Szilády Zoltán (szerk.): Állattani Közlemények 19. (1920)
1920 / 1–4. füzet - DR. SCHMOTZER BERTALAN: Adatok a foltos hiéna külső nemiszerveinek ismeretéhez
DATOK A FOLTOS HIÉNA KÜLSŐ NEMISZERVEINEK ISMERETÉHEZ 29 pontosítás általános elvei sokszor nem egykönnyen alkalmazhatók reájuk. A foltos hiéna (Hyaena crocuta) nőstényének külső nemi szervei nem olyanok, mint más húsevők, vagy akár más hiénafajták nemiszervei. A hím és nőstény foltos hiéna külső nemiszerveinek külseje, szerkezete és elhelyeződése ugyanis annyira hasonló, hogy első megtekintésre nemcsak megtévesztik a szakembert, hanem közelebbi vizsgálat nélkül a nem meg sem állapítható. Nemiszerveinek ilyen kialakulása miatt a hiénát sokáig a hermafroditizmus példájaként emlegették. Ez volt az oka a hím és nőstény hiéna példányok vásárlásánál előfordult tévedéseknek és a pároztató kísérletek balsikerének is. Ugyancsak magyarázatát adja ez a rendkívüli állapot annak a már régebbi keletű fölfogásnak is, amely szerint a hiéna a penisén keresztül szül. Ennek a lehetetlenül hangzó tévhitnek különben, mint az alábbiakból ki fog tűnni, van némi anatómiai alapja is. A hiéna mindkét nemének szerveit WATSON angol anatómus már 1887-ben részletesen ismertette; ezt a közleményt nem sok figyelemre méltatták. WATSON említi, hogy már előtte MORSE és HUNTER közöltek a hiéna nemiszerveiről részben egyes adatokat, részben leírás nélküli ábrákat. Legelőször mégis GARROD ismerte fel a nőstény hiéna nemiszerveinek sajátságait, de ezeket olyan rendkívülieknek találta, hogy újabb vizsgálat nélkül eredményeit nem merte közzétenni. WATSON vizsgálatait CHAPMAN angol búvár ellenőrizte és megerősítette; leírásaiban azonban tévedéseket találunk, ami onnan ered, hogy a nemiszervek egyes részeinek elkülönítése fejlődéstani ismereteink mai fokán pontosabb, mint akkoriban lehetett. WATSON részletes leírásaira támaszkodva újabban GRUMPE lipcsei zoológus élő hiénákon végzett érdekes megfigyeléseket, abból az alkalomból kifolyóan, hogy véletlenségből két hiéna pároztatása és a párzásból származó hiénakölykök fölnevelése sikerrel járt. GRUMPE vizsgálataival kiegészítette és helyesbítette azokat az adatokat, amelyek BREHM munkájában tévesek voltak, s amelyekről WEBER is, értékes könyvében WATSON-ra hivatkozva, csak annyit említ meg tévesen, hogy a hiénának nincs vaginája. GRUMPE írja, hogy a hiéna pároztatása, nemiszerveinek feltűnő hasonlósága miatt, tisztán a véletlenre volt bízva aszerint, hogy különnemű hiénákat zártak-e össze, vagy egyneműeket. Hasonló véletlen volt a lipcsei állatkert hiénáinak a pároztatása is. A hiénák egyikét nőstényként vették, de mint később kiderült, hím volt, a másik ivarjelzés nélkül került az állatkertbe. A két hiéna jól megfért egymás mellett, s