Magyar Közigazgatás, 1992 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
2 . AZ ÖNKORMÁNYZATOK SZERVEZETE A helyi önkormányzatok demokratizmusa egyfelől a megválasztásuknál, másfelől működésükben jelent meg. Az önkormányzati választási törvény valóságos versenyhelyzetet teremtett: a 25 ezer képviselőtestületi helyre közel 90 ezer jelölt pályázott. A törvény széles lehetőséget adott a helyi politikai erők érvényesülésének. A széles merítésű választási versenyhelyzetben nagy számban jutottak önkormányzati hatalomhoz olyan hiteles személyek, akik korábban nem voltak a tanácstestületek tagjai. Az önkormányzati törvény létrehozta a valódi önkormányzásból fakadó helyi hatalmat, a választások pedig helyi rendszerváltozást hajtottak végre a helyi képviseletben. A helyi választásoknál a kisebb településeken nagy számban - több mint 70%-ban - választottak meg pártoktól független jelölteket. A demokratizmus folyamatos gyakorlásához szükséges sokoldalú tapasztalatok megszerzését segítette, hogy - különösen a nagyvárosokban - országos ellenzéki pártok helyi képviselői helyi kormányzási felelősséget gyakorolhatnak, és a kormánykoalíció pártjainak helyi megválasztottjai pedig a felelős ellenzékiség helyi tapasztalataival ismerkedhetnek meg. Az első szabad helyi választások tapasztalatai azt is mutatják, hogy meg kell indítani az önkormányzati választási rendszer továbbfejlesztését célzó vizsgálatokat, így például megválaszolandó, hogy a jelenleginél több településen választható-e közvetlenül a polgármester. A helyi képviselők, a polgármesterek jelölésénél felmerül, hogy az eddiginél több választó támogatására lenne szükség. Kidolgozandó a megyei közgyűlés megválasztásának új megoldása. A most induló vizsgálatok eredményei alapján a következő országgyűlési választások után és az új önkormányzati választások előtt sor kerülhet a 2/3-os önkormányzati választási törvény módosítására. 1. A képviselőtestületek működése bevált a helyi önkormányzatokról szóló törvény azon megoldása, hogy a képviselőtestület az önkormányzati jogok és kötelezettségek legfőbb letéteményese, az önkormányzati struktúra meghatározó eleme. A testület demokratikusan és önállóan gyakorolt feladat - és hatáskörei lényegesen megnövekedtek. E növekedés részben a korábbi végrehajtó bizottsági hatáskörök teljes körű átvételéből, részben pedig az apparátus korábbi döntési jogainak korlátozásából adódott. Az önkormányzati törvény feltételezi, hogy a helyi sajátosságokhoz, a feladatok gyakoriságához igazodóan a képviselőtestület határozza meg, hogy a neki juttatott hatásköröket hogyan osztja meg a választott önkormányzati szervek és személyek között. Az első időszakban a képviselőtestületek jelentős része nem végezte el ezt a munkamegosztást. Az új képviselőtestületek mindent maguk akartak csinálni és kezdetben csak mérsékelten éltek egyes hatásköreik polgármesterre, bizottságra való átruházásának lehetőségével Közel négyszáz önkormányzatra kiterjedő felmérési adatok szerint községekben 1-2 hatáskört, városokban 11-15 hatáskört adott át a képviselőtestület a polgármesternek. A képviselőtestületek a vártnál kevesebb bizottságot alakítottak, és azoknak sem szívesen engedtek át döntési hatásköröket (városokban 7-8, megyei jogú városokban 4-5 hatáskört ruháztak át). A hatáskörátruházás jellemzőbb esetei között említhetők a szociális gondoskodás ügyei, a közterületek tisztántartásával összefüggő ügyek, az intézményvezetők tekintetében az egyéb munkáltatói jogkörök gyakorlása, a szabálysértési méltányossági ügyek, hitelfelvétel és tulajdonnal való rendelkezés meghatározott értékhatár alatt. Most alakulnak ki annak helyi módszerei, hogy a képviselőtestület miként befolyásolja, ellenőrizze az átruházott hatáskörök gyakorlását. Önkormányzati hatósági ügyekben a hatáskör átruházása esetén a fellebbezést a képviselőtestület bírálja el, ily módon is ellenőrzi a hatáskör gyakorlását. A fellebbezések elbírálásának tapasztalatai alapján a testület útmutatást is adhat a hatáskör gyakorlásához. A képviselőtestületek csupán néhány esetben hoztak létre településrészi önkormányzatot, elsősorban olyan községekben, amelyek korábban csatlakoztak a mellettük levő városhoz és most nem kívántak önálló önkormányzattá válni. A képviselőtestületek több helyen bizalmatlanok voltak a településrészek, üdülőterületek viszonylag önállósági igényeivel szemben. Ez a bizalmatlanság 1991. év végére már oldódott, amit az jelez, hogy több üdülőterületi részönkormányzatot alakítottak A képviselőtestületek a kezdeti időszakban több helyen is túllendültek törvény biztosította mozgásterükön. Hőfordult, hogy a polgármester munkáltatói hatáskörében döntöttek, megkérdőjelezték a közvetlenül választott polgármester testületi tagságát, zárt ülésről a jegyzők kizárták. Képviselőtestületek döntöttek az akkor még jegyzői hatáskörbe tartozó egyes szociális ügyekben. Erre az önkormányzati igényre is tekintettel utalta a hatásköri törvény a szociális ügyeket a képviselőtestülethez. A képviselőtestületek nagy lendülettel kezdték működésüket, ennek ellenére több helyi társadalmi viszonyt nem szabályoztak rendeletben, sok képviselőtestület nem vizsgálta felül a hatályos tanácsrendeleteket. Jogosak ugyanakkor azok a kritikák is, hogy a MAGYAR KÖZIGAZGATÁS