Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
DR. MOLNÁR ISTVÁN ismert tény, hogy a megyei tanácstagok esetében — ha annak szükségessége felmerült — a visszahívást szabályosan és a demokratizmus követelményeinek megfelelően aligha lehetett lebonyolítani. Nyilvánvalóan ezzel függ össze, hogy a rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint ez ideig nem is került sor megyei tanácstag visszahívására. A tapasztalatok szerint visszahívás helyett inkább a tanácstagság megszűnésének más módján (pl. összeférhetetlenség megállapítása, lemondás útján) oldották meg a problémát. Az új helyzetben reális lehetőség lesz a visszahívásra. A megyei tanácstagot ugyanis az őt megválasztó községi vagy városi tanács minden különösebb formalitás nélkül visszahívhatja, ha az egyébként indokolt. Felmerülhet a kérdés, hogy a megyei tanácstagok közvetett választása miként egyeztethető össze választási rendszerünk változatlan alapelvével, a választás közvetlenségének elvével. Vajon mondhatjuk-e ennek ellenére, hogy a közvetlenség változatlanul egyik alapelve választási rendszerünknek? A válasz megfogalmazása előtt nem érdektelen emlékezetbe idézni néhány számszerű adatot és összefüggést, amelyek jellemzőek képviseleti rendszerünkre. Az 1967. évi általános választás alkalmával hazánkban összesen 84 533 tanácstagot választottak. A fővárosi és a megyei tanácsok tagjainak együttes száma 1536 fő volt, a tanácstagok számának mindössze 2,1 százaléka. Ezzel szemben a tanácstagok 90,5 százalékát teszi ki a községi, városi és fővárosi kerületi tanácstagok együttes száma, akiket a jövőben is közvetlenül a lakosság választ. Emellett az országgyűlési képviselők választása ugyancsak továbbra is közvetlen választással történik. Mindezek alapján meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a közvetett választás részleges — csupán a megyei és a fővárosi tanácstagokra kiterjedő — bevezetése nem változtatja meg egész választási rendszerünk jellegét, annak továbbra is egyik alapelveként tekinthetjük a választás közvetlenségének elvét. IV. IV. 1. Mint ismeretes, a felszabadulást követően 1958-ig külön-külön tartottuk meg az országgyűlési és a helyi választásokat, 1958-tól pedig — ez ideig összesen három alkalommal — ugyanazon időpontban. Az utóbbi választások tapasztalatainak értékelése szerint célszerűnek látszik az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásának időbeli elkülönítése. Ez a megoldás egyrészt növeli a helyi választások jelentőségét, másrészt ezáltal tartalmilag világosabb, egyértelműbb politikai arculatot nyernek az országgyűlési és a tanácsi választások. Az országgyűlési képviselőválasztások esetében ily módon az országos jelentőségű bel- és külpolitikai kérdések, az adott időszak legfontosabb társadalmi, gazdasági és kulturális kérdései kerülhetnek a választási politikai előkészületek középpontjába. A tanácstagi választásnál pedig a községpolitika, a község-és városfejlesztési tevékenység, általában a lakosság élet- és munkakörülményeit közvetlenül befolyásoló helyi problémák megtanácskozása lehet a politikai előkészítés központi témája. E javaslat megvalósítása hozzájárul választási rendszerünk további egyszerűsítéséhez is, hiszen — az egyéb javaslatok elfogadását feltételezve — azt eredményezi, hogy egy-egy választás alkalmával csupán egy szavazólappal kell majd szavazniok a választópolgároknak. 386