Alkotmány, 1903. december (8. évfolyam, 284-309. szám)
1903-12-01 / 284. szám
ALKOTMÁNY. 284. szám._________ napok eseményeit. Csak a Gézák, a Sréterek és a Sándor Pálok fenegyerekeskednek még. Az összes ellenzéki pártkörökben ma este széles mederben foglalkoztak a paktummal. Mindenütt lankadatlan a harci kedv. Kossuth Ferenc alighanem keserves helyzetbe juthat csakhamar : ha ezzel a paktumeszmével is felsül, megvalósítja egy másik kedvenc eszméjét: visszamegy Itáliába. Ott aztán elmélyedhetik a liberális Magyar Hírlap ezen tegnapi igazságán: «napról-napra mindjobban kitűnik, amit különben első percben sem volt nehéz észrevenni, hogy ez az egész honmentőnek letrombitált akció csak arra való, hogy az obstrukció erőszakos leverésének ürügyén magát az erőszak s a törvénytiprás régi rendszerét juttassa megint uralomra , azért kell e vállalkozás ellen sarkára állania mindenkinek, aki igazán békét akar, igazán az obstrukció végét kívánja, igazán egy munkás és tartalmas jobb korszak felé igyekszik vezetni a nemzetet!» * A dupla üléseket nagy erőfeszítéssel keresztül hajszolta a kormány. A többség megroppant ebbe a nagy munkába s Tisza mégse látja hasznát, mert a parallel ülésekre még nem is került sor. A Tisza-kormány sülyedő hajójáról pedig egyremásra menekülnek az előrelátóbb politikusok. A szabadelvű pártból újabban Bolgár Ferenc és Samassa János léptek ki. Smialovszky Valér pedig levelet intézett Podmaniczky Frigyeshez, melyben a többi között kifejti, hogy aggodalmai vannak a miniszterelnök pénzügyi, közgazdasági és közművelődési programmját illetőleg; végül attól tart, hogy az állami tisztviselők fizetésrendezésének elhalasztását párturalmi célokra fogják fölhasználni. A Lloydklubban igen nyomott hangulat uralkodott. Tiszát igen hidegen fogadták. Élénk megbeszélés tárgyát képezte az a hír, hogy a Nemzeti Kaszinóban ivet köröztek, melyen tizenegy előkelő politikus neve volt. Az aláírók kilépésre készülnek. Tisza is tudomást szerzett a dologról és ez kínos meglepetés volt reá nézve, mert a disszidens-jelöltek között többen vannak, akiknek a pártban való maradásáért úgyszólván kezességet vállalt Tisza. A kilépettek száma ezzel eléri az ötvenet. Bodoky Zoltán azonban nem lép ki. Az újabb kilépések oka állítólag az, hogy Tisza szerdán, avagy szombaton ismét egy újabb házszabálysértésre készült. Egyszerű szavazással véget akart vetni a katonai javaslatok körül forgó vitának. E célból már a mai ülésen alkalmazni akarta a házszabályok 205. szakaszát, t. i. azon képviselők kizárását, akik erőszakos terveinek útjában állanak. Rudnay főkapitány és egy csapat rendőr már ott ólálkodott e végett a Házban. Ez a pucscs azonban ma már elmaradt, de azért az ószeresek nem mondottak le róla. A perifériákon igen vegyes hangulat uralkodik. Vasvármegye közgyűlésén a főispán bizalmi nyilatkozatot akart indítványozni Tisza István miniszterelnöknek. A megyebizottsági tagok azonban olyan erélyes abcugolásokkal vonultak fel a hivatalos hizelkedés ellen, hogy a főispán tehetetlenségében kénytelen volt a kormányüdvözlés helyett a tanácskozási termet kiszellőztetni. Félve a leszavaztatástól, holnapra halasztották az üdvözlő nyilatkozat tárgyalását, mikorára majd sürgönyileg berendelik az összes póttartalékos hivatalos szavazókat. Máramaros vármegye törvényhatósági bizottsága Roszner Ervin báró főispán elnöklete alatt megtartott közgyűlésében nagy lelkesedéssel, egyhangúlag elhatározta, hogy Tisza István gróf miniszterelnököt kormányelnökké történt kineveztetése alkalmából bizalmának és ragaszkodásának kifejezése mellett üdvözli. Ezt úgy is várta mindenki. Csak azon csodálkozunk, hogy tért meg ez a határtalan bizalom ily hosszú ideig a kazárföldi Tiszaisták kebelében? A tolnavármegyei Szegzárdon a kormánypárti és kossuthista «vezető politikusok» népgyűlést rendeztek az obstrukció ellen. Hivatkoztak a szónokok arra, hogy Boda Vilmos és Pichler Győző szintén az obstrukció ellen vannak, Tisza és a 48-asok tehát Tolna megyében is paktálnak. Sombor szabad királyi város törvényhatósága «teljes hazafias bizalommal» üdvözölte Tisza Istvánt, a volt miniszterekhez pedig bucsufeliratot intézett, hogy a kecske is jól lakjék és a káposzta is megmaradjon. A küzdő ellenzék soraiban ma este nagy felháborodással nyilatkoztak Kossuth és Polónyi mai felszólalásáról. A tüzesebb obstrukcionisták az obstrukció ellen elkövetett orvtámadásnak minősítik Kossuth fellépését, amely, mint biztos jelekből megállapítható, előre kicsinált dolog volt Néhány nap előtt még azt hirdette Kossuth Ferenc, hogy végképp vissza akar vonulni a politikától, mert látja, hogy a pártjára nincs befolyása. Székében beszélték már ma, hogy Tiszát Bécsben elejtették. Maga Tisza is felkínálta már a fejét privát beszélgetés közben. Ebben az ellenzékre nézve igen előnyös hadállásban támadt a 48-as vitéz a nemzeti küzdelem harcosai ellen, nehogy valahogy más, becsületes politikus jöhessen Tisza helyett. Kossuthék, Polónyiék és Komjáthyék mindenáron Tiszával akarnak kiegyezni, ötven percentre, ők tudják miért. A harci párt zöme azonban hallani sem akar erről az árulás számba menő elliberáns megrendelésre készült paktumról, amely végképp kiszolgáltatná az egész harcoló ellenzéket a régi gárda kegyetlen boszujának. Négy ízben kerekedett már felül a harcias elem a Kossuth-pártban. Holnap majd ismét kemény csatát vív a két irányzat. A kérlelhetetlen harc hívei erősen bíznak győzelmükben s így nagyon könnyen megeshetik, hogy a leszerelő Kossuth és társai egy tucatnál többen nem lesznek. Kíváncsian tekintünk a holnapi értekezlet elé, mert akkor legalább lehull a hazafias álarc mindazokról, akik az alkotmánytipró Tiszának akarják puhára vetni az ágyát. 3 Kedd, 1903. decemberi; Budapest, november 30. Az országgyűlési néppárt ma este 6 órakor Zichy Aladár gróf ideiglenes elnök vezetésével értekezletet tartott. A jegyzőkönyvet Kovács Pál vezette. Az értekezleten jelen voltak az elnökön és a jegyzőn kívül Buzáth Ferenc, Csernoch János, Ernszt Sándor, Jankovich Béla, Kaas Ivor báró, Simonyi-Semadam Sándor, Trubinyi János, Zboray Miklós, Zmeskál Zoltán. Az értekezlet tárgya azon pártközi egyezmény ötlete volt, amelyről a képviselőház mai ülésén Kossuth Ferenc és Tisza István gróf beszéltek. Beható eszmecsere után, amelyben az értekezlet összes tagjai részt vettek, a párt egyhangúlag arra az álláspontra helyezkedett, amelyet Kossuth és Tisza mai felszólalásai után Zichy Aladár gróf fejtett ki a képviselőház ülésén. A párt holnap este ismét értekezletet tart. A képviselőház szerdán délelőtt 10 órakor tartja legközelebbi ülését, amelynek napirendjére az újoncjavaslatok tárgyalásának folytatása van kitűzve. Tisza és Bánffy. Egy Tisza Istvánhoz közel álló lap ezeket irja az 1899-iki paktumról és Tiszának Bánffyhoz való viszonyáról: Bánffy báró nem emlékszik ugyan a Szilágyinak írott levélre, de ha Rakovszky állítja, bizonyosan meg is írta azt a levelet, Bánffy báró tudja azt, hogy a pártközi tárgyalások eredményét, tehát a paktumot a szabadelvű, párt mint új vezérének kötését ratifikálta s azzal mostanig élt is, tehát használta és kötelezőnek tartotta; Széll Kálmánt pedig a tárgyalások idején akként ismerte a párt, mint a párt megbízottját s a király emberét, aki a békés megállapodáson munkálkodik. Ez a Bánffy báró nézete, amely nem Tisza grófnak ad igazat. A szabadelvű pártban rossz néven veszik az egykori vezértől, Bánffy bárótól, hogy nem támogatja Tisza grófot, habár erre nemrég meglehetősen tüntető módon föl is kérték. Mi úgy tudjuk, hogy Bánffy báró erre nem csupán azért nem hajlandó, mert Tisza grófnak kormányzati módját nem helyesli, mert elválasztó vonal köztük a nemzetiségi és a gazdasági politikában való éles különbség, hanem szubjektív okból is: Tisza gróf ugyanis, pár hónappal a Széll kormányra jutása után, öntudatosan elkerülte a kínálkozó alkalmat arra, hogy Bánffy báróval politikai megállapodásra jusson. Ebből a körülményből kellő szubjektív okot formál magának Bánffy báró arra, hogy most meg ő kerülje el a fölkínált alkalmat a Tisza gróffal való politikai egyezkedésre. Ebben az az érdekes leleplezés rejlik, hogy Bánffy bárót meg akarták nyerni a Tisza-kormány támogatására. Serényi Béla gróf programmbeszéde. Az új kereskedelmi államtitkár vasárnap Ózdon megjelenve választói előtt, programmbeszédet mondott, melyben a közös vámterületet vette buzgón a védelmébe. De természetesen először ő is az obstrukcióval foglalkozott s a Tisza-kormány hazamentő programmját adta elő. Áttérve azután a közgazdasági politikára, az ipar fejlesztését hangsúlyozta, mely szerinte a közös vámterület mellett is, ha nem is radikálisan, de mégis szépen fejlődhetik. Különösen azon ipari ágak kultiválását sürgette, melyek a nagyközönségnek nagy mennyiségben kellenek és amelyeknek előállítása jutal a még gyakorlatlan munkásoknak is keresetet nyújthatnának. Ilyennek jelölte meg elsősorban a szövőipar egyes nemeit. A közös vámterületet pedig oly erősen védelmébe vette, hogy azt a kijelentést kockáztatta meg, hogy ha még nem is jöhetne létre Ausztriával szövetség, akkor is oly szerződéses viszonyt kellene létesíteni, amely csak akademice különböznék a vámszövetségtől. Szólott ezután az olasz kereskedelmi szerződésről, ama reményének adva kifejezést, hogy a magyar bor kellő védelemben fog részesülni. A közigazgatási tisztviselőknek pedig ö isfizetésemelést ígért. Az adópolitikáról is megemlékezett s a létminimum adómentességét szükségesnek nyilvánította. Kereskedelmi politikája pedig megegyezik Hieronymiával, ő is a viziutak javítását, a vasúti törvény revízióját helyezte kilátásba. A főispánok és Tisza. A főispánokkal is sok baja van Tiszának. Így Bereg megye főispánja, Hagara Vikor ezen állásától megválván, Tisza id. Lónyay Sándor beregi árvaszéki elnököt kérte fel a főispáni állás elvállalására. Lónyay feladata lett volna Uray Imrét kibuktatni a tiszaháti kerületből. Lónyay azonban erre nem volt kész vállalkozni. — Veszprém megye főispánjává Kolossváry József ottani alispán, Kolossváry Dezső volt honvédelmi miniszter öcscse neveztetett ki. — Lázár István gróf Brassó vármegye főispánját legközelebb Maros-Torda vármegye főispánjává nevezik ki. Feilitzsch Arthur báró alelnököt a kolozsvári szabadelvű párt tegnap küldöttségileg üdvözölte, Dobás Antal vezette a küldöttséget s üdvözölte Feilitzschet, hogy a képviselőház alelnökké választotta meg. Feilitzsch Arthur báró válaszában alelnöki buzgósággal magyarázgatta a küldöttségnek, hogy a 203. §-t miképp kell helyesen magyarázni. Azután természetesen elitélte mindazokat, tehát Apponyi Albert grófot is, akik a házszabály a paragrafusát másképpen értelmezik s azt a merész kijelentést tette, hogy már Széll Kálmán is meg akarta tenni a parallel ülésekre vonatkozólag az indítványt, de Apponyi Albert gróf ■ nem akart a keresztülvitelére vállalkozni. Ezután még keményen elítélte az obstrukciót. A választók tisztelgése után még az Erdélyi Kárpát Egylet választmánya tisztelgett Feilitzschnél. Magyar és osztrák küldöttek Rómában, Illetékes helyről arról értesülünk, hogy a magyar és osztrák küldöttek már Rómában időznek. Az Olaszországgal létesítendő ideiglenes kereskedelmi szerződés érdekében már az előzetes megbeszélések megtörténtek, de az érdemleges tárgyalások még csak ezután veszik kezdetüket.