Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1978. július (20. évfolyam, 25-28. szám)

1978-07-01 / 25. szám

2. oldal AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1978.július 1. lehetne kiadni. A Szovjet Unióban állandó papírhiány, dacára annak, hogy óriási erdőségei vannak. A szovjet széntermelés 3%­-a a szállítás közben kihull a rozoga vasúti kocsikból. A helyzet megjavítására irányuló igyekezetek eddig hiábavalónak bizonyultak. A szovjet munkás nem ismeri az amerikai értelemben vett munkafegyelmet. SZÁZEZREK GONDJA: MIKOR MENJÜNK NYUGDÍJBA? Carter elnök április 6.-án aláírta az új nyugdíjtörvényt. Január 1.-től kezdve (1979) a magánvállalatok dolgozóit 70 éves koruk előtt nem lehet nyugdíjba kényszeríteni. (A szövetségi kormány alkalmazottjai, ha akarják és bírják, életük végéig a helyükön maradhatnak. (Ez a rendelkezés 1977. szeptember 30.-án lép életbe.) A törvényjavaslat “atyja” a 77 éves floridai képviselő, Claude Pepper, volt. Mi volt Papper képviselő célja? Valóban segíteni akart-e a nyugdíjas élet unalmától félő öregeken? Avagy segíteni akart a bajban lévő Social Security egyre sorvadó tartaléktőkéjén? Érdekes, hogy a törvény olyan időben született, amikor a nyugdíjra megérett amerikai munkások fele igyekszik minél előbb nyugdíjba menni. A Munkaügyi Hivatal becslése szerint­­a következő évben legalább 200.000 személy személy fogja igénybe venni az új törvény rendelkezéseit­­ és 65 éves korán túl is munkában marad. Az új törvény nem vonatkozik a haderő tagjaira, a rendőrökre, tűzoltókra, a légiközlekedést irányító személyzetre, egyetemi tanárokra, a magánvállalatok vezetőire, ha nyugdíjuk eléri az évi 27.000 dollárt, és a Külügyi Hivatal szolgálatában álló diplomatákra. Ezeknél marad a 65­ éves kötelező nyugdíjkor. A törvény érintetlenül hagyja azt a jogot, hogy 62 éves korában, csökkentett Social Security nyugdíjjal, mindenki nyugdíjba vonulhat. Az üzleti élet és az egyetemek képviselői ellenezték a törvényjavaslatot. Azzal érveltek, hogy a törvény zavart fog kelteni a nyugdíjazások terén, emelkedni fog a munkanélküliek száma, lassúbb lesz a fiatalabbak előrejutása és csökkenteni fogja a nők és a kisebbségi dolgozói munkalehetőségeit. Jelenleg a munkások 90%-a inkább vállalja csökkentett Social Security nyugdíjat és igyekszik 62­ éves korában nyugdíjba vonulni. A GM dolgozói, akik nyugdíj kiegészítést kapnak, átlagban már 58­ éves korukban Ezt mutatja a kaliforniai “Proposition 13” esete. Amikor Kalifornia­­népe (június 6.-án) túlnyomóan nagy többséggel megszavazta az ingatlanadók 57%-os csökkentését, meg akarta bosszulni magát a felelőtlenül költekező politikusokon. Alig telt el 2 hét és az újságok “Levél a Szerkesztőhöz már is kitűnik, hogy a szavazók “nem ilyen lovat akartak”. Nem így gondolták a takarékosságot. Los Angeles polgármestere, Mr Bradley foglalta össze legtömörebben a “Proposition 13” eredményét, amikor a szavazás eredményének kihirdetésekor ezt mondta: “Én nem fogom elveszteni az állásomat. Egyetlen politikus sem fogja elveszteni. Kis emberek lesznek az áldozatok.”. A bürokrácia kerekei már meg is mozdultak. Hátrafelé. Kaliforniában több mint 1 millió személyt fenyeget az elbocsátás veszélye. Vannak köztük rendőrök, tűzoltók, tanítók, szemétfuvarozók, kertészek, stb. Néhány kiragadott részlet mutatja legjobban, hogy mennyire célját tévesztette a ‘Proposition 13”. A kaliforniai helyi kormányok adójövedelme évi 7 milliárd dollárral fog csökkenni. Ebből 3 milliárd a Szövetségi Kormány (Washington) zsebébe fog vándorolni, mert az ingatlanadó levonható a szövetségi jövedelmi adóból. Ha kisebb a levonás nagyobb a jövedelmi adó. További 2 milliárd azoknak lesz a váratlan haszna, akiknek Kaliforniában van ingatlanuk, de ők maguk nem laknak Kaliforniában. Csak a fennmaradó 2 milliárd dollár fog visszatérni Kalifornia gazdasági életének vérkeringésébe. Ez is csak remélhetőleg. Kaliforniában több mint egy millió személyt fenyeget az elbocsájtás veszélye. Ez kb. évi 1 milliárd dollárral több munkanélküli segélyt jelent. A július 1.-2 előtt elbocsájtott személyek munkanélküli segélyét (egy előbbi megállapodás­ szerint) a szövetségi kormány viseli. (Többek között, ezért sietnek a hatóságok az elbocsájtással.) Kalifornia államnak 5 milliárdos költségvetési többlete van. (Ennek nagy részét Brown még Reagentől örökölte.) Már­is megindult a versengés: ki mennyit kap belőle? Mennyit kap Los Angeles? San Francisco? Mennyit kapnak az iskolák? Csak egy példa: Mr Wilson Riles, a kaliforniai iskolák főfelügyelője, 2,2 milliárd dollárt igényel. Még így is 10%-al csökkenteni kell a közoktatási kiadásokat. Több mint egy milliárd dollárt kér Los Angeles. És hol vannak még a többiek?Az ús Megszűnnek a munkával kapcsolatos utazási és étkezési kiadások, amelyek egyre gyorsabban növekednek. Végül, de nem utolsó sorban: Nagyon kevesen vannak megelégedve a munkájukkal. Általában megállapítható, hogy azok igyekeznek 65­ éven túl is dolgozni, akiknek a keresetük meghaladja az évi 25.000 dollárt. Bajban vannak azok, akik január l.-e előtt elérik a 65­ éves korukat, de szeretnének továbbra is a helyükön maradni. Ezeket a vállalatok január l.-e előtt nyugdíjba kényszerítik. milliárd dollár (Valójában csak 4 milliárd, mert 1 milliárdot Brown kormányzó előre nem látott súgos kölcsönökre akar visszatartani) csak egy csepp a tengerbe. Talán 5 hónapnyi lélegzetvétel. 750 millió dollárral akarja csökkenteni az állam költségvetését. Ez csak úgy lehetséges, ha megszünteti az állami alkalmazottak további fizetésemelését. A szakszervezetek máris hadat üzentek ennek a gondolatnak. Első jelei mutatkoznak annak, hogy a képviselők és a kulcsállásban lévő tisztviselők hajlandók lemondani a további fizetésemelésről.. Könnyen tehetik, mert a fizetésük úgyis túlzottan magas. (Többnyire ők maguk emelték fel a fizetésüket.) Los Angeles polgármesterének fizetése évi 57.750 dollár. Többet kap a közművek igazgatója és még néhány osztályfőnök. A rendőrönök, a városi ügyész, a magasabb bíróságok tagjai és még sokan mások kapnak évi 50.000 dollár körüli fizetést. A “Proposition 13” az ingatlanok adóját leszállította az 1975-ös alapokra. Az egyenlő elbánás elve azt diktálná, hogy a fizetéseket is vissza kellene állítani az 1975-ös színvonalra. A “Proposition 13” hullámai elérték a Fehér Házat is.. Egyenlőre csak gyenge hullámverés formájába. Carter elnök javasolja, hogy a 47.000 dolláron felüli szövetségi fizetések további emelését, legalábbis 1 évre, állítsák le. Carter elnök június 14.-i sajtóértekezletén beszélt a kaliforniai javaslat előre látható kihatásáról. Nem hiszi, hogy ez az adóforradalom átterjedjen más államokra. Nézetét arra alapítja, hogy pl. Alabamában sokkal alacsonyabbak az ingatlanadók, mint Kaliforniában. Az összehasonlítás sántít, mert a déli államoknak lényegesen kisebb a szociális terhük, mint pl. New York, Illinois, vagy Ohio és még sok más ipari államnak. A főiskolák (colleges) nyári tanfolyamait lemondták. Az ügyvédi kamara kérte, hogy az állam vállalja a bíróságok fenntartási költségeit. (Jelenleg az állam és a r­é­gi hatóságok viselik a községeket.) Probléma, hogy mi legyen a börtönökkel. Eresszenek szabadon még több elítéltet? Mi legyen a parkokkal? Hagyják pusztulni őket? A “Proposition 13” “atyja” Mr. Jarvis, a kaliforniai “Bérháztulajdonosok Szövetségének” titkára. A Szövetség tagjainak érdekeit kiválóan megvédte. A gondokat a kisemberek nyakába varrta. Egyet azonban javára kell írnunk. Világosan megüzente a politikusoknak, hogy a pazarló gazdálkodás korszaka véget ért­ abbanhagyják a munkát. A korai nyugdíj egyik oka az úgynevezett “30-and-out” (“30 év után kifelé!) rendszer. Miért választják oly sokan a korai nyugdíjas életet? Ennek több oka van, íme egynéhány: Egyre több embernek van “hobby”-ja és nem fél a nyugdíjas élet unalmától,­yüttes nyugdíja elegendő a rendes megélhetéshez. A Social Security nyugdíj adómentes. Más szóval: kb. 30%-al több, mint az ugyanolyan jövedelem. PÁSZTOR SÁNDOR A NÉP SZAVA NEM MINDÉG ISTEN SZAVA i----------------------------------------­v fcMfflW-kaaaiiai T a ^ Magyar Élet í cAnKTk^ui*CanadiaiicHungaíiaiicLifc %g||MUUCA’S LAMCeST WEEKLY M THE HUNGÁRIÁN LANGUAGE wfí* T \ imil.MJk.im CANAPA» * s'ssrrsK 1 i PARIS Ave., CHICAGO, Illinois 60634 Főszerkesztő és kiadó: ÁDÁM HALMÁGY1 LAJOS. 3636 N. Paris Ave. Chicago. III. 60634 Telefon: 625-8774 Second Class Postage paid at Chicago, 111. Published every Saturday, -Lapunk ára USA-ban 35 cent, Kanadában 35 cent, ■ Előfizetési dij: USA-ban: egy évre $18.00, félévre $10.00 B-.Kanadában: egy évre $18.00, félévre .$ 10.00 BF.ditorial and Publishing Office: 3636TS.Paris Ave., Chicago. 111. 60634. ■ Phone: 625-8774. Managing Editorand Pubiisher: Louis Halmagyi Adam |Subscription raf*: $l8.00/ycar in the USA, ^ Canada: $!8.00/year

Next