Királyi főgimnázium, Arad, 1876
2 Az 184э/5о• évre kiadott „Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen“ a további Organisations-Entwurfok apja, mely legelsőnek inauguralta az uj rendszert a monarchiában, érezte a radikális intézkedések borderejét és a „Vorbemerkungen“ következő soraiban igyekezett sejtelemterhes lelkén könnyíteni: „Die Aufnahme neuer Lehrgegenstände und die Verstärkung einiger von den schon früher aufgenommenen, machten es nothwendig die übliche wöchentliche Studenzahl zu vermehren. Diess wird unbedenklich erscheinen, da die Schüler der vierten Normalklasse seit langem ohne Nachtheil sogar wöchentlich 30 Schulstunden haben, die Schule künftig die häuslichen Correpetitoren und die sogenannten Nachstunden entbehrlich machen soll, die Menge und Schwierigkeit der häuslichen Arbeiten aber nach der Zeit, welche für sie erübriget, zu bemessen sind.“ Jobb sorsra érdemes naivitása a hitnek és felfogásnak. A korrepetitorok az úgynevezett Nachstundokban nem tanítottak újabb ismeretágakat, hanem egyszerűen levették a gyermekek vállairól az önálló munkálkodás terhét, mig ezentúl a nevezett órákat helyettesítő szorgalmi időben újabb tanszakok tárgyaltatván, ezek még öregbítették a többi tantárgyakból úgy eddig mint ezután is igényelt házi munkálatok tömegét. Közelebbi megvilágítás mellett ama vigasztalás is vastag tévedésnek bizonyul, melyekkel a fent idézett sorok záratnak: „Die Verbreitung der gymnastischen Übung wird für entsprechende Pflege der körperlichen Kräfte sorgen.“ Mert hiszen tudjuk, hogy a testi izmok feszítésével nem jár szükségképen az üdülés, és hogy valóban a fiatalság a kellő rend és fegyelem mellett megtartott gymnastikai órákat ép oly terhes szorgalmi időnek tekinti mint a rendes tanórákat, sőt gyakran terhesebbeknek a mennyiben néha a szünórák egymásutánját hasítják. Hogy az Entwurf csalódott feltevéseiben, a rá következett évtized eléggé bebizonyította, úgy hogy az 1861-ik év mozgalmai egy helytartó tanácsi rendelet alapján 2—3 órával hetenkint leszállítani tartották szükségesnek a hetenkinti órák számát, még pedig azért, „hogy a növendékek gyenge ereje, mire az eddigi rendszerben elegendő figyelem nem volt, a tanórák szerfeletti sokasága által túl ne terheltessék.“ (58244/1861.) Már az 1868-iki tanterv az 1861- iknek hetenkinti 18—23 órája ellenében a testgyakorlaton kívül 25—26 hetenkinti óraszámot állapít meg, úgy hogy az alsó osztályokban 7 mondd hét órát tesz a szaporulat. Végre az 1871-iki tanterv szerint 26—27—28 sőt a testgyakorlattal együtt 30 a kötelezett tanórák száma. A fennebbi hézagos kimutatásból is eléggé kitűnik, hogy az 1861-iki reakczió csak múló hatású volt; a tananyag időről időre mindjobban torlódott; a jelent nem szabad ignorálni, a múltat nem szabad feledni, azon-