Magyar Közigazgatás, 1996 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1996-01-01 / 1. szám

a MAGYAR KÖZIGAZGATÁS kapcsán, hiszen a jogterület valamennyi jogág normá­it használja, így az egyes normák szankciója látszólag távol eshet a szankcionálandó norma jogági hovatar­tozásától. Ezzel egyidejűleg azt is fontos leszögezni, hogy a más jogági eszközök alkalmazása is sajátos közigaz­gatási jogi nézőpontból kell hogy történjen, hiszen bármely jogintézmény alkalmazhatóságát az adott jo­gág alapvető célkitűzései határozzák meg. II. A közigazgatási jogi szankció fogalma, funkciója 1. A közigazgatási jogi szankció korszerű szabályo­zásakor mindenekelőtt annak az alapelvnek kell ér­vényt szerezni, hogy a közigazgatási jogi szankció nem azonos a szabálysértési szankcióval. A jogalkalmazók, de még gyakran a jogalkotók is azon az állásponton vannak, hogy a közigazgatási jogi felelősség kérdése megoldottnak tekinthető, hiszen több mint negyven éve szerepel a jogrendszerünkben a szabálysértés, leg­feljebb ennek újraszabályozására, esetleg a bírságok emelésére van szükség. Kétségtelen, hogy részben el­méleti, részben jogpolitikai megfontolások következ­tében a szabálysértési szankció a jövőben is nagy szerepet kell hogy kapjon a közigazgatási jogi szank­ciók között, nem tekinthető azonban kizárólagosnak. A másik alapelv, hogy tisztázni kell a közigazgatási jogi szankció funkcióját, el kell dönteni, hogy „mire akarjuk használni a szankciót”, azaz melyek azok a jogpolitikai célok, amelyeket a szankcióalkalmazás szolgál! Bármely jogág szankcióját vizsgáljuk, szemléletün­ket alapvetően meghatározza a büntetőjogi gondol­kodás (mint kikristályosodott szankciórendszer), másrészt pedig a polgári jogi felelősségi elméletek. Ennek az az oka, hogy a szankciót elsősorban mint felelősségi elemet alkalmazzuk. A szankcióalkalma­zásnak itt elsősorban az az alapja, hogy a jogsértő milyen tudati viszonyban volt a jogsértéssel, szándé­kosan, gondatlanul, vétőképesen stb. követte el azt. Amennyiben ezek a kategóriák alkalmazhatók, akkor a speciális és a generális prevenció szem előtt tartá­sával, esetleg reparációs céllal alkalmazzák a szankci­ót. A közigazgatási jogban ezek az elemek szintén alkalmazhatók, de nem kizárólagosan, sőt nem is el­sődlegesen. 2. A közigazgatási jogi szankció fogalmának meg­határozásakor Madarász Tibor szankciófogalmát használjuk.­ Ezért tehát csak azokat az aktusokat te­kintjük közigazgatási jogi szankciónak, amelyek a kö­vetkező fogalmi elemeket tartalmazzák: a) jogellenes magatartásra reagálnak, b) hátrányt okoznak, c) kikényszeríthetők, d) szankcióalkalmazásra feljogosított szervek e) megfelelő eljárásban alkalmazzák őket. A szankció fogalmi elemei konjunktívak, azaz együttesen alkalmazandók. Ezt azért kell külön is kiemelni, mert a gyakorlat sokszor összemossa a szankcionáló közigazgatási aktusokat a szankciónak nem minősülő hátrányt okozó aktusokkal. Ez igen nagy problémát okozhat azoknál a közigazgatási cse­lekvéseknél, amelyeknek egyaránt van szankcionáló és szankciónak nem minősülő alakzata. (Pl. épület lebontására kötelezés jogellenes építkezés miatt, il­letve épület lebontására kötelezés életveszély elhárí­tása miatt.) Szankciónak tehát csak azokat az onerózus aktuso­kat tekintjük, amelyek jogsértésre reagálnak. 3. A közigazgatási jogi szankció funkciójának eg­zakt meghatározása elengedhetetlen a megfelelő sza­bályozás kialakításához. Már utaltam rá, hogy a mai szankcionálási gyakorlat elsősorban felelősségi elem­ként kezeli a szankciót, azaz a jogsértő tudatát „ho­norálja” a szankcióval. Ennek mind elméleti, mind pedig tételes jogi előzményei vannak. Elméletileg az­zal magyarázható, hogy a szabálysértés kialakulásával egyidejűleg a közigazgatási jog művelői éppúgy mint a büntetőjogászok, azzal a céllal foglalkoztak a sza­bálysértési joggal mint generális közigazgatási jogi szankcióval, hogy bizonyítsák a közigazgatási jogon belüli elhelyezkedésének indokoltságát. Kétséges volt ugyanis a kihágások átminősítése. Azzal ugyanis, hogy a korábbi kihágási tényállásokat a jogalkotó egyetlen tollvonással közigazgatási jogivá nyilvánította, nem változott meg sem a tényállások jellege, sem pedig a társadalomra veszélyessége. A klasszikus kihágási büntetőjog két csoportra oszlott, egyik csoportját az . Madarász Tibor: A magyar közigazgatási jog alapjai, 271. old., Tankönyvkiadó Budapest, 1989.

Next