Aradi Közlöny, 1923. április (38. évfolyam, 73-95. szám)
1923-04-01 / 73. szám
1923. apt»«. I annyi forgalmi adóval, (1,500.000) mint amennyit Temesvár fizet. — Brassó már békében is központja volt a regatta! Való kereskedelmi forgalomnak és ma is ez alkotja kereskedelmének főforgalmát Arad, Temesvár és Lugos összesen 4,960.000 le!forgalmi adót fiezettek januárba, míg Kolozsvár, Brassó, Nagyszeben és Marosvásárhely együtt csak4.220.000 lett. Ezek a számadatok nyíltan mutatják Arad és Bánát fölényét Erdély többi részeivel szemben és fogy ez a fölény nemcsak gazdasági. Hanem kulturális téren is erősen fejlődik, mutatja az. Hogy látványossági adóként Tettesvárott két milliót Kolozsvárott 1.400.000, Aradon 1.200.000 lejt fizettek múlt év április 1-től azév végéig. A többi városggnemű adója már a millió alatt áll. Felesleges most külön feljegyeznem és bemutatnom Arad és a Bánság falának és kereskedelmének nagymérvű fejlettségét. Általánosan ismert tény ez. Számtalan olyan iparcikket termel ez az országrész, amilyenre az egész országnak szüksége van. Arad és a Bánság gazdaságilag teljesen önálló egészet alkot. Az importárukat önmaga hozza be fiBrofitről és nem várja be távolabbi részek közvetítését. Dusán termőföldje mindennel ellátja és a négy esztendős átmeneti idő megmutatta, hogy ennek az országrésznek uj helyzetében nincs szüksége gazdasági, sőt kulturális téren sem irányításra. Románia legnyugatibb része már nyugaton van és ez a nyugati fejlettség adja meg az erőt. Hogy a távolabb fekvő országrészektől függetlenül és gazdaságilag önállóan fejlődjék. Kócsy Jenő. *S3SfKÖz£eiíí? elaiuló fotográfiáit. Avarffy Ferenc. A B uT. Regéle Ferdinand József főherceg-uti irodájában fogad. Akták a kezében. Egy válópert tanulmányoz. Csiky Károly — aki ezekben az arcképgyűjtésekben kedves, tiszteletre méltó segítőtársam — némiképpen konferált már erről a támogatásról. Avarffy fiatalosan fölugrik, egy Harosszékbe tuszkol, ami meg a nagyapja Hagy atacai és nyomban utána egy aöldasbarna üveget tesz elém, amin Steilics vigyorog. „Méreg“ — ez áll a vignettán. Megkóstolom, s mialatt Avarffy Beszél, csöndesen mérgezem magam tovább a Tiszti Lajos receptje szerint aggusztált — magyaráz 31 borral. — Nemdicsekvés? egy történelem könyv az arab Aradmegye és Aradváros történetéből Hetvenkét esztendő alatt láttam. Végigéltem a Schmerling és Bach szisztémáját, láttam az 50-es években, mikor az embereket a Borbélymű- Helyektre vitték, ott megborotváltatták az osztrák zsandárok. Hogy osztrák, modern embereket formáljanak belőlük. Mint normalista megtanultam a schein krajcár és sebein forintokból az átmenetet a pengő pénzre. Ismertem az 1860—61. években ad hoc összeült bizottsági tagokat, kik már 1848-ban tagjai voltak a törv. hatósági bizottságoknak. Ennek az elnöke az öreg Bohus István volt (neje a hírneves Szögyényi Antonia, ki sok' szabadságharcost megmentett az osztrák' üldöztetés elől. Az első alispán Nagy Sándor volt, a ki 1872-ben lett az aradi kir. törvényszék elnöke). Végig éltem a hachrendszert, amikor az alkotmányos tisztviselők mind leköszöntek s a nép az adófizetést megtagadta, láttam azt a hat katonát, akiket atyám Ferenc-téri házába bemalteroztak, mert nem akart az osztrákok adófizetője lenni. "Akkoriban versekben fújták ezt a nótát: Én Istenem vár életem. Ezt az adót nem fizetem! A katona Beszállásolásoknak maguk a katonák vetettek véget, akik nem akartak adóbehajtás végett a közönség nyakán ölni, mert ők a haza védelmére vannak é s nem az adóbehajtásra. Láttam a Bach-rendszer Bukását és Hallottam a megyeHázán a cigányzenét, mely az 1867-es kiegyezéskor azt a nótát húzta: Már sies hazudta vissza bős seres». (A Fábián-korszak.) (Avarffy & az Aradi Közlöny.) A nyolcvanas években, Tabar-fy főispánsága alatt. Bones Döme első aradi kir. közjegyző, mint a szabadelvű párt elnöke irodájában létesítettük az „Aradi Közlönyt", mely kezdetben 25 forintos részvényeken alapult Az első szerkesztője „Iffridy papai" volt To68 éveken át vetterm ennek a lapnak, munkatársa. Többnyire tárcákat írtam .Itarffer” álnév alatt De írtam vereseket is. — Irodalommal már a diák koromban foglalkoztam. Első cikkem az Alföld Hasábján jelent meg, midőn 67. (vagy 68. évben) Pakotán voltunk a diák dalárdánkkal és ott voltam Zagravátz (később Záray) községi tanító évzáró vizsgáján. (Klein, a költő.) _ Erről írtam és akkor ott ismerkedtem meg Kis József költővel ,(akkor Klein volt) és nevelői állást foglalt el egyik Uradalomnál, mintegy 20—22 éves lehetett, szeplős arcú, kellemes emberke volt. Ott olvasott fel nekünk költeményeiből, mert már akkor verseket irt. Hosszú éveken át voltam a „Jog44 című jogtudományi lapnak a munkatársa. Részt vettem a magyar polgári törvénykönyv tervezete munkálataiban. Mindezek mellett volt időm arra is, hogy az énekművészet szolgálatába álljak. A diák dalárdánkkal a hatvanas évek végén részt vettem a „Debreceni dalárversenyen 44, mely kitűnő sikerrel folyt le. Nagy Sándor 6-ik’ gimnazista volt a karmesterünk’. A „Párisi Ifjúság44 eléneklése után „Erkel“ a zsűri elnöke felszaladt a tribünre s előbb Nagy Sándort, aztán engemet megölelt és felemelt. A versenyen egy ezüst karmesteri pálcát nyert a dalárdánk. a cájából e pár szál ibolyákat, százszor csókolta össze azokat. Izgatott volt és föltette magában, hogy mindenáron látnia és találkoznia kell a szép grófnéval, még a pokolban is felkeresi. Bécsbe utazott. Itt az első dolga volt, hogy egy könyvkereskedésbe sietett, hogy megvegye a Qothai Almanachot. Szorgalmasan átlapozgatta annak minden oldalát, sem Lacroma gróf, sem Lacroma grófné nevet nem talált benne. Ez még fokozta izgatottságát és most már biztosan tudta, hogy a szép grófné álnév alatt volt Velencében és most még inkább tudni akarta, hogy ki volt az a bájos, az ő szerelmes képzelete szerint nem is földi, hanem mennybeli lény? Minden tudakozódása és kutatása sikertelen maradt és már lemondott arról, hogy megtudja, hogy viszontláthassa valaha. Egy este aztán a bécsi nagy Operában úgy vélte, hogy a grófnét látja egy földszinti páholyban társalkodónőjével. Felvonás köziben előkelő rendjeles urak és magasrangú katonatisztek tettek látogatásokat apáholyban. Színházi távcsövét nem vette le a páholyról, izgott-mozgott, hogy feltűnővé tegye magát és végre mégis magába szugerálta, hogy a szép grófnőjének kell lennie. Letett volna feltűnést kelteni, hogy magát a grófnéval észrevétesse, de fáradtsága hiába való volt. A bécsi nagy Operában az a szokás uralkodik, hogy a közönség az előadás után az Opera előcsarnokában, e talán páratlanul álló márvánnyal és arannyal díszített csarnokban gyűl össze és különösen a páholy közönsége itt várja be a kocsiját, amelyet a kijáratnál éló operai portás szokott harsány hangon jelezni. A fiatalember mintha észrevette volna egy magasabban álló márvány terraszon a szép grófnét egy társaságban. Amennyire csak lehetett, közelébe furakodtt, hogy észrevétesse magát és úgy rémlett előtte, mintha a grófné .tekintetével egy pillanatra találkozott és a grófné összeráncolta homlokát, bosszúsan, tagadólag rázta meg a fejét, mintha ismételné a Veneziában mondottakat: — Nem ismerjük egymást! E percben a komorna jelezi úrnőjének, hogy a portás a kocsijukat kiáltotta. A grófné szívélyesen búcsúzott el a társaságtól és a kijárat felé igyekezett. Barátunk nagy tolakodással utána rohant és éppen akkor ért a kijárathoz, a midőn a Hölgyek már a zárt kocsiban ültek s egy lakás becsapva a kocsi ajtaját, felugrott s bakra a kocsis mellé, aki gyorsan elbajKövetkezett ezután egy korszak s láttam akkor a Fábián Gábor-féle és 1870-ben az Aczél Péter—Csemegi-féle hires követválasztásokat és 1881-ben a Nárayféle választást, melyben már én is mint szavazó polgár aktív részt vettem. Ott voltam az 1875-ik évben az ügyvédi kamaránk megalakulásánál, mert akkor lettem ügyvéd s azon időben kértem az ügyvédi kamara lajstromába való felvételemet. Ezen a tengelyen körül futottam meg Aradon carieremet, mig elértem ügyvédi gyakorlatom 48-ik esztendejéhez. — Ennek az illusztris karnak 25 éven át voltam választmányi tagja egyházamban s ennek elteltével lettem kinevezve a kir. Kúria ügyvédi tanácsába, hol hat éven át fegyelmi birói tisztet töltöttem be.t ott. Egy inspekciós rendőrtiszt feszesen szalutált a kocsiban távozóknak. A fiatalember izgatottan a rendőrtiszthez sietett, bemutatta magát, bocsánatot kért, hogy alkalmatlankodik és udvariasan megkérdezte a rendőrtiszttől, hogy kik voltak e hölgyek, akiknek kocsijuk éppen most robogott el. — Ihre k'aiserlicHe Hochheit die Gemahlin des Erzherzogs X. — volt a válasz. Ifjú barátunkkal mintha megfordultak vola a házak Az Operaház oszlopához támaszkodott hogy el ne essék. Támolyogva ment a legelső bérkocsi állomáshoz és a hoteljába hajtatott Ru- Hástul az ágyra dobta magát, testileg-lelkileg meg volt törve a váratlan felfedezéstől. Az egész éjszakát álmatlanul töltötte. Tanácstalanul állott teljesen meg volt zavarodva, Hogy mitévő legyen. Eleinte arra gondolt hogy hátha tévedett a grófné személyében, hátha nem is ő vett. De a szúró, parancsoló’ tekintet, arrelylyel a grófné őt az Operaház előcsarnokában leintette, eloszlatta a kételyét Mégis ő volt Első percben arra gondolt Hogy elmegy a főhercegi palota elé. Minden áron észre fogja magát vétetni, ha kell, botrányt csinál, ott öngyilkos lesz, de e botor tervé- től elállott LegfeljeBB Kompromitálja magát és kinevetik. Amint Bécs utcáin így töprengve kóborolt, egy féllábú sarki koldus kintornájának hangja ütötte meg a fülét, amely recsegő hangon húztál a Traviatta ismert dallamát: — La donna e mobile !,4,1 Figyelt. Mintha ez észretérítette volna. Meghallgatta kétszer-háromszor az ismert dallamot — talán az ő kedvéért húzta a kintornás, hogy kijózanítsa. Egy nagyobb papírpénzt dobott oda neki. Ez észretérítette. AZ első vonatta! Haza utazott Egyedül akart lenni gondolataival és fájdalmával. — Egy fél fülkébe ült. A vonat indulása után kivette tárcájából a pármai ibolyákat emlékébe Idézte a történteket még egyszer forrón összecsókolta azokat hirtelen felrántotta a fülke ablakát és kiszórta azokat a Hóval tett mezőre, melyeket a szél tova repített Majd végig feküdt az ülőhelyen s cigarettára gyújtva, annak, bodor kék’ füstje nézésében átgondolta a vele történteket és most is fülébe csengett a kintornás nótája, hogy: — Az asszony ingatag! Szegény fiatalember! Azon Babitben élt, Hogy az asszomny, szörefeno örökké való.