ausztriával szövetség, akkor is oly szerződéses viszonyt kel­lene létesíteni, amely csak akademice különböz­nék a vámszövetségtől. Szólott ezután az olasz kereskedelmi szerződésről, ama reményének adva kifejezést, hogy a magyar bor kellő védelemben fog részesülni. A közigazgatási tisztviselőknek pedig ö isfizetésemelést ígért. Az adópolitikáról is megemlékezett s a létminimum adómentessé­gét szükségesnek nyilvánította. Kereskedelmi politikája pedig megegyezik Hieronymiával, ő is a viziutak javítását, a vasúti törvény revízióját helyezte kilátásba. A főispánok és Tisza. A főispánokkal is sok baja van Tiszának. Így Bereg megye főispánja, Hagara Vikor ezen állásától megválván, Tisza id. Lónyay Sándor beregi árvaszéki elnököt kérte fel a főispáni állás elvállalására. Lónyay feladata lett volna Uray Imrét kibuktatni a tiszaháti kerületből. Lónyay azonban erre nem volt kész vállalkozni. — Veszprém megye főis­pánjává Kolossváry József ottani alispán, Ko­­lossváry Dezső volt honvédelmi miniszter öcscse neveztetett ki. — Lázár István gróf Brassó vár­megye főispánját legközelebb Maros-Torda vár­megye főispánjává nevezik ki. Feilitzsch Arthur báró alelnököt a kolozsvári szabadelvű párt tegnap küldöttségileg üdvözölte, Dobás Antal vezette a küldöttséget s üdvözölte Feilitzschet, hogy a képviselőház alelnökké válasz­totta meg. Feilitzsch Arthur báró válaszában al­elnöki buzgósággal magyarázgatta a küldöttség­nek, hogy a 203. §-t miképp kell helyesen ma­gyarázni. Azután természetesen elitélte mindazokat, tehát Apponyi Albert grófot is, akik a házszabály a paragrafusát másképpen értelmezik s azt a merész kijelentést tette, hogy már Széll Kálmán is meg akarta tenni a parallel ülésekre vonatkozólag az indítványt, de Apponyi Albert gróf ■ nem akart a keresztülvitelére vállalkozni. Ezután még keményen elítélte az obstrukciót. A választók tisztelgése után még az Erdélyi Kárpát Egylet választmánya tisztel­gett Feilitzschnél. Magyar és osztrák küldöttek Rómában, Illetékes helyről arról értesülünk, hogy a magyar és osztrák küldöttek már Rómában időznek. Az Olaszországgal létesítendő ideiglenes kereske­delmi szerződés érdekében már az előzetes megbeszélések megtörténtek, d­e az érdemleges tárgyalások még csak ezután veszik kezdetüket.

Next