Aradi Közlöny, 1925. október (40. évfolyam, 209-234. szám)
1925-10-01 / 209. szám
Boon János hazaérkezett Arad város főpolgármestere átvette hivatala vezetését és nyilatkozott lapunknak a villamosról és a színházról. (Saját tudósítónktól.) Négyhetes szabadságáról ma délelőtt érkezett vissza őt. Robu János, Arad főpolgármestere s azonnal átvette hivatalának vezetését. A délelőtt nagy részét a prefektúrán töltötte, ahol megbeszéléseket folytatott Georgescu János prefektussal, kivel a közeljövőben tartandó községi választásokra vonatkozólag tanácskozott. A főpolgármestert különben több nehéz feladat megoldása várja itthon. Elsősorban a színházügy végleges elintézése, ami annál lényegesebb, mert a szokásos színházi szezon kezdete küszöbön áll, másodsorban az aradi villamos probléma megoldása. Mindkét dolog fokozottan érdekli a város közönségét és mindkettő elintézése már meglehetősen sürgőssé is vált. Robu főpolgármester különben ma így nyilatkozott munkatársunknak: — A megoldásra váró ügyeket rövidesen elintézem. A város és Fekete Mihály között levő ellentétekről, amelyek szabadságom alatt merültek fel, csupán a lapok híradása nyomán értesültem. Hazaérkezésem után azonnal informálódtam is remélem, hogy a mai gyár színház ügyét rövid idő alatt sikerül elintéznem mindannyiunk teljes megelégedésére. Aváros nem akar akadályokat gördítem ,aztelév®tugy az aradi színház meg'' kezdhesse Szezonját, viszont szükséges, hogy a színházzal kapcsolatos függőben levő kérdések feltétlenül elintéztessenek. Ami pedig a villamos ügyét illeti, arra is rövidesen rákerül a sor, hiszen az aradi villamost legelsősorban maga a város vezetősége szeretné már megépíttetni. ■ ________ Soffőrvizsga ötvenszázalékos bukással Százkilenc jelölt közül még a fele sem kapott hajtási engedélyt. (Saját tudósítónktól.) Az aradi rendőrprefektúra és az iparfelügyelőség előtt folyt le a ma délutáni soffőrvizsga. A soffőrjelöltek az idén szokatlanul nagy számban, 109-en jelentkeztek, közülük 46 aradi és 63 környékbeli jelölt. A soffőrvizsgák elméleti részét az aradi központi rendőrség a levélkiállító hivatalában Trimbitionil Traian ,iparfelügyelő és Rimbas Romulus főmérnök vezették. A gyakorlati vizsga a Marasesti (Kossuth)-uccától a város határáig terjedt, kirendelt mérnökök felügyelete alatt. Már az elméleti vizsga is meglehetősen gyerga eredményt mutatott. A soffőrjelöltek legnagyobb része teljesen készületlenül állott a vizsgabizottság elé és sokan már a legelemibb kérdésekre sem tudtak megfelelni, a gyakorlati vizsga sem sikerült jobban. Egyik jelölt a Marasesti uteán autójával nekiment egy másik automobilnak és összetörte a hátsó sárhányóját. A bizottság természetesen csak azoknak adta meg a soffőrképesítést, akik tökéletes biztossággal kezelik a járműveket, így történt azután, hogy a jelentkezett 109 jelölt közül több mint fele elbukott a vizsgán. A soffőrvizsga délután 4 órakor kezdődött és késő estőrfikkal ért véget. KÖZBONS 722 t&e1 372 i*mt Az algyógyi dráma gyógyszerész-szereplője Aradon. Stanoiu tanár megdöbbentő szerelmi tragédiájának hiteles története. — Unger Jenő nyilatkozik munkatársunknak. v’Saját tudósítónktól.) Még egészen friss az emlékezete annak a megrendítő szerelmi drámának, amely az algyógyi szanatóriumban játszódott le, Stanoiu Marius aradi tanár, a felesége és Unger Jenő aradi származású gyógyszerész között. Stanoiu tanár féltékenységében revolverrel támadt a szanatóriumban gyógykezelés alatt álló beteg feleségére s a szanatóriumi gyógyszerészre, akiket egy névtelen levél alapján azzal vádolt meg, hogy szerelmi viszonyt folytatnak egymással. A férj a szerencsétlen fiatal aszszonyt halálra sebezte úgy, hogy a borzalmas éjszakát követő délután ki is szenvedett, a gyógyszerészen több, szerencsére azonban könnyebb jelentőségű sebet ejtettek a féltékeny ember revolverének golyói. A tragédia életben maradt szenvedőleges hőse ma Aradra érkezett, hogy sérüléseit itt gyógykezeltesse. Unger Jenő, az algyógyi szanatórium gyógyszerésze, akit Stanciu Marius a balkezén és az állán sebesített meg, ma beszélt munkatársunkkal s a borzalmas éjszaka történetét eképpen mondotta el: — Szeptember 21-ről 22-re virradó éjszaka, úgy fél három óra tájban a szobában alvó kutyám morogni, majd ugatni kezdett. Felriadtam álmomból, és ebben a pillanatban észrevettem, hogy a külső szobában felgyűlt a villany, az ajtóban pedig megjelent egy úr, akit életemben csak egyszer láttam s akiről csal: néhány pillanat múlva tudtam meg, hogy Stanoiu Marius aradi tanár, a karján pedig Stanoiunét tartotta, akivel, mint a szanatórium betegével mintegy négy héttel előbb ismerkedtem össze, de akivel szemben s ezt határozottan hangsúlyozom, — mindenkor az ártatlan barátság illetve ismeretség határain belül maradtam. A tanár ágyam elé lépett és rámszólt: — Milyen viszonyban vagy a feleségemmel? Meglepett a kérdés, de azért nyugodtan válaszoltam: — Uram, nekem őnagyságával semmiféle viszonyom nem volt! ■ Stanoiu erre revolvert szeglett felém: Mondd meg az igazat, mert meghalsz. Mondd meg, volt-e viszonyod a feleségemmel? — Én még mindig az ágybanfekve, pijamámat a mellemen szétnyitottam és igy feleltem: — Idelőjj, ha mersz, én mást nem mondhatok, semmiféle viszonyom nem volt a feleségeddel! Az izgalmas vitába most beleszólt a remegő fiatal asszonyka: . — Nagyon kérem, mondja azt, hogy viszonyunk volt egymással, mert férjem, egy névtelen levelet kapott és azzal fenyeget, ha nem valljuk be viszonyunkat, mindkettőnket agyonlő, míg ha töredelmes vallomást teszünk, elválik ugyan tőlem, de semmi bántódásunk nem lesz. Az asszonyka szavaira mélységesen megrendültem. Nem tudtam mitevő legyek. Ha nem mondom, hogy viszonyunk volt, lelő bennünket, ha pedig azt mondom, hogy viszonyom volt, attól féltem, hogy e hamis vallomás miatt asszonykának mégis baja történik. Percekig tusakodtam, végül nagy nehezen kimondtam: — Igen, volt viszonyunk! Erre Stanoiu visszatette a zsebébe revolverét és odaszólt nekem: „Adjon erről deklarációt!“ — Papirost, ceruzát vett elő, én fölkeltem ágyamból s az ő diktandójára megírtam a nyilatkozatot. Mikor aláirtam, a tanár megveregette a vállamat: — »Te egy gavallér vagy!“ Visszafeküdtem az ágyba és izgalmamban rágyújtottam egy Cigarettára. Stanoiu most az aszszonyt kényszerítette arra, hogy ugyanannak a cédulának a másik oldalára ő is írjon hasonló nyilatkozatot. Az asszonyka pillanatokig tétovázott, Stanoiu dühében ráütött remegő feleségére, majd revolverét ráfogta: „Lesz-e vagy sem?“ Erre Stanoiuné megírta nyilatkozatát, amelyben azt ismerte be, hogy viszonya lett volna velem. Hozzám fordult ezután a férj: —• „Remélem, ezek után nőül veszed a feleségemet!“ „Igen“ — hangzott az én válaszom. Úgy látszik azonban ez mind nem volt rlég Stanoiunak, mert erős szavakkal azzal vádolt meg engem, hogy ajándékokat vettem a felségének, s mikor ezt tagadóim, meg akart ütni. Az ütést elhárítottam, s kiugrottam az ágyból. Stanoiu revolvert rántott, én rárohantam és birkózni, dulakodni kezdtünk. A heves tusa közben Stanoiu kirántotta magát kezeim közül és revolverét rámsütötte. Az utolsó pillanatban félreugrottam, s így a golyó csak a balkezem fejét ütötte keresztül. A már akkor teljesen dühöngő tanár gyors egymásutánban még kétszer lőtt rám, de egyik golyó sem talált. ^ Majd újból nekem rontott. HVÍ!rk^tUT1.L én Astern, s közbően odaszóltam az asszonykának, gondolva, hogy most már valószínűleg ő kerülne sorra, hogy próbáljon kimenekülni lakásomból. Meg is megadta ezt a tanácsot, átfutott az első szobába, de kimenni nem tudott szegény, mert úgy látszik a férje bejövetelekor — bezárta az ajtót. A dühöngő ember utánarohantt. Egy lövést tett a menekülő asszony után, de nem talált. Minden bágyadtságom ellenére is kifutottam, hátulról átkaroltam Stanoiut, hogy véres tettében megakadályozzam, de ő kiszabadította magát, megfordult és újból rámlőtt. A golyó állón talált. Megfántorodtam, elestem. Ebben a pillanatban újból egy lövést hallottam, ez azonban már az asszonykánakszólt, aki borzalmas sikoltással a falnak dőlt. A gyilkos férj felnyitotta az ajtót, kirohant a folyosóra és ezt kiáltotta : — Megöltem mind a kettőt! Mikor valamennyire magamhoz tértem, ott láttam az asszonykát a falhoz dőlve, a poruhára merő vér volt. — Ugye meghalok? Én vigasztalni próbáltam, majd odavezettem az ágyamhoz, lefektettem s_ a házi telefonon jelentettem a szantórium igazgatójának a borzalmas tragédiát. Az igazgató meg a 12 orvosok bejöttek, s gyógykezelés alá vették a halálosan sérült, szerencsétlen fiatal asszonyt. Délelőtt 11 óráig állott kezelés alatt a szanatóriumban Stanciuné, ekkor őt is, engem is autón a szászsebesi kórházba vittek, ahova déli egy órakor érkeztünk. A szerencsétlen asszony azonban menthetetlen volt. Operálni sem lehetett és délután hat órakor kiszenvedett. Másnap felboncolták.A boncolás megállapította, hogy a tragikus halált halt asszonykát egyetlen golyó érte. A golyó jobboldalról, a légcsőnél, felülről lefelé haladó irányban hatolt a testbe, a beteg jobb tüdőn át a balti időt is érte. Hétfőn délelőtt helyezték örök nyugalomra Szászsebesen a tragikus végű Stanciu Mariusnét. Én a kórházból visszamentem a szanatóriumba. Másnap kijött az ügyészség, kihallgatott, én részletesen elmondtam a dráma lefolyását, még egyszer hangsúlyozottan kijelentem, hogy a nyilatkozatot az aszszonyka egyenes kívánságára adtam, minthogy nekem vele semmiféle viszonyom nem volt. Még egyről adhatok felvilágosítást, arról, hogyan jött be a szanatóriumba és hogyan menekült el onnan Stanoiu tanár- Ezt természetesen csak későbben tudtam meg, így történt : Éjjel fél kettőkor kopogott Stanoiu felesége ablakán, s minthogy a szantórium ajtaja zárva volt, az ablakon keresztül beugrott a szobába. Az asszony lakótársának tiltakozása miatt Stanoiu felkötötte az ápolónőt, s tőle egy szobát kért. Kapott is, s átvitte oda feleségét, ahol, mint mondják, izgalmas lefolyású szóváltás volt közöttük. Fél három tájban történt aztán, hogy bejöttek hozzám. Az öldöklés után Stanoiu keresztülfutott a folyosón, bement felesége betegszobájába, annak ablakán kiugrott és önként jelentkezett a dévai ügyészségen, ahol őrizetbe vették. Hamisítják RMS-cigarettát. (Bucureşti, szeptember 30.) Az utóbbi időben Szerfölött elszaporodtak a hamis R. M. S.-cigaretták, ezért a dohányjövedék igaz igatósága nyomozást indított a hamisítók felderítésére. Ma aztán elis fogták Bucureştiben az egész szervezetet, amely cigaretták hamisításával foglalkozott. A stradai Dan Vodla 1. számú lakásban akadtak rá a titkos cigarettagyárra, amely egy Istrate nevű házaspár és Ana Grozea „tulajdona“ volt A dohányt a Belvedere Mami dohánygyárból lopták. Lefoglalt a hatóság 7000 darab kész cigarettát, 4000 hüvelyt, két kiló dohányt és különböző szerszámokat A zuggyárosokat letartóztatták. Viszket a bőrük? csípéseket éreznek?! A Cadum-kenőcs megfizethetetlen jótétemény azon ezer meg ezer személy részére, akik évek óta herbaiban szenvednek. Ezen c«odai»ios gyógyszer használata visszaadja a asandea álmot azoknak, akiket ily bajok gyötörnek. Rögtön véget vet minden viszketegségnek, a bőr minden gyula ítását, daganatát rögtön gyógyítja. Sok szenvedőenk vesszük elejét, ha idejében használjuk a Cadumkenőcsöt egy óva, bőrkiütés, hemoroidek, dörzsölések, rüfe, sebek, kopaszság, igetések ellen. Kapható: gyógyszertárakban és evoszériákban. Nagyba« Stan deed *»*•*», ában Bnour^sa. S&ZC.