Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
DR. HORVÁTH PÁL rétegek kiváltság és gazdagság által körülbástyázott műveltségi monopóliumának megtörését jelentette. Hasonlóan közelebbi megvilágítást igényelnek a hitfelekezeti, ill. a nemek közti megkülönböztetések felszámolását célzó lépések. Elbukott kísérletek egész sorát lehetne megemlíteni, amelyek a „tanszabadság” közel egy évszázada folyamán szakadatlanul napirenden tartották e megoldatlan problémákat. A Gallei Kör, a polgári radikálisok és az 1918—19-es forradalmak idevágó határozott fellépéseit joggal sorolhatnánk. A történelmi eredők azonban visszanyúlnak egészen a „tanszabadságot” hirdető 1848—49-es forradalmunk korszakáig.22 Nem kétséges, hogy az 1848 :XIX. tc. forradalmi demokratikus megvalósulásának történelmi feltételei már a múlt század második felében joggal elvárhatók volnának. Az is nyilvánvaló, hogy a hitfelekezeti és a nemek közti diszkriminációk egyetemeink reputációjának tragikus mérvű romlásához vezettek — különösen a két világháború között — hazánkban. Látni kell azonban hogy ez a „tanszabadság” eszméjétől valóban idegen „numerus clausus”-os rendszer a szovjet hadsereg csapásai alatt lényegileg összeomlott. E téren is egy széteső rendszer romjait, ill. maradványait kellett tehát eltakarítaniuk azoknak az intézkedéseknek, amelyek pl. a hallgatói anyakönyvek és vizsgajegyzőkönyvek rovataiból a hitfelekezeti hovatartozandóság megjelölésének törlését követelték. Ismét más aspektusból nézve az első reformperiódus lépéseit nyilvánvaló, hogy a kronológiailag elsők közt szereplő munkástanfolyam bevezetése már teljesen elüt a megkésett polgári demokratikus követelmények törlesztésétől. Az 1945/46-os tanévben megvalósult munkástagozat a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának áttörését és egy szocialista tartalmú fejlődés kezdetét jelentette.23 E fontos lépés előképei már nem a polgári demokratizmus eszmehordozóihoz, hanem a Magyar Tanácsköztársaság gyökeresen új kultúrpolitikát hirdető korszakához tapadnak.24 Igaz, hogy e lépés korszakalkotó jellegét nem minden kor érzékelte azonnal, pedig e tagozat — pl. a Budapesti Egyetem állam- és jogtudományi karán — az újjászülető népi államhatalomnak rövid idő alatt közel 300 képesített szakembert adott. Az 1947/48-tól a munkástanfolyam helyét betöltő esti tagozatos oktatás pedig még szélesebbre tárta a kifejlődő új társadalom kiművelt emberfőhöz fűződő igényének teljesítését. A modern tudományágak egész sora, az új haladó tanerők számának gyarapodása, az intenzív oktatómunka meghonosításának igénye, a hallgatók összetételét megváltoztató népi kollégiumok szerepe és sok más tényező ma 2. Erre figyelmeztet újabban Varga Zoltán egyetemtörténeti munkája is. L. A Debreceni Tudományegyetem története. Szerk. Némedi L. Debrecen, 1967. 247. p. Vö. OL. VKM. levéltár 1848/49. H. 60. 3. csomó. 6. k. 5. p., uo. 6. k. 4. sz., 5. k. 10. sz., 14. sz. stb. 23 L. Vigh J., i. m. (1958) 19—20., Vö. Világhy Miklós, Felsőoktatásunk tíz éve. FŐSZ. IV. évf. (1955) 151—156. pp., Moor Gyula, Munkások az egyetemen. Szabadnevelés. Elvi kérdések és beszámolók. Bp. 1945., Mártonffy Károly, Jogi oktatásunk új rendje. Városi Szemle, 1946. 421—461. pp. stb. 24 L. Ladányi A., A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának kérdéseihez. Századok. 99. évf. (1965) 1—2. sz. 157—158. pp. Vö. Vigh J., i. m. 19. p., Bellér B., Felsőoktatásunk a polgári forradalom és a Tanácsköztársaság idején. FOSZ. 1960. 90—96. p., 140—148. pp., Pamlényi Ervin, A Magyar Tanácsköztársaság kultúrpolitikájáról. Századok. 1959. 109—116. pp., Fogarasi Béla, A Tanácsköztársaság kultúrpoltikája. Társadalmi Szemle 1949. 210—213. pp., Uő., A Tanácsköztársaság tudományos és kulturális politikájáról. Magyar Tudomány, 1959.179—182. pp., Ladányi A., A Magyar Tanácsköztársaság és a közoktatás. I., II. rész. FOSZ XVIII. évf. (1969) 3. sz. 136—142., 4. sz. 207—212. pp., Szentgyörgyi János—Hexendorf Judit—Pálvölgyi Endre: A budapesti Tudományegyetem a Tanácsköztársaság idején. Adatgyűjtemény. Bev. Ortutay Gyula. Bp. 1959. stb.