Anthropologiai Közlemények, 11. (1967)
1967 / 3-4. füzet - Eredeti közlemények - Wenger Sándor: Adatok az avarkor népességének antropológiájához
koponyák és csökken e jelzőcsoport gyakorisága a Kecel I. (35%), Alattyán- Tulát (29%), Jánoshida (20%) és Adorján (18%) temetők anyagán. A felsőarc-jelző összehasonlítása során megfigyelhető, hogy a széles , igen széles felsőarcú férfi koponyák részaránya az előszállásiakhoz hasonlóan (20%), az üllői II. (20%), a keceli I. (17%), a tiszavárkonyi (15%), a homokmégyi (12%), az üllői I. (9%) leleteknél a legkisebb (az áporkai és váchartyáni anyagon nem fordult elő); viszonylag nagyobb az adorjáni (31%), az alattyáni (37%) és a jánoshidai (44%) koponyák esetében. Szembetűnő a Duna—Tisza-közi férfi koponyák közepes felsőarc-jelzőcsoportjainak az előszállásiakhoz (50%) hasonló nagy gyakorisága: keceli I. 71%, homokmégyi 61%, adorjáni 56%, üllői I. 55%, tiszavárkonyi 54%, alattyáni 51%, váchartyáni 50%, üllői II. 45%, áporkai és jánoshidai 33 — 33%. A keskeny— igen keskeny felsőarcú koponyák részaránya legnagyobb az áporkai (67%) és váchartyáni (50%) leleteknél, a többi temetőknél Előszálláshoz (30%) hasonlóan kevesebb: Üllő I. és Üllő II. 36%, 35%, Tiszavárkony 31%, Homokmégy H. 27%, Jánoshida 22%, Kecel I. 21%, Adorján 13% és Alattyán- Tulát 12%. Az előszállási és az egyes Duna—Tisza-közi temetők férfi koponyáinak a főbb jelzőcsoportok megoszlása szerint történt összehasonlító vizsgálatának eredményeként megállapíthatjuk, hogy az előszállási férfi leletek viszonylag az Üllő I. és az Üllő II. temetők anyagával mutatnak hasonlóságot. A női szériákon végzett összehasonlítás eredményeként megállapíthatjuk, hogy a főbb méretek középértékei szerint az előszállási leletek viszonylag az üllői II. és az adorjáni temetők anyagához állnak közelebb, mivel mind az előszállási, mind az üllői II. és az adorjáni koponyák a mérsékelt hosszúság mellett mérsékelten magasak, a járomívük mérsékelten széles, arcuk, felső arcuk mérsékelten magas. Eltérés csupán egy értéknél, azaz a koponyaszélesség középértékénél mutatkozik. Míg ugyanis az előszállási női koponyák keskenyek, addig az üllői II. és az adorjániak mérsékelten szélesek. A többi Duna—Tisza-közi temetők női koponyái viszont két, illetve három értékben is mutatnak eltérést az általunk vizsgált temető anyagától. Míg az előszállási női koponyák a mérsékelt hosszúságuk mellett keskenyek és járomívük mérsékelten széles, addig a váchartyáni koponyák a középértékek szerint mérsékelten hosszúak, mérsékelten szélesek, járomívük pedig széles. A keceli I. és homokmégyi leletek a koponya hossza és szélessége méreteinek középértékei alapján különböznek az előszállásiaktól, mivel mindkét temető női koponyái hosszú, illetve mérsékelten széles értékeket mutatnak. Az áporkai, jánoshidai, üllői I., alattyáni és tiszavárkonyi női koponyák, az előszállásiaktól eltérően, hosszúak, mérsékelten szélesek és járomívük széles. A főbb jelzők összehasonlításának eredményeként megállapíthatjuk, hogy az előszállási női koponyák viszonylag az üllői II. leletekhez állnak közelebb, de ugyanakkor a keceli I., a homokmégyi és a jánoshidai szériákkal való kapcsolat is figyelmet érdemel. A jelzőcsoportok zömében (mesokran—orthokran—tapeinokran—metriometop — mesen—hypsikonch—diamerrhin) az Üllő II. temető anyagával, illetve a keceli I. és a homokmégyi (mesokran—orthokran—tapeinokran—metriometop—mesen—hypsikonch), valamint a jánoshidai (orthokran—tapeinokran—metriometop — mesen—hypsikonch— chamaerrhin) avarkori leletekkel mutatnak hasonlóságot. A testmagasság összehasonlítása során megállapíthatjuk, hogy az előszállásiak a Duna—Tisza-közi leletek egyikével sem egyeztethetők össze.