Alkotmány, 1905. június (10. évfolyam, 131-156. szám)
1905-06-01 / 131. szám
ALKOTMÁNY. 131. szám. érdekeink ápolása, ugyanazon eszköz, melynek segítségével a zsidóság nálunk rövid pár évtized alatt erőre, hatalomra tett szert. Ha pénzügyi szempontból mellékes is, hogy az államfentartás szükségleteinek fedezésére megkívánt összegek az ország lakosságának melyik részéről kerülnek ki, mégsem lehet közömbös feladatának magaslatán álló egyetlen államférfiú előtt sem, ha a bűnszerzés egy évezreden át államfentartó elem gazdaságilag teljesen elerőtlenedik, másodrangú tényezővé válik. Nem lehet közömbös különösen akkor, ha helyét egy, államfentartás tekintetében alig megbízható elem foglalja el, olyan elem, mely vallási tantételeit évezredeken keresztül úgyszólván érintetlenül tudta fentartani, holott éppen ezek a vallási tantételek azok, melyek őt külön fajként élni tanítják, amelyek tehát kizárják azt, hogy valaha teljesen asszimilálódjon. Nincs tehát elfogadható oka a jövendő kormányok egyikének sem meggátolni az önvédelmi harc fölvételét, ellenkezőleg államférfi, bölcs előrelátás, helyesen értelmezett hazafias kötelesség annak megindítását, támogatását, eredményesebbé tételét szabja elébük. Ne engedjük azért félrevezettetni magunkat továbbra is hamis jelszavak által. Balgaságunkat már eddig is méregdrágán kellett megfizetnünk. Ideje, hogy ébredjünk s habozás nélkül munkához lássunk. Talán még nem késő. Még van talán annyi erőnk, hogy a küzdelemből győztesként kerülünk ki. Halogatással ennek még reményét is elveszítjük. Tétlenül maradva továbbra is, nincs az a hatalom, amely bennünket a végpusztulástól megmenteni képes lesz. Fogjon össze kormány és társadalom, keltse életre e mozgalmat, szítsa azt lankadatlan kitartással, hasson a meggyőzés, a lelkesítés s ha ez nem elég, a megbélyegzés fegyverével a tévelygőkre, mert csak akkor érünk el eredményt, ha mindnyájan egy szívvel-lélekkel csatlakozunk e zászló alá, ami saját jól felfogott érdekünkben szent kötelességünk nemcsak önmagunk, hanem a jövendő magyar keresztény nemzedék iránt is. Örömet érzek, ha arra gondolok, mi lehet egy ily mozgalom következménye. Mindazok a veszedelmek, melyek az önálló vámterülettel kapcsolatosak, mint szemfényvesztés alatt eltűnnek, megsemmisülnek. Támogatásunk megszűnése folytán ugyanis a csaknem leküzdhetlennek vélt osztrák és zsidó gazdasági uralom fokozatosan gyengül, erőtelenedik, egymásután adva fel pozícióit, hogy ezekbe a közszükséglet hatása alatt magyar keresztény tevékenység lépjen. Ez újabb tevékenységi kör elvonja egyúttal a mezőgazdaságtól s a hivatalnoki pályáról azt a felesleget, mely ott a létfentartásért hiába küzdött, biztos keresetet ad neki s kilátást nyújt a megizmosodásra. A kereslet iránya a hazai keresztény kéz produktuma felé tereltetvén, a külföldi ipar jórészben kiszorul, igen kedvező kilátásokkal a haza határán belül új vállalatok keletkeznek tehát, mégpedig tekintettel a szükségletre, nagy számban és terjedelemben s kenyért adó foglalkozáshoz juttatnak sok olyan munkaerőt, mely eddig tétlenségre volt kárhoztatva. E vállalatok, amellett, hogy a fogyasztóképesség fokozásával nyersterményeink iránt a keresletet növelik, egyben a kínálatot is kisebbítik azáltal, mert nagy területeket foglalnak el a gabonafélék elöl ipari növények számára, végeredményben tehát: erősen redukálják kivitelre szoruló nyersterményfeleslegünket. És ezzel megoldást nyert a nagy gazdasági probléma: megteremtettük a nagyipart s egyidejűleg egészségesebb viszonyok közé juttattuk a mezőgazdaságot. És ehhez nem századok, csak pár évtized kell, de még valami egyéb is: nyíltan bevallott igaz hazafias érzései eszerint való cselekvés. A mi érdemünk lesz, ha az itt vázolt jövő nem marad csalóka, soha teljesedésbe nem menő álomkép, de viszont csak magunkat vádolhatjuk, ha a magyar kereszténység, mely helyét egy ezredév nehéz küzdelmeiben dicsőséggel megállotta, most sírját önkezével ássa meg. Intő példa volt elég előtte. Az elmondottakban pedig arra is meg-, feleltünk: mit kell értenünk «kellő előkékészületek» és «kellő előfeltételek» alatt. I. Napoleon és kora, — Az Alkotmány eredeti tárcája, Lunéville. A marengoi győzelem után az első konzul békét akar. És azt eléggé különös módon készíti elő II. Ferenc osztrák császárhoz intézett következő levelével: «Buonaparte. Első konzul, a Németország császára, Magyarország és Csehország királya a császári és királyi felségéhez. Marengo, VIII. év. prairial 27. (1800. junius 16.) Van szerencsém Felségeddel e levél utján tudtára adni, hogy a francia nép véget akar vetni az országainkat feldúló háborúskodásnak. Anglia erőszakoskodása megakadályozta, hogy Felséged szivére hathassak. A háború megtörtént. A franciák és osztrákok ezrei nincsenek többé, ezernyi család siratja atyját, férjét, gyermekeit ... ! És a megtörtént bajra nincs orvoslás ! Ám legalább arra intene és oktatna bennünket, hogy az ellenségeskedést ne folytassuk és elejét vegyük a szüntelen háborúskodás rettenetes következményeinek. Mélyen meghatott szívvel teszem meg az első lépést és egyenesen Felségedhez fordulok, hogy felhívjam, vessen véget Európa szerencsétlenségének. És nem keresem, e kísérletem nem vész-e kárba? A marengoi csatatéren, a háború viszontagságai közepette és tizenötezer halottól körülvéve kérem Felségedet, hallgassa meg az emberiség kiáltó szózatát és ne engedje, hogy két derék nemzet vitéz fiai mások érdekeiért egymást halomra gyilkolják. És azért kérem én Felségedet, mert a háború színhelyén állva, közvetlen erővel érzem azt, ami az ön szívét nem érintheti annyira, mint az enyémet. Felséged hadai már elég dicsőséget arattak és az államok nagy részét uralják. Azért nem tudom felérteni, mi vezetheti Felséged környezetének azon tagjait, kik minden áron folytatni akarják az ellenségeskedést. Talán a vallás s az Egyház érdekei sarkalják ? Akkor ugyan miért nem tanácsolják inkább Felségednek, hogy az Egyháztól nálunknál távolabb álló angolokkal, oroszokkal, vagy a poroszokkal hadakozzék ?! Avagy bántja őket a franciák választáson és nem az örökösödésen alapuló kormányformája? De hisz a császárság intézménye is választáson alapul és éppen Felséged tudhatja legjobban, mily tehetetlen volna a világ, ha az akarat nem érvényesülhetne és a francia népnek is jogában áll önmagát oly formában kormányoznia, aminőt jónak lát. Hisz akkor azt is tanácsolhatnák Felségednek, követelje Anglia királyától a parlament és a rendek feloszlatását, vagy az Amerikai Államoktól a kongresszus megszüntetését. Vagy a német egység eszméje kísért? Lám, Felséged átengedte nekünk Mainz városát, melyet ismételt támadásokkal sem tudtunk hatalmunkba keríteni és mely város minden valószínűség szerint még több ostrommal is dacolhatott volna. És éppen a német egység követeli leghangosabban a békét, mert egyedül a tartós béke mentheti meg az enyészettől. Sőt a német tartományok, még a háború cselszövőjének, az angol királynak államai is békességben élnek a francia köztársasággal. És ha felséged terjeszkedni akar az olasz államokban ? Akkor minek köttetett a campoformiói béke, mely Felségednek megadta azt, mire már ősei is vágytak. Bizonyára Európa politikai egyensúlyát is hangoztatják! Nos, a most lezajlott háború eléggé bizonyítja, hogy Franciaország éppenséggel nem veszélyezteti Európa egyensúlyát, hanem az események igenis arról tanúskodnak, hogy ez egyensúlynak Anglia az ellensége. Hisz Anglia annyira hálójába kerítette az egész világ kereskedelmét, hogy ma egymaga egyensúlyozhatja Oroszország, Dánia és Svédország, Franciaország, Spanyolország és Batavai tengeri kereskedelmét. Pedig a kereskedelmi hajók szabad közlekedése Felséged nagy kereskedelmének is életkérdése. Környezete talán a forradalmi hangulat letörését célozza? Ha Felséged a háború eredményeit vizsgálja, be fogja látni, hogy az államok adósságait növelő és a népek elégületlenségét fokozó háború kergeti Európát forradalomba. És ezt Felséged elősegíteni akarja azzal, hogy a francia népet háborúra készteti és hogy a népek lelkét a háború gondolatával telíti? Pedig Franciaországnak igen sok bátor katonája van ! Ha Felséged akarja, kész a béke. Hajtsuk végre kölcsönösen a campoformiói békeszerződést és pótoljuk azt a kisebb hatalmak biztonságát célozó intézkedéssel, hisz úgyis ennek hiánya idézte elő a béke megszegését. Biztosítsunk népeinknek nyugalmas, békés életet. Ha a későbbi nemzedékek elég balgák lesznek ahhoz, hogy egymással hadakozzanak, ám tegyék, a háborúskodásnak néhány sivár . ______Csütörtök, 1905. jtájus V. Budapest, május 31. Zichy Aladár grófhoz, mint a néppárti kör elnökéhez, Hencz Károly dr. orsz. képviselő ma levelet intézett, melyben sajnálkozását fejezi ki afölött, hogy párbaja által ellenkezésbe jött egyháza törvényeivel s a néppárt elveivel. A képviselőház holnapután, június hó 2-án délelőtt 10 órakor ülést tart, melyen folytatják az autonóm magyar vámtarifa, valamint a kérvények első sorjegyzékének tárgyalását. Kérvények. A képviselőház kérvényi bizottsága Barabás Béla elnöklete alatt ma délután 4 órakor tartott ülésében folytatta a kérvények előkészítését. A központi ipari, kereskedelmi és gazdasági szövetkezetek közös kérvényét, melyben sürgős törvényhozási és kormányhatósági intézkedéseket kérnek a gazdasági pangás dolgában, a bizottság a kormánynak kiadni javasolja, hogy a kereskedelmi és pénzügyminiszter a már előkészített közmunkákat sürgősen hajtassák végre és erről a Háznak harminc nap alatt tegyenek jelentést Nagyobb vitát keltettek a választói jog reformja iránti kérvények. Rajk Aladár előadó javasolta, hogy a képviselőház 21 tagból álló bizottságot küldjön ki azon utasítással, hogy az általános választói jogosultság alapulvételével a választókerületek új beosztását is tartalmazó és a magyar értelmiségi cenzust is magában foglaló választási törvényjavaslatot terjeszszen a képviselőház elé. A bizottság, tekintettel arra, hogy e nagy horderejű kérdések előleges közigazgatási intézkedések nélkül meg nem oldhatók, azt javasolja, hogy a képviselőház a kérvényekből