Amerikai Magyar Népszava, 1939. április (40. évfolyam, 91-119. szám)

1939-04-01 / 91. szám

r 4 Founded In 1899 by GÉZA D. BERKÓ, alapította 1899 ben Amerikai illll Népszava Entered as Second Class Matter Post Office, New York Published daily including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INC. Main Office 380 Second Ave., corner 22nd Street New York, N. Y. Telephones: GRamercy 5-6780, 6781 6782 Night, Sundays and Holidays:: GRamercy 5-8761 SUBSCRIPTION RATES: United States of America, Canada, Mexico, So. Ame­rica, Cuba, one year $6.—, C mo. $3.— Daily only. — Foreign Countries and New York City one year $9.—, 6 months $4.50. Daily only. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Az Egyesült Államokban, Canadában Mexicoban, Dél Amerikában és Cuba-ban: egész évre $6.­, fél évre $3.­­Külföldre és New York Cty-ben egész évre $9.—, fél évre $4.50 Magyarországi szerkesztőség — Office in Hugary BUDAPEST, I., Horthy Miklós út 15/B._______ Budapest Editor: Dr. ANDOR KUN, budapesti szerkesztő BRANCH OFFICES: Astoria, L. I., N. Y. ;— 31-11 30th Avenue. Bethlehem, Pa. — 843 E. Fourth Street. Bridgeport, Conn. — 578 Bostwick Avenue. Buffalo, N. Y. — 432 Dearborn Street. Cleveland, O. 8407 Wood­land Ave. Chicago, 111. — 3300 N. 67th Street. Los Angeles, Cal. — 724 S. Arizona Avenue. FIÓK IRODÁK: Newark, N. J. 17 Williams St., Maplewood, N. J. Perth Amboy, N. J. — 307 Maple Street. Passaic, N. J. — 157 Jef­ferson Avenue. Philadelphia, Pa. —■. 537 Morse Street. Pittsburgh, Pa. — 812 Johnston Avenue. So. Bend, Ind. — 1720 Kemble Ave. Trenton, N. J. 906 So. Broad Street A trianoni szerződés igazságtalan, embertelen, nemzetgyilkos. — Harcolni ellene emberi köteles­ség, küzdeni megváltoztatásáért szent feladata minden magyarnak. — Ez az újság minden erejé­­vel, minden súlyával minden rendelkezésére álló eszközzel küzd és küzdeni fog a magyar refo 15)-­ért és a küzdelmében fegyvertársul kér minden amerikai magyart, politikai pártállásra és fele­kezeti különbségre való tekintet nélkül, trianoni szerződést meg kell változtatni. „Bábok vagyunk” “MI CSAK bábok vagyunk a nemzetközi po­litikában” — jelentette ki Dr. Joseph Ti­­so, Szlovákia elnöke és miniszterelnöke. Ez a kijelentés olyan beismerés volt, amit soha, egyetlen szabad ország, szabad kormányfője nem tett meg. Mert Josef Tiso ezekkel a sza­vakkal azt ismerte be, hogy Szlovákia mai formájában nem életképes és nem lehet élet­képes sohasem. Olyan ország, amely akár önszántából adta fel külpolitikai független­ségét, akár akarata ellenére, legfeljebb csak ideig-óráig élhet önálló állami életet. A szlovák kormányelnök rádióbeszédet tartott Pozsonyban és ez a beszéd valóság­gal hemzsegett az ellenmondásoktól. Az el­lenmondások sorozata akkor kezdődött, ak­­kor Tiso kijelentette, hogy meg akarják őrizni Szlovákia függetlenségét. Milyen füg­getlenséget ? Hát nem dobta-e oda maga Jo­sef Tiso országa függetlenségét akkor, ami­kor Hitler lábai elé vetette magát és német protektorátus alá helyezte Szlovákiát? Tiso nem tudja, hogy hogyan is áll a né­metekkel. Két héttel ezelőtt ő maga írta alá Berlinben azt az egyezményt, amely szerint Németország 25 évig biztosítja Szlovákia határait. De mik ezek a határok? Szlovákia határait sohasem szabták meg, hiszen az a föld, ahol a szlovákok élnek, ezer esztendőn át Magyarország volt. A világháború után ez a föld alkotta Csehszlovákia egy részét. A cseh­szlovák állam azonban felbomlott , és a végső felbomlást maga Tiso és társai idéz­ték elő — a volt Csehszlovákia egy részét: Csehországot és Morvaországot elnyerte Né­metország, a Kárpátalját visszacsatolta Ma­­gyarorszá­g. Szlovákiának sohasem voltak természetes határai, mert sohasem volt tisz­ta szlovák föld, olyan terület, ahol csak szlo­vákok éltek. Ahhoz, hogy Szlovákia határait megvédhessék akár a szlovákok, akár a né­metek, elsősorban is arra van szükség, hogy ezeket a határokat pontosan megszabják. Tiso keserűen veti a németek szemére, hogy nem védték meg mostanáig Szlovákia határait. A következő pillanatban azonban beismerte, hogy Szlovákiában német kato­naság van s azt hangoztatta, hogy ezeknek a német katonáknak a jelenlétére szükség is lesz addig, amig Szlovákia szomszédai “kap­­zsiak” maradnak. Majd beszéde további so­rán “földéheseknek” nevezte a magyarokat. A szlovák miniszterelnök elfelejti, hogy akármilyen sokat is követelne Magyaror­szág Szlovákiából, még mindig keveset kö­vetelne, mert Szlovákiának a helye Szent István birodalmában van. Tiso maga is be­ismerte, hogy Szlovákia egymagában állva, csak báb marad a nemzetközi politika nagy játszmáiban. De Szlovákia nemcsak külpoli­tikailag, hanem gazdaságilag sem tud ön­állóságra szert tenni. Ezer éven át elsősor­ban is a gazdasági élet törvényszerűségei tartották a szlovákokat a magyar állam ke­retében és a gazdasági élet törvényei vissza kell hogy sodorják őket ugyanoda, ahonnét húsz esztendővel ezelőtt, a békeszerződések­kor, erőszakkal kiszakították őket. A magyarokat vádolja meg “földéhség­­gel” az a szlovák miniszterelnök, aki nagyon jól tudja, hogy Magyarország volt a legna­gyobb áldozata a világháború után szom­szédjai földéhségének. S az egyik legéhesebb szomszédja Magyarországnak az a Csehszlo­vákia volt, amelynek területi épségét az el­múlt ősszel még minden erejével védeni pró­bálta Tiso. A magyarokra akarja fogni a szlovák miniszterelnök azt a bű­nt, amelyet Csehszlovákia követett el s amelynek követ­kezményeitől nem tudtak elmenekülni a cse­hek és nem fognak tudni a szlovákok sem. A jéghegyek idénye 1912 ÁPRILISÁBAN a Titanic gőzhajó, el­ső tengeri útján jéghegyre futott és el­­­sü­lyedt. 1500 emberélet veszett oda modern idők leggyászosabb és legnagyobb arányú hajószerencsétlensége alkalmával. A Titanic pusztulásának köszönhető az International Service of Ice Observation and Ice Patrol. Múlt héten érkezett az Egyesült Államok Chelan nevű partőrhajója a megfi­gyelés alatt tartott zónába és ezzel a szolgá­lat megkezdte huszonötödik évi áldásos működését. A jéghegyek elleni védelem évente három hajót állít erre a célra szolgálatba. Két má­sik hajó rövidesen indul el északra és a szol­gálat, a cirkálás és megfigyelés a jéghegy­idény végéig, augusztusig tart. Ez a szolgálat átlagosan évi százezer dol­lárba kerül és költségeit közösen fizeti az a tizennégy állam, melynek hajózása megkö­veteli a megfelelő védelmet. A terület, melyet a partőrhajók bejárnak, körülbelül olyan nagy, mint Pennsylvania állama és Newfoundland keleti partjain te­rül el. Itt az idény folyamán mintegy 420 jéghegy indul útnak a legsűrűbben hajózott víziutakat veszélyeztetve, végcéljuk felé. A cirkáló hajók kötelessége a jéghegyeket megtalálni és kelő időben figyelmeztetni a hajókat hollétük felől. Mire a jéghegyek a hajózási útirányba ke­rülnek, körülbelül kétévesek. Gröndland a szülőföldjük, egyre nagyobbak lesznek és gigantikus jéghegyek formájában csúcso­sodnak ki. A jéghegyeknek csak egy tizen­harmad része van a tengerszint felett, sok millió tonna súlyú alsórészük láthatatlan. Ez teszi különösen veszélyessé őket. Ágyúval gyakran megpróbálták a védő partőrhajók a nagyobb hegyeket kisebb ré­szekre osztani, de az eredmény nem volt megfelelő. A meleg Golf-áramba érve a jéghegyek lassan elolvadnak és mire Maine állam déli partjaihoz érnek, már majdnem teljesen megsemmisülnek. A mikroszkóp állatkertje A FILOZÓFUSOK megállapítása szerint az ember nagyság tekintetében a­­mikro-or­­ganizmusok és csillagok között foglal he­lyet. Sokan érdeklődnek a csillagok iránt, de teljesen elhanyagolták a láncszem végét, melyen a parányok, a mikro-organizmusok vannak. Pár héttel ezelőtt a West­inghouse International Electric Company nyilvános­ságra hozta, hogy a new yorki világkiállítá­son ezt a mikroszkopikus állatkertet vetíti filmjen a nézőközönség elé. Dr. Georg Roemmert, a Westinghouse egyik kutató és kísérletező tudósa tökélete­sítette a vetítő gépet, mely a parányi, sza­bad szemmel egyáltalában nem látható élő­lényeket kétezerszeresen megnagyítva, egy öt láb magas film screenre vetíti, ahol egész életük, mozgásuk, minden életmegnyilvánu­lásuk látható lesz. Dr. Roemmert nagyon ta­lálóan “mikrovízum”-nak nevezte találmá­nyát. A chicagói világkiállításon hét ilyen mikroszkopikus állatkert volt, a World’s Fa­iren egy tucat lesz. A színes filmek egészen biztosan általá­nos érdeklődést fognak kelteni. V­álaszol a szerkesztő Mrs. A. S., Muskegon Heights, Mich. —­ Legna­gyobb sajnálatunkra a levelében említett ügyben, mint azt már hónapokkal ezelőtt megüzentük, nem lehetünk szolgálatára. L. J.-né, Buffalo, N. Y. — Fiuméból a Cunard Line vállalat “Altonia” nevű hajója 1910 december 24-én érkezett New Yorkba. Az­ utasok névsora ne­künk nincs meg, csak a hajók megérkezési rekord­jaival rendelkezünk. A folyamodványban jelentse be mind a két nevet, ha nem emlékszik rá, hogy a kettő közül melyiket használta. Rotterdamból a Holland America Line vállalat “Rotterdame" névül, hajója 1910 szeptember 4-én érkezett New Yorkba. J. H., Detroit, Mich.—Második házassága érvény­telen, mert első feleségétől nem vált el. Mint olyan egyén, aki bigámiában bűnös, illetéktelen az ame­rikai polgárságra. Ebben az országban a bigámiát börtönnel büntetik. Önnek először el kell válnia első feleségétől és a válás után érvényes házasságot kell kötnie második feleségével. J. K., Yardley, Pa. — A rekordok szerint a Bré­mából indult North German Lloyd vállalati hajók közül 1901-ben egyik sem érkezett Baltimoreba, ha­nem mindegyik New Yorkban kötött ki. 1901 szep­tember 30-án Brémából nem érkezett hajó New Yorkba. Miss C. F., Ambridge, Pa. — ha az utolsó öt évre vonatkozó adatokat nem tudja megadni, akkor nem lehet polgár. S. S., Harrison, N. J. —■ 1.) Közölje velünk a ha­jóstársaság nevét. Szívesen megkíséreljük a hajók neveinek kikeresését. 2.) A kért adattal nem rendel­kezünk. 3.) Kérdése érthetetlen. J. B., Newark, N. J. — Fiuméból a Cunard Line vállalat “Slavonia” nevű hajója 1907 augusztus 28- án érkezett New Yorkba. O. I., Bridgeport, Conn. — Havre-ból a French Line vállalat “La Provence” nevű hajója érkezett New Yorkba 1910 március 12-én. E. L., South Norwalk, Conn. — 1903 június első két hetében Brémából a North German Lloyd vál­lalat következő hajói érkeztek New Yorkba: 2-án a “Bremen” és “Kronprinz Wilhelm”, 10-én pedig a “Kaiser Wilhelm der Grosse”. Régi olvasó, Roebling, N. J. — Névtelen levél bizalmatlanságra vall és akivel szemben bizalmat­lanok vagyunk, attól nem várhatunk megbízható választ. Brémából a North German Lloyd vállalat “Yorck” nevű hajója 1923 december 19-én érkezett New Yorkba. A polgárosodásnál arra­ nincs szük­ség, hogy a hajó mikor indult. J. D., Trenton, N. J. — írja meg, hogy melyik európai kikötőből indult és 1912 februárjában kö­rülbelül hányadikán érkezett hajója New Yorkba. Szívesen megkíséreljük kikeresni azoknak a hajók­nak neveit, melyek abban az időtájban érkeztek ide. Válaszában hivatkozzék ennek az üzenetünknek dá­tumára. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA EDOUARD Daladier francia mi­niszterelnök rádióbeszédét két­féleképen is fel lehet fogni. Az egyik felfogás az, hogy a francia miniszterelnök végérvényesen és határozottan elutasított minden olasz követelést, a másik felfogás azonban az, hogy Daladier kemény és határozottnak látszó kijelenté­sei ellenére is végeredményben megnyitotta az utat a békés tár­gyalások felé. HA ALAPOSABBAN olvassuk át Daladier beszédét, akkor azt láthatjuk, hogy a francia minisz­terelnök sokkal élesebben beszélt Németországról, mint Olaszor­szágról, annak ellenére, hogy Franciaországnak jelenleg nem a németekkel, hanem az olaszokkal gyűlt meg a baja. Daladier szavai azonban elárulták, hogy a francia miniszterelnök nem tartja megva­­lósíthatatlannak azt, hogy Fran­ciaország és Olaszország meg tud­janak egyezni egymással. Német­ország kormányát azonban annyi­ra megbízhatatlannak tartja, hogy semmiféle értelme, célja sem vol­na még annak sem, hogy tárgyal­janak egymással. DALADIER kijelentette ugyan, hogy Franciaország sem gyar­­­mati birodalmából, sem jogaiból nem hajlandó engedni, de ugyan­akkor hozzátette ehhez azt is, hogy nem zárkózik el az elöl, hogy leüljenek a tárgyalóasztalhoz és mégis megvizsgálják Olaszország követeléseinek az alapjait. Ha Da­ladier teljesen és végérvényesen vissza akarta volna utasítani az olasz követeléseket, akkor még csak arra sem volna hajlandó, hogy tárgyaljon róluk. A FRANCIA miniszterelnök ter­mészetszerűen nem mondhatott többet, minthogy hajlandó tár­gyalni. Hiszen kézenfekvő az, hogyha még minden tárgyalás megkezdése előtt, sőt Olaszország követeléseinek pontos ismerete nélkül is olyan kijelentéseket tett volna, hogy Franciaország hajlan­dó bizonyos engedményeket tenni, akkor ezt az olasz diktátor a gyen­geség jelének venné és kétszer­­annyi követeléssel állna elő, mint amennyivel­­ megelégedne! MUSSOLININEK természetesen nem tetszett Daladier beszéde. Nem tetszett neki az, hogy Dala­dier kikerülte azt a csapdát, amit az olasz diktátor felállított és nem tetszett neki az, hogy Daladier is megcsörtette a kardját. A diktáto­roknak általában az a véleményük, hogy a kardcsörtet­és joga csak őket illeti meg és mindig megdöb­bennek és fel vannak háborodva olyankor, amikor mások is a kard­jukra ütnek. S ÍGY érthető, hogy Daladier be­szédére Mussolini még harcia­­sabb hangú beszéddel válaszolt. Mussolininek elsősorban arra van szüksége, hogy az olasz nép úgy tekintsen Franciaországra, mint Olaszország elnyomójára. Mert csak így, csak ebben az esetben tudja az olasz közvéleményt moz­gósítani Franciaország ellen. — “Olaszország nem maradhat min­dig a Földközi tenger foglya” — kiáltotta Mussolini, aki ezzel mint­egy azt akarta belevésni az olasz közvéleménybe, hogy Olaszország fegyőre: Franciaország. EZEK a harcias hangú beszédek, ezek a fegyvercsörtetések azon­ban nem fogják felborzolni a világ közvéleményének az idegeit, mert mint ahogy Daladier beszédében is volt egy mondat, amely nyitva hagyta a békés tárgyalások lehe­tőségét, ugyanúgy Mussolini be­szédei sem tartalmaznak olyan kö­veteléseket, amelyeknek legalább is részleges teljesítése kivihetet­len volna. Mint ahogy­­ Daladier, úgy Mussolini is nyitva hagyta maga mögött az ajtót egy új fran­cia-olasz tárgyalás felé. ETHIOPIA meghódításának elis­merésével két évig késett Fran­ciaország, de a két évi késés után mégis megtörtént az elismerés. S ez megmutatta, hogy Franciaor­szág realitásokkal számolva, haj­landó sutba dobni az elveit. S ugyanígy, a realitásokkal számol­va, Franciaország talán hajlandó lesz újabb engedményeket hozni, annak ellenére is, hogy Daladier olyan erősen hangoztatta, hogy Franciaország nem enged . . . NAPÁNYI PÁL DR. KUN ANDOR: Budapesti posta Amerikába Vándor állj meg, vedd le süveged!” HIVATALOSAN a vereckei szorosnál fo­gadta lengyel hivatalos küldöttség a ma­gyar honvédeket, amikor végre megvalósult a lengyel-magyar határ, amikor végre any­­agi küzdelem, szenvedés után az ősi magyar grániton, a vereckei szorosnál egymás kar­jaiba borulhatott lengyel és m­­agyar. Az el­ső magyar járőrök azonban Uzsoknál érték el a lengyel határt. Talán nem is véletlen, hogy éppen Uzsoknál történt meg ez a tör­ténelmi találkozó. Uzsok ugyanis a világhá­ború legcsodálatosabb hősiességének volt ta­­nújele. Amikor 1914 végén az orosz hadse­reg elfoglalta Galíciát s a kárpáti hágókon kezdett leereszkedni Magyarország felé, Uzsoknál voltak a legvéresebb harcok. Egy orosz osztag a duklai szorosban lejött Zemp­lén megyébe Homonnáig, egy másik a Ta­tár-hágón és Kőrösmezőnél Mármarosszige­­tig, ezeket azonban könnyű szerrel nyomta vissza az osztrák-magyar hadsereg. Vesze­delmesebb volt a helyzet Uzsoknál és a ve­reckei meg beszkidi hágónál. Itt az ungvári és munkácsi vasút mentén a völgyekben nagy orosz erők törtek előre. Hadseregünk akkor minden erejét Galíciában összponto­sította, egy nagy hadsereget lekötött a szerb hadjárat is s gyönge, főként magyar csapa­tok védték e szorosokat. A Huténföld e vidékének minden faluja a magyar hősiesség véres jeleneteit látta. Bercsényfalva, Tarjaremete, Mérete, Nagy­­berezna, Révhely, Csontos, Fenyvesvölgy, Uzsok, Sianki. Az Ung völgyében: Alsó- és Felsőverecke, Voloc a Latorca völgyében, Toronya, Bisztra a Nagyág völgyében. Zord hegyek közt, ahol csak eg­y-egy völgy volt járható, rettenetesen kemény télen szörnyű harcokat folytatott különösen Uzsok kör­nyékén Szurmay hadserege az orosz túlerő­vel. Rosszul felszerelt, főként magyar hon­véd és népfölkelő ezredek kerültek ide, ame­lyek közül több még régi Werndl-puskákkal, nyári feleszereléssel rendelkezett csak. Ezek tartották fel az oroszot addig, amig a főcsa­patok előkészültek Galíciában a döntő ütkö­zetre. Szurmay magyar ezredesnek mondta: — Fiuk, ha Uzsok elvész. Elveszett Ma­gyarország! Ha itt sikerül az orosz előnyo­mulás, felgöngyölődik a front s az orosz hadsereg rátör a magyar Alföldre! Valóban oroszlánként harcoltak itt a ma­gyarok. E falvak — Sianki, Uzsok, Fenyves­­völgy, Csontos — hol orosz, hol osztrák-ma­gyar kézben voltak, a mieink azonban min­dig visszaszorították a túlerőt. Gyakran megtörtént, hogy a hosszan elnyúló, sze­gény, kis gyéren lakott Uzsokon, ahol az egyetlen utcán egy-egy ház néha puskalö­­vésnyire feküdt a másiktól, a falu ez egyet­len utcájának egyik végében magyar határ­­járőr aludt éjszaka, másik végében kozák kozák járőr, anélkül, hogy egymásról tud­tak volna. A felszabadulás után, 1915 már­ciusában jártam e helyen. Az uzsoki pap ka­lauzolt s ő jegyezte meg: — Nagy temető, ez az én falum, uram! K­i orosz, ott magyar, amott lengyel legio­­nisták vagy osztrák katonák tömegsírja. El­estek itt szibériaiak, kaukázusiak, kieviek, tatárok, üzbégek, kozákok, az orosz biroda­lom minden vidékéről s főként sok magyar*. ■— Vándor, állj meg s vedd le süveged, Hősök nyugszanak e helyen! volt olvasható" az ákom-bákom felírás az egyik tömegsíron, a másikon pedig: Asztalos csinálj koporsót, Egy egész ezrednek valót ! Végbetűvel, nagy betűvel ird rá eztet: Itt nyugszik a 68-as gyalogezred! Nem is véletlen talán, hogy éppen e szent helyen találkozott először 1939 feledhetet­len márciusának 16-án a magyar honvéd­­járőr a lengyel határőrökkel!­­ ! Gdynia Budapesten a lengyelek bemutatták kiál­lításukon a gdyniai és danzigi kikötő képeit. Igen érdekes és tanulságos e kiállítás, azon­ban ezt a csodát, amit e kikötő jelent, csak az érti meg igazán, aki saját szemével, látta Gdyniát 1926 előtt. Amikor én 1924-ben ott jártam, Gdynia nyomorúságos, mocskos kis halászfalu volt. Pár vályogház, több sárból vert, vagy fából összetákolt kunyhó. Alig lakott ott 250 család, valami 700 lélek. Kö­zel hozzá a gyönyörű Danzig, Észak egyik legszebb városa, amelyik olyan a maga érin­tetlenül nagyszerű középkori palotáival, várfalaival, mintha a XV. századból felejtet­ték volna itt. Danzig szabad város. Népszö­vetségi kormánybiztos igazgatja, külön köz­­igazgatása van itt a németekneknek s külön a lengyeleknek, de a két népcsoport itt a legridegebben elzárkózik egymástól, arra is alig fordul elő eset, hogy lengyel és német összeházasodjék. Danzig kikötője azonban, távolabb a várostól, Lengyelországhoz tar­tozik. Forgalma 1924-ben jelentéktelen volt, a kikötő épületei kezdetlegesek. Ma pedig Gdynia hatalmas kikötő s ugy ennek, mint "a danziginek kikötőművei ha­talmasak, modernek, forgalma pedig e ten­ger minden más kikötőjének forgalmát fe­lülmúlja. Gdynia a 700 lélekből, nyomorult halászfaluból 115,000 lakosú, világhírű kikö­tőváros lett. A 34 milliós Lengyelország ki­kötője Danziggal együtt. Ide vonzotta sok szomszéd állam s így Magyarország forgal­mának jelentős részét is. A világháború óta itt alapították az egyetlen új északamerikai utas- és postaforgalmat lebonyolító hajós­társaságot is, amelynek hajói közül az egyik Báthory István nevét viseli, aki erdélyi fe­jedelem létére lett Lengyelország egyik leg­nagyobb királya. Személyes tapasztalatból állíthatom, hogy egy nemzet sem fejlődött 1920 óta oly óriásit, mint az a Lengyelor­szág, amelyet három egymástól szétválasz­tott darabból: az osztrák Galíciából, a Né­metország alá és az Oroszország alá tarto­zott Lengyelországból kellett összeragaszta­ni Pedig ez nem volt könnyű, mert egészen más szellemben nevelkedtek az osztrák-len­gyelek, mint a németországiak s azok is másban, mint az oroszországi lengyelek. MIKES IMRE: A balti államok Pak­s, március Memel annexiója az európai helyzet hom­lokterébe sodorta a balti államok kérdését. Az a földsáv, amelyen Észtország, Litvánia és Lettország terül el, Középeurópa szélső határa volt, ahova a háború után a nemzeti önrendelkezés gondolata eljutott. A három balti ország azonban távolról sem képez in­takt nemzeti egységet. A századokon át do­mináló nép mind a háromba beszűrődött s így erős orosz kisebbséget találunk vala­mennyiben, sokkal erősebbet, mint amilyen a német kisebség. A Baltikum nemzetiségi térképe Litvániában 50,000 orosz él, ami a lakos­ság 2 százaléka, Észtországban 92.000, va­gyis 8,2 százalék, Lettországban 233,000 (12 százalék). Szinte kivétel nélkül földmi­­velők. A németek, a Baltikum felé irányuló szá­zados expanzió tanúságaképpen, javarészt városlakók. A balti államok földreformja előtt a nagybirtokosok javarésze is német volt. Litvániában körülbelül 35,000, Észtor­szágban 16,000, Lettországban 62,000 német él. Az orosz-német kérdésen kivnl kompli­kálja a balti államok nemzetiségi problémá­ját a zsidó lakosság ügye is. A zsidó kisebb­ség, javarészt szintén városi elem, Litvániá­ban körülbelül 150.000, vagyis a lakosság 7.5 százaléka. Lettországban 93.000, tehát 4.7 százalék. Észtországban csak 4500 zsidó él, tehát számba nem jövő, elenyésző mino­ritás. A náci­ propaganda természetesen ala­posan kihasználta a zsidósággal kapcsolato­san adódó lehetőségeket. A negyedik kisebbség a lengyel, amely szintén igen jelentős: Litvániában körülbe­lül 65,000, Lettországban 50,000. Ez a ki­sebbség a lengyel határszélen lakik, egy tö­megben s természetes, hogy Lengyelország nagy gazdasági és kulturális nyomást gya­korol reá­ja, főképpen Litvániában, hogy így paralizálja a litvánoknak Vilna felé szál­ló óhajait. E számadatokba nem foglaltuk bele a me­meli kimutatást. E város sorsa eldőlt már. Lakossága egyébként felerészben német, fe­lerészben litván­­volt! Veszélyben a balti államok A hitleri dinamizmussal, amint azóta a legutóbi események megmutatták, számolni kell. Valószínű, hogy Memel bekebelezése után Litvánia teljesen elveszíti független­ségét és Litvánián át a másik két balti ál­lam is súlyos események előtt áll. A három állam német lakossága, Hitler hatalomra kerülése óta, alaposan megdol­gozta e területet. Éppen a nemzeti szocialis­ta mozgalmak okozták, hogy a baltti álla­mok demokratikus képlete feloldódott: a parlamenti rendszer vagy árnyékképpen létezik csak bennük, vagy központi, dikta­tórikus a hatalom, mint Lettországban is. A Baltikum e politikai életében a kisebb­ségek lehetőségei úgyszólván a zéróra zsu­gorodtak és ez a közéletet állandó feszült­ségben tartja. Kitűnő légkör ez a szeparatis­ta mozgalmak számára. Viszont e szepara­tista mozgalmak visszahatnak és ridegebbé teszik a központi hatalmat. A helyzet állan­dóan romlik s nincs kétség benne, hogy egy­hamar kitűnő vadászterület kínálkozik majd a III. Birodalom további törekvései számára a Baltikum sávján. E pillanatban még a balti államok kisebb­ségeinek az álláspontja országaik felé, nagy többségben, pozitív. De az agitáció mind erősebb lesz, egyrészt német részről, más­részt lengyel részről is és így az események előrevetik már árnyékukat. Memel kezdő­pont volt csak, a folytatás most következik.

Next