Aradi Közlöny, 1927. június (42. évfolyam, 120-140. szám)
1927-06-01 / 120. szám
Arad, XXXXII. évf. 120-ik szám, Egyes pedtéig tea 5 . vasárnap 6 lej. 1927 junius 1. Szerda. Szerkesztőség: Arad, Acsev.-palota. Kiadóhivatal: Aradi Nyomda Vállalat Bujev. Regele Ferdinand 4/22 (József főherceg-ur) Sürgönyeim: Közlöny. Arad. Telefonszám: Szerkesztőség és kiadóhivatal 151. Megelenik naponta reggel. Aradi Közlöny POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Főszerkesztő : STAUBER JÓZSEF. ELÖFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN Egész évre Fél évre ... Negyed évre Havonta ... 960 Lej 430 Lej 240 Lej 80 Lej Hirdetések díjszabás szerint Egyes szám ára 5 lej, vasárnap 6 lej. Bucurestiben 50 bánival több Bízzunk a lejben! írta: Pacusaru Brutus, az aradi kereskedelmi és iparkamara főtitkára. Sokan vannak, akik a gazdasági konszolidáció terén elért eredményeket nem ismerve, vagy igazi értéküket nem ismerve fel, ma is indokolatlan bizalmatlanságot mutatnak a lej életképességével szemben. Valutánk értékcsökkenésének főbb okai a következők voltak: 1. a szabályszerű aranyfedezet nélküli bankjegykibocsájtások; 2. az ércfedezet hiánya, minthogy az 1913-ban Moszkvában elhelyezett aranykészletet a bolsevikiek nem szolgáltatták vissza; 3. a külföldi tartozások rendezése körül mutatkozó késedelem. Az ércfedezet nélküli bankjegyek kibocsájtása az 1921. év végén megszűnt; a kibocsájtott és ma forgalomban levő bankjegyek — 30 papirnert számítván egy arany lenne — a Banca Nationalanak ma birtokában levő ércfedezettel a szabályszerűleg megkívánt 40, illetve 33 százalékos fedezetnél nagyobb fedezetet találnak. Az állam is rendezte csaknem összes bel- és külföldi függő adósságait (a még rendezetlenek egészen jelentéktelenek), rendezte továbbá az importőrök külföldi kötelezettségeit is. Az állami költségvetés évek óta egyensúlyban van és 1922. év óta minden évben jelentékeny felesleggel zárul. Az állam és a Banca Naţionala között 1925. május 19-én kötött egyezmény értelmében tilos minden új bankjegy-kibocsájtás, még akkor is, ha meg volna hozzá a forgalomban levő bankjegyek fedezetével arányban álló aranyfedezet. Ez egyezmény korszakos jelentőségére való tekintettel röviden vázolom annak tartalmát: 1. A Banca Naţionala köteles bizonyos tartalékokat és jövedelmeket kizárólag az ércfedezeti alap növeléséhez szükséges aranyvásárlásokra fordítani. (Ezt az aranyat a napi áron vásárolják, ma körülbelül 110.000 lejért kilogrammonként és arany-lej értékben könyvelik el, vagyis 3437 lejnek 1 kilogrammot.) 2. Létesítettek egy alapot, melynek rendeltetése az, hogy az államnak a Banca Nationala-val szemben fennálló tartozását csökkentse. Ezt az alapot, melyet a Banca Nationala kezd, különböző állami jövedelmek táplálják (a forgalmi adó jövedelmének egyharmada, a petroleum- és aranykutatmányi díjak, az államnak a Banca Nationaliatól, az állami letétpénztártól, az ipari hitelintézettől, a komercializált vállalatokból befolyó jövedelmei stb.) Ezek a jövedelmek a Banca Nationalahoz folynak be s ugyancsak erre az alapra kerülnek Németországtól a germán lejek kibocsájtásáért járó kártérítési összegek, az állami bányákban termelt arany mennyiségek, az elveszített bankjegyek értéke és végül a volt ellenséges alattvalók zár alá helyezett javainak likvidálásából befolyó jövedelmek. A fent felsorolt jövedelmi források bevételei kizárólag az államinak a Banca Nationala-val szemben fennálló tartozásának csökkentésére szolgáló alapot szaporítják és évenként — az egyezmény feltételei szerint — legalább 650 milliót kell kitenniök, míg ha a bevételek nem érnék el ezt az összeget, úgy az állam köteles a hiányt kiegészíteni. Az egyezmény 1926. január 1-én lépett életbe ,és az első évben 797 milliót eredményezett, míg a mai napig ez az összeg körülbelül 1100 millióra emelkedett fe. Az egyezmény azt a megállapodást tartalmazza, hogy minden év végén a pénzügyminiszter a Banca Nationala-val egyetértésben meg fogja állapítani, hogy a törlesztésialapból mennyi vétessék el az államnak a Banca Nationala-val szemben fennálló tartozásának csökkentésére és ezzel az összeggel keresbedik a bankjegy-forgalom, vagyis a forgalomból kivonnak az összegnek megfelelő értékű bankjegyet.A folyó évben nemvontak ki a forgalomból bankjegyeket, hanem az egész törlesztési alapot az állam a Banca Naţionala rendelkezésére bízta, hogy ennek az úgynevezett ,,manővíírozási alapnak“ segítségével a bank közbeléphessen a piacon, valahányszor a lej árfolyam-hullámzásának kiegyensúlyozására van szükség. A bankjegykibocsájtási tilalom, az érdfedezet helyreállítása, az állami tartozások törlesztésére szolgáló alap létesítése, a Banca Naţionala által ezek a különböző utakon felhasznált eszközök mind ugyanazt a célt szolgálják: valutánk megszilárdítását. Romániának erőfeszítéséről és az elért eredményekről magasztaló hangon emlékeztek meg a legszámottevőbb külföldi újságok és folyóiratok, sokszor a legismertebb közgazdasági vezérférfiak aláírásával megjelent cikkekben is. De az eredményeket mi magunk jobban láthatjuk, mint bárki más. Az egyezmény életbelépésének első éve után a lej kezdte már összeszedni magát. Árfolyamát ma már a belföldi pénzvilág irányítja és nem a külföldi, amely elveszítette az a la baisse-spekuláció kezdeményezési lehetőségét. Bizonyítja ezt az az eset, amely a télen történt, mikor a Banca Naţionala erélyes közbelépésére elismertettük a külfölddel is ezt a reális árfolyamot, melyet a belföldi gazdasági élet fogadott el és árfolyam-csökkenésről most már nem lehet szó, hanem inkább állandó emelkedési irányzatról. Egyszóval minden lehetséges elővigyázatossági rendszabály foganatosíttatott valutánk — bizonyos külföldi pénzügyi körökben szívesen látott — esésének megakadályozására és ez a helyzet feljogosít arra, hogy újból kijelentsem: a lej nem eshetik többé, mert sorsa ma már a Banca Naţionala vezetőinek kezébe van letéve. Ez a vezetés, melyet a valutáris kérdésekbena politikai pártok között is fennálló és éppen a közelmúltban megnyilvánult összhang támogat, megfelelő biztosíték arra, hogy minden megértő állampolgár lelkében bizalmat ébresszen a valutánk konszolidációjának terén elért eredmények iránt. Tábornok a nemzeti kormány élén. Érdekes kombinációk a nemzeti kormány létesítése körül. — A kormánypárti sajtó erőteljesen cáfol, az ellenzéki körökben továbbra is hangoztatják a nemzeti kormány megalakításának szükségességét. (Az Aradi Közlöny bucuresti-i tudósítójának távirata.) A nemzeti kabinet kérdése, — amely már hónapok óta kísértett — úgy látszik a legkomolyabb megvalósulás felé közeledik. Egyes verziók már azt is tudni vélik, hogy még a mai nap folyamán döntés történik a nemzeti kormány sorsa felől, mert az összes pártvezérek felhívást kaptak álláspontjuk kifejtésére s egyes lapok szerint állítólag mindegyik párt a nemzeti kabinet mellett nyilatkozott. Érdekes az a körülmény is, hogy az eseményekkel kapcsolatos egyes verziók már mint befejezett tényt tárgyalják azt is, hogy az új kormány megalakítására Hiotu udvari miniszter, vagy Presan tábornok kapnának megbízatást és hogy a kormánynak sem Averescu, sem Bratianu Ionel nem lennének tagjai. Hasonló hírt közöl az Universul is és megjegyzi, hogy a nemzeti egység kormányának eszméjét valamennyi párt kedvezően fogadta s ezért megvalósítása teljességgel lehetségesnek látszik. A Dimineaţa értesülése szerint különben a kérdés körül már napok óta állandó tanácskozás folyik az egyes pártok vezérei között. Végleges megállapodások azonban nem történtek,mert Maniu váratlanul Clujra utazott. Mindazonáltal annyi kiszivárgott, hogy úgy Averescu, mint Bratianu Ionel ellene vannak a megoldásnak hogy az uj kabinetet Hiotu, vagy Presan tábornok alakítsa meg s erre az esetre a leghatározottabban amellett foglaltak állást, hogy az uj kormányban sem a liberális, sem a néppárt nem fog résztvenni. Érdekes azonban a Dimineata egy másik — állítólag autentikus –helyről szerzett értesülése , amely szerint Averescu valószínűleg még a holnapi nap folyamán kihallgatáson jelenik meg őfelsége előtt és az uralkodónak Bratianu Ionest ajánlaná kormányelnökségre. A lap úgy tudja, hogy ebben az esetben a néppárt is részt venne anemzeti kormányban. Bratianu Ionel különben tegnap este ismét visszaérkezett a fővárosba és nyomban tanácskozásokat kezdett Hiotóval. A tanácskozások négyszemközt folytak le és mindössze annyi került nyilvánosságra, hogy Bratianu szerint a nemzeti kabinet csak abban az esetben volna életképes, ha annak élére komoly, bevált politikus kerülne, aki garanciát tud nyújtani arra nézve, hogy a nemzeti kormány nem helyezkedik diktatórikus alapokra. •Ez volna, állítólag Bratianu Ionel feltétele, amelyet a kormánypárt nevében is tett volna, azzal a hozzáfűzéssel, hogy a nemzeti kormánynak a nemzeti parasztpárt vezérei semmi körülmények között nem lehetnek tagjai. Ezeket a híreket a lapok azonban fenntartással köztik és megjegyzik, hogy más oldalról szerzett értesülések szerint viszont a kérdésben már megállapodás jött volna létre Averescu, Bratianu és Maniu között az együttműködésre vonatkozólag. A Cuvântul többek között egy a Coanda tábornoknak adandó megbizatásról is tud. A lap szerint az uralkodó az előbbi kettő közül ezt a harmadik megoldást tartaná a legegészségesebbnek. Ezzel szemben viszont egyelőre annyi tény, hogy Coanda vonakodik a megbízatás elfogadására és ő maga Averescut, vagy Bratianut fogja ajánlani őfelségének. A különféle hírekkel szemben egyébként a Cuvânt«! azt a híradást közli, hogy a parlamentet bármilyen megoldás esetén sem oszlatják fel. Sorga professzor a nemzeti kabinet kérdésében ma a következő nyilatkozatot tette: — Ha arról lesz szó, hogy az új kormány élére odavaló és a helyzetnek megfelelően altokalmas politikus kerülne, akkor magam is igennel felelek a felvetett kérdésre. Addig azonban, amíg egyéni érdekek vannak előtér. Lapunk sank száma 10 oldal.