Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1979. augusztus (21. évfolyam, 29-32. szám)

1979-08-04 / 29. szám

6. oldal AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1979. augusztus 4. STIRLING GYÖRGY: A SZOVJET KATONAI FÖLÉNYE EGYRE NYOMASZTÓBB Néhány héttel ezelőtt - a SALT - tárgyalásokkal kapcsolatban - a két szuperhatalom atomfegyvereiről írtunk e hasábokon és közben futó összehasonlítást tettünk az amerikai és a szovjet hagyományos haderők közt. Ez az összehasonlítás azonban csak mennyiségi alapon történt, minőségileg nem. Pedig ez a szempont legalább annyira fontos, mint az első. Mert lehet egy hadsereg számszerűleg abszolút fölényben, birtokában lehet a legjobb, legp­recízebb fegyvereknek és kétszer-háromszor annyi repülőgéppel, tankkal és hadihajóval rendelkezhet, mint az ellenfele, ha a gépeket kezelő emberanyag rossz, ha a legénység kiképzése és harci morálja gyenge, a háborút elveszítette, mielőtt egyetlen puskalövés is eldödült volna. A mennyiségi összehasonlítás során kitűnt, hogy a szovjet haderők - szárazföldi hadsereg, légierők és haditengerészet - mind személyi állomány, mind felszerelés tekintetében mennyiségileg messze felülmúlják az Egyesült Államokat. A mennyiségi fölény emberben kétszeres, tankban ötszörös, tüzérségben négyszeres, hadihajókban és repülőkben ismét csak kétszeres. Riasztó számok, melyek messziről elárulják, hogy ilyen erők nem védelmi célokat szolgálnak, hanem kifejezetten támadóak. A Kreml az utolsó húsz évben a világ legnagyobb hadigépezetét építette fel, melynek szükségességét védelmi célokkal indokolja, noha az nyilván támadó jellegű. A Szovjetunió a béke védelméről szakozott szólamok mögött világhódító terveket kovácsol és csak az alkalomra vár, hogy céljait véglegesen megvalósíthassa. Igen ám, mondja erre a nyugati és főleg az amerikai felsőbbrendűség és legyőzhetetlenség révületében élő polgár, de a mi kiképzésünk és a legénységünk magasabb értékét nem elejt egy napon említeni a ruskiéval! Az sem érdekes, hogy több repülőjük tankju­k és hajójuk van, mi viszont rendelkezünk olyan titkos fegyverekkel amik egyszeriben tönkreteszik az egész szovjet arzenált, hogy ócskavasnak se lesz jó. Erre a hitleri csodafegyverre, komplexumra most nem térünk ki, maradjunk ez­úttal csak a két fél emberanyagánál. Melyeknek tárgyilagos párhuzamba állításakor bizony távolról sem kapunk olyan biztató képet, mint amilyen az amerikai átlagpolgár képzeletében él. Rendkívül érdekes és minden apróságra kiterjedő tanulmányokat írt e kérdésről Dr Richard A. Gabriel manchesteri (N.H.) professzor “Crisis in Command ” és “The New Red Legions” címmel. Ezekből ismertetünk most néhány részletet, melyek képet adnak a szovjet és az amerikai hadsereg kiképzési módszereiről és a két hadseregben uralkodó morálról, amik alapján következtetni lehet azok harcértékére. És előre meg kell mondjuk: az összehasonlítás nem az amerikai hadsereg javára dől el... Elsőnek talán egy igen tanulságos táblázatott mu­tatunk be, mielyen a két hadsereg kiképzését, fegyelmét és általános életkörülményeit, a legénység magatartását, illetve felszerelését hasonlítja egymáshoz a professzor.­­ Az első kérdés a katonakötelességre vonatkooik. Amerikában toborzott (önkéntes) a hadsereg, a Szovjetunióban minden férfi köteles katonai szolgálatot teljesíteni, s ezt megelőzően 2 év előképzésben részvenni. Az amerikai katonák minden éjjel szabadok szolgálat után az oroszok, havonta csak néhány órai eltávozást kapnak, azt is szigorú ellenőrzés mellett. Amerikában minden közlegény évi 30 nap szabadságra tarthat igényt, a Szövetben a 2 éves katonai szolgálat alatt 10 nap szabadságnál több senkinek sem jár. A Vörös Hadseregben havi 5 rubel a zsold, Amerikában 400 dollár. Ott a latanyai katinban alig kapható valami, míg itt, amit szem száj kíván, mindent megvehet a GI. A “menázsi” ott a lehető legegyszerűbb - hal, káposzta, krumpli -, míg itt luxusellátásban részesülnek a katonák: az étkezés olyan bőséges, hogy sokuk túltáplált. A “sex” hozzátartozik az amerikai hadseregben járó kedvezményekhez, aminthogy házasságot is köthet szolgálati ideje alatt a katona: a szovjet hadseregben minderről szó sem lehet a két év alatt. A Vörös Hadseregben a komisszárok és a KGM-ügynökök figyelnek és ellenőriznek minden teremtett lelket, míg az Armyban teljes a szabadság. Ennek megfelelően ott spártai a fegyelem, itt nagy a lazaság, ami megmutatkozik a feljebbvalókkal szembeni magatartásban és a parancsok teljesítésében is. Ami a kiképzést illeti, a vörös katonák keményen gyakorlatoznak napi 16 órát, a hét hat napján. Közben csupán másfélórás pihenőt kapnak étkezésre és fegyver karbantartásra. Egyedül a vasárnapjuk szabad, de az is csak névlegesen, mert, ha a laktanyában vannak minden percüket kitöltik valamilyen elfoglaltsággal. A kiképzés vasfegyelmű és realisztikus. A harctéri feltételeknek megfelel­ő. Ezzel szemben a GI. kiképzési ideje napi 8 óránál nem lehet több, heti 5 alkalommal, hétfőtől péntekig. Minősége messze elmarad a szovjet kiképzési módszerek mögött, mint a­hogy a fegyverzet és a harci felszerelés is sokkalta gyengébb. Végül még 2 jellemző adat: a leszerők aránya Amerikáian 40 %, a szovjetben ilyesmi ismeretlen. Gyakorlatilag dezertálás sem létezik a szovjet hadseregből, büntetése pedig halál. Amerikában, de főleg a tengerentúlon állomásozó alakulatoknál napirenden vannak a szökések s a katonaszökevények békeidőben enyhe büntetéssel. Mindezek után a professzor felteszi a kérdést az olvasónak, hogy vajon mit gondol, melyik hadsereg keményebb, edzettebb, az orosz-e, vagy az amerikai ? Nem kell katonai szakértőnek lenni, hogy valaki választ tudjon adni erre. A professzor ezt tömören úgy fogalmazza meg, hogy az amerikai katona áldozatává vált annak a rendszernek - már­mint a demokráciának - melynek védelmére esküt tett. Ugyanis a demokrácia kitűnő találmány, de az élet minden vonalán - így pl. a katonaságnál - nem helyénvaló az alkalmazása: ott kemény fegyelemre, feltétel nélküli engedelmességre és szigorúságra van szükség, különben kritikus helyzetben csődöt mond az egész intézmény. Alapvető hiba az a szemlélet, mely a katonaságot éppúgy közönséges kenyérkereső foglalkozásnak tekinti, mint mondjuk a posztvóügynökséget. Mióta 1973-ban eltörölték a sorozást és toborzott zsoldos hadsereg lépett a régi helyébe, ez a szellem hatja át az amerikai katonákat is. Ettől már csak egy lépés ami egyes NATO országokban - pl Hollandiában - már megvalósult: a hadseregen belül is megalakult a szakszervezet, mely ébren őrködik azon, hogy a bakák jogait senki meg ne nyirbálhassa! Hogy pontosan kapják a zsoldjukat, a szabadságot és egyéb kedvezményeket, de vállig érő hajfürtjeikben se okozhasson kárt a katonai borbély ollója. A szakszervezet természetesen strájkot is hirdethet, ha annak szükségét látja és így az is megtörténhet, hogy a hadsereg éppen akkor strájkol, amikor kitör a háború - dehát ez már nem a szakszervezet dolga. Tréfának hangzik mind­ez, pedig nagyon közel van az igazsághoz. Az amerikai hadseregben is a kedvezmények, a juttatások állnak első helyen, csak azok érdeklik a katonákat, a kiképzés és a fegyelem másodrendű kérdés. Ez természetesen aláásta a hadsereg morálját, ami legjobban a dezertálások számának emelkedésén mérhető le. A vietnami háború idején - 1971-ben pl - már igen magas volt a szökések száma: 1000 főre 73 esett, de azóta - béke­időben! - ez a szám állandóan emelkedik. Az utolsó évben 14 ezren szöktek meg a szárazföldi hadseregből, és csaknem ugyanannyian a haditengerészettől. Ami annál is kirívóbb és a fegyelem teljes meglazulását mutatja, mert nem sorozott katonákról, hanem önkéntesekről van szó ! A szökések maga aránya azért is súlyosan érinti a hadsereget, mert a legcsábítóbb propagandávak (ilyen tanulási alkalmak, kaland- és utazási lehetőségek, jó előmenetel, magas fizeté, orvosi ellátás stb ígérgetésével ) sem tudnak elég vállalkozót toborozni. A szárazföldi haderők 785,000 főnyi létszáma épp úgy nincs kitöltve, mint a NAVY 536,000 vagy a légierők 612,000 főnyi kerete, ami azt jelenti, hogy azok akik a toborzásra akarták felépíteni a hadsereget, megbuktak elméletükkel és a zsoldos hadsereg már csak az állandó létszámhiány miatt sem képes megfelelni a követelményeknek. A meglévő emberanyag minősége külön kérdés. A sorozásos rendszer utolsó évében, 1973­-ban a kétmilliós amerikai hadsereg 79 százalékának volt középikolai (high school) képzettsége, míg ma ez a szám még az 50 százalékot sem éri el. A 770,000 főnyi szárazföldi hadseregben harminchárom százalékos a feketék aránya, szemben a 11 százalékos országos aránnyal. Tudjuk, Amerikában nincs nagy becsülete az egyenruhának s amióta a katonaság közönséges kenyérkereső foglakozásá vált, erre a pályára csak azok mennek, akik máshol nem tudták megállni a helyüket. Ez pedig nem éppen elsőosztályú emberanyag. Amit például az is mutat, hogy­­egyre nagyobb gond a hadseregben a kábítószer fogyasztás.

Next