Áller Képes Családi Lapja, 1926. április-június (3. évfolyam, 14-26. szám)

1926-04-02 / 14. szám

BUDAPEST, V. KÉP., DEÁK FERENC U. 14. Ára példányonként 7500 korona NYOMATOTT: ALLER KÁROLY TELEFON INTERURBAN: 191—43 és 79—60. Előfizetés negyedévre 90.000 korona (Külföldre a postaköltség külön megtérítendő) ALLER «SZK. LAPJA * 14. SZÁM v MEGJELENIK MINDEN HÉTEN PÉNTEKEN * III. ÉVFOLYAM NYOMDAI MŰINTÉZETÉBEN, VALEY Leányszerelem Regény írta: Charles Garvice (Lásd a 39. old.)­­ Mikor Leycester kinyitotta előtte az ajtót, a leány a kezét egy pillanatra a fiatalember ke­­zére tette és az arcába nézett. De a Lord nem akarta így eb­ereszteni. Az ajkához emelte a kezét és ezt súgta: — Jó éjszakát, Lenore. A gróf meglepetten merészí tette rájuk a szemét ennek a bizalmas megszólításnak a hab latára. Lord Grayford pedig fel­húzta a szemöldökét. Nemsokára Leycester a kan­­dallóhoz lépett és néhány má­­sodpercig szótlanul ott maradt. Aztán hirtelen feléjük fordult és nyugodtan ezt mondta: — Lenore megígérte, hogy a feleségem lesz. Remélem, apám, nincs kifogásod ellene. A gróf megrezzent. Aztán a fia felé nyújtotta a kezét. — Kifogásom ellene? Hiszen ez a legokosabb, amit eddig tet­­tél, Leycester. Leycester furcsán mosolygott, aztán az anyjához fordult. A grófné nem szólt semmit, de a szeme könnyel telt meg, mikor megcsókolta a fiát. — Kedves Leycesterem, gra­­tulálok! — kiáltotta Charlie és megszorongatta a barátja kezét. Becsületszavamra, ez a leg­ okosabb, amit valaha tettünk. Leycester a kandallónak tá­­maszkodott. Az arca szórako­­zott volt. A gróf ébresztette fel álmodozásából. — Örvendetes hír ez, Leyces­­ter. — Örülök, hogy meg vagy elé­­gedve, apám — felelte Leycester nyugodtan. — Nemcsak megelégedett va­­gyök, hanem örülök is — fe­­lelte az apja nyugodtan. — Mondhatom, hogy ez egy régi, kedves reményemnek a teljesü­­lése. Azt hiszem, sőt mondha­­tom, bizonyos vagyok benne, hogy boldog leszel. Ha nem le­ szel az, — tette hozzá moso» lyogva, — magad leszel az oka. Lenore a legszebb és legelraga­­dóbb nő. Én is, meg az édes» anyád is mindig leányunknak tekintettük és nagy öröm­i szá­­munkra az, hogy a te kezedből mint valódi leányunkat fogad­­hatjuk. Remélem, nincs ok arra, hogy sokáig várjatok boldogságo­tok betetőzésére. Színfotogravure után. Raphael Tuck & Sons, Ltd., London, A SAROKBAN. — C. B. Barber festménye után. A kis Jucika engedetlen volt. Közbekotyogott, pedig a papa és a mama többször szépen figyelmeztette, hogy tegyen lakatot a szájára és így most büntetését szenvedi. Nagy szégyen ez, kitaszítva a társaságtól és emberektől, ülni itt. De íme, Bobby képében vígasztalás jön. Szeretettel dörzsölődik a kis bűnöshöz, hogy bizonyságot tegyen, hogy ő semmiképpen nem vet követ rá. Régi igazság: «Barátot a bajban ismerni meg!» =

Next