Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1984. február (26. évfolyam, 4-7. szám)

1984-02-04 / 4. szám

1984. február 4. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET Vajda Albert, aki mint mon­dja: SORO­­KÍVÜL JELENTKEZIK Úgy van, soronkívül jelentkezem, mert érzésem szerint korszakalkotó ötlet jutott eszembe. A ciprusi események adták meg a döntő lökést, vagyis az­ a lépés, hogy Ciprus szigetének török része kimondta az önállóságot és Észak-Ciprusi Török Köztársaság néven kikiáltotta­ önmagát. Az ügyben azonnal elítélően nyilatkozott az ENSZ, a Biztonsági Tanács, a különböző országok és nagyhatalmak kormányai. Ennél fogva biztosak lehetünk abban, hogy Ciprus szigete kétfelé szakított marad, lesz egy Észak- Ciprus és egy Dél-Ciprus. Az ötlet, amint azt mindenki tudja, nem új. A második világháború után, valamely­­ pihentagyú politikai lángelme kitalálta a felezést, így vágták félbe Európát, megszüntetve a közepet, Nyugat-Európára és Kelet-Európára. Ilyen módon látott napvilágot Észak-Korea és Dél-Korea, utána pedig Észak-Vietnám és Dél-Vietnám. Ez utóbbit, ugyancsak zseniálisnak mondható politikai sakkhúzással, a Nyugat feladta és Észak-Vietnám egyszerűen lenyelte déli szomszédját. Ez azonban a kivétel. Hiszen van Nyugat- Németország és van Kelet-Németország, sőt van Nyugat-Berlin és Kelet-Berlin is, akárcsak a kettévágott ciprusi főváros, Észak-Nicosia és Dél-Nicosia. A felezés tehát nemcsak polgárjogot nyert végtelenül felvilágosult korunkban, hanem egyre jobban terjed. Ahol nincs megoldás, ott felezzünk! Ez a zseniális ötlet jutott eszembe. Most készítem a vonatkozó javaslatot, amelyet el fogok juttatni az ENSZ főtitkárához, az alkalomhoz illően, rendkívül vékony papíron. Javaslatom lényege: vágjunk ketté minden olyan országot, ahol valami nincsen rendben. És mivel ilyen államot legfeljebb a Holdon találhatunk, ahol , eddigi kutatásaink szerint, nincs semmiféle állam, ennélfogva előttünk áll az egész földgolyó, felezzük meg valamennyi országot. Legyen Észak-Franciaország és Dél Franciaország, legyen Belgiumból Flamand-Belgium és Vallon-Belgium, Sapnyolországból Katalán- Spanyolország és Baszk-Spanyolország. A Közel-Keleten, ha törvényesen még nem is mondták ki a szerencsétlen Libanon kettéosztását, de a gyakorlatban van Észak- Libanon és Dél-Libanon. Remélem érthetően fejeztem ki magam és tiszta képük van korszakalkotó javaslatomról. Folytassuk a Jaltában lefektetett nagyszerű kezdeményezést, ne csak néhány kiváltságos állam részesüljön a kettéosztás előnyeiben, hanem legyen a felezés minden ország részére kötelező. És, ha valahol ezzel nem oldódnának meg a problémák, oda se neki... vágjuk félbe a felet. Legyen Északnyugat-Ciprus és Észak­kelet-Ciprus,valam­int Délnyugat- Ciprus és Délkelet-Ciprus. Képzeljük el, hány új taggal szaporodhat ilyen módon az ENSZ és mennyivel több szalmát tud majd csépelni a felezett, vagy négy részre vágott államok sok­sok képviselője. És ha az ENSZ főtitkára javaslatomra azt a DER SPIEGEL nyugatnémet hetilap Százmillió dolláros lyuk Amerikai olajcégek gigantikus olajmezőt sejtenek a Jeges-tengerben, Alaszka északi partjai előtt. Három hónapon át — novembertől januárig — Alaszka a sarki éjszaka teljes sötétjébe burkolózik, — a hőmérő mínusz 80 fokot mutat a szenespince és mélyhűtő egyben. A hatvanas évek végén merült fel először annak lehetősége, hogy ezen a vidéken óriási kőolajlelőhelyek vannak. A szakértők már akkor figyelmeztettek rá, hogy aki itt olaj után akar kutatni, annak „el kell mennie a technikai lehe­tőségek legvégső határáig”. Az amerikai olajvállalatok ezen a tá­jon versenyt akarnak futni a gyengülő fénnyel, a rideg tengerrel és a közeledő téli hónapok iszonyatos viharaival, s Alaszka északi partjainál, a Beaufort­­tengerben tovább akarják tágítani a műszaki lehetőségek határait. Hetek óta sürgölődik itt egy szállítóhajókból álló flotilla, amely kavi­csot, törmeléket hord 22 kilométer távol­ságra a parttól. Egy mesterséges szigetnek kell kinőnie itt a tengerből, a Prudhoe Bay előtt 1982-ben létrehozott sziget mintájára, amelyet Fókának neveznek. A mesterséges szi­get — mintegy 100 kilométerrel nyugatra Prudhoe Bay-tól, ahol 1977-ben az amerikai kontinens egyik nagy olajmező­jét felfedezték — je­löli meg azt a helyet,­­ ahol a kutatók egy még gazdagabb olaj­­mező kiaknázásában reménykednek. A Standard Oil Ohio, a Mobil OH, a Shell és a Texaco geológusai, sőt az Egyesült Ál­lamok környezettudósai is 5 milliárd barrel nagyságúra becsülik a „Mukluk”­­mező — a név eredetileg az eszkimók fókabőr csizmáját jelenti — kincsét, azaz annak a mennyiségnek a hatszoro­sára, amire az NSZK-nak egy évben szüksége van. A­ Mukluk-mező mélyéből érkező je­lek al­r ígéreteseknek tűnnek az olaj­­vállalatok szakembereinek, hogy 1982 októberében egyedül a kutatási jogokért 1,6 milliárd dollárt adtak, majd 300- szorosát annak, amit ugyanezért Prud­hoe Bay-nél kifizettek. Egy bennfentes szerint az „iparban az volt a vélemény, hogy mindenkinek ott kell lennie”. Mások, mint például az Arco me­nedzsere, azon a véleményen vannak, hogy figyelembe véve a feltárásnál vár­ható műszaki problémákat és a meglevő geológiai bizonytalanságokat, a Mukluk­­kincseit „tízszeresen túlbecsülik”. Tény és való, hogy egyes olajkon­­szerneknek, amelyek pedig Alaszka partjainál óriási hasznot reméltek, már van keserű tapasztalataik az óriási befektetésekről. Az Arco és más ame­rikai olajtársaságok 750 millió dollárt költöttek szerződésekre és olajkutatásra az Alaszka öböl mentén, amelyet az amerikai kormány 1976-ban szabaddá tett. „Az öböl — emlékezik vissza Wil­­kinson — a világ minden olaját kínálta, de mindössze tíz száraz fúrásra futotta.” Robert McCall a Texacótól többször gondolt már arra, hogy esetleg a Muk­­luk is száraznak bizonyul. Az északi­sarki körülmények között egy mező ak­kor is száraznak mondható, ha ugyanaz mondjuk az HLA egy másik területén még jövedelmező. A sarkvidéken a rendkívül nagy feltárási költségek miatt a Prudhoe közelében található Endicott­­mező sem jöhet számításba. A Mukluk kockázatát még növeli, hogy a részt vevő vállalatok sokkal to­vább merészkednek a Jeges-tengerben, mint bármely elődjük. A mesterséges szigetnek több mint 1 millió tonna ka­vicsból kell állnia. Minden késlekedés veszélyeztetheti a tervet: a Beaufort­­tengeren dúló viharok ugyanis olyan jéghegyeket hajszolnak, amelyek egy nem teljesen szilárd építményt puha sajt módjára szelnének keresztül. Még így is bizonytalan, vajon ez a kavicshalom, amit a Jeges-tengernek egy 15 méter mély helyen emeltek, képese ellenállnia mostoha viszonyoknak, és biztos munka­helyet kínál-e a 80 olajmunkásnak. A jégtől körülzárt, futballpálya nagyságú szigeten épülő barakkokban laknak majd a munkások, akik az első fúráso­kat végzik a Mukluk-mezőn. A szerszá­mokat, az élelmiszert, az alkatrészeket és az egyéb szükséges holmit vagy heli­kopterekkel vagy a jégen keresztül szál­lítják oda. A 100 millió dollárba kerülő lyuk az üzletág eddig mindenképpen legköltségesebb próbafúrása. Ennek eredményeképpen dől el, hogy a Muk­luk melléfogás-e, vagy telitalálat. Ha a gyanított olajmennyiség csak csekéllyel is alatta marad a megjövendöltnek, akkor az olajkaland befejeződik. „A Mukluk” — mondja Paul Leib­­mann Alaszka-szakértő — „az utolsó ál­dozat a Prudhoe-mánia oltárán”. A Prudhoe Bay alatti területekről buzog fel jelenleg az Egyesült Államokban ki­termelt olajmennyiségnek majdnem egyötöde, de 1987-től, a mező fokoza­tos kimerülése miatt évente 15 száza­lékkal csökkenteni kell a kitermelést. Számítógép a borpincében Egy kaliforniai borpin­cészetben legújabban számítógép ellenőrzi a borkészítés bonyolult folyamatát: az adott borfajtának megfelelően szabályozza az erjedés hőmérsékletét, elemzi az ízt, az alkoholtartalmat, a szint és a borban le­­vő rovarirtószer-fnarad­­▼ányokat. Ezenkívül ve­zérli a palackozást is és ellenőrzi a mindenkori időjárási körülménye­ket: a kiü­ső hőmérsék­lettől függően vezérli az erjesztő tartályok fűté­sét, hogy ezzel energiát takarítson meg. A borá­szatra kidolgozott kü­lönleges számítógép­programmal legalább 0 százalékos energiam­eg­­takarítást érhetnek el Francia, olasz, nyugat­német és spanyol bor­gazdaságok is érdeklőd­nek a borászat számító­gépesítésének lehetősé­gei iránt. Gombafegyver a fonálférgek ellen A talajban mindenna­pi dráma megy végbe: a mindössze egy mini­­méter hosszúságú pará­nyi féreg, az Arthro­­botrys dactyloides rabló­­­gomba csapdájába esett. Még fickándozik, az­után megbénul — elfo­gyasztja a rablógomba. Különböző kutatóintéze­tekben azt a lehetősé­get vizsgálják, hogy bio­lógiai rovarirtóként használják fel ezeket a rablógombákat. A gom­bák különböző módon élősködnek a fonálfér­geken : egyesek a pe­téikben élnek, mások ragadozóként fogják be zsákmányukat, vagy gombaszálaikkal hálóz­zák be a férgeket. Franciaországban már sikerült az Arthrobotrys robusta rablógombát a gombatenyészetekben sok kárt okozó fonálfér­gek ellen eredményesen felhasználni. GAZDASÁGI KEREKASZTAL tömör választ adná, hogy csak féleszű találhat ki ilyesmit, akkor joggal felelhetem majd vissza: miért legyek én az egyetlen a világon, aki a teljes eszét használja, amikor a felezés a divat? PIOS/AKVA Az örmény hegyekben egy szovjet építés/ vándorlás közben 3000 éves obs­ervatóriu­mra bukkant. Először csak eg\ sziklatömbbe \cselt holdnaptárt talált, majd a közelben eg\ kőbe faragott Hold-globus/t és kőlapokat a kü­lönböző csillagképek állásáról. 11. oldal

Next