Aradi Közlöny, 1928. február (43. évfolyam, 25-48. szám)
1928-02-12 / 34. szám
f 1*28 február 10. . .. KÖZBEN . ____ — ' ' — ....' ■■■ ........ «•'••imfmmmm m "Égeren a patkányok tömeges kiirtására vegyen Bemrát baktériumos patkány-MIHAIJ IRTÓ HÚSKIVONATOT. Olcsó és az eredmény biztos. Emberre és háziállatra veszélytelen, hatóanyaga csak a patkányt éli meg. Kapható minden gyógyszertárban és dronériában. c Justh dánosné filmszcenáriumot s azt elfogadták tfCollyapoéban. Jftz ismertnevü aradi írónőt Jjivják Jilmertkába. — Könyvalakban megjelenik Justh Zsigmond papiója. —^ Jt J Magyar Párt előkészületei. — félreértések a bál körül. — Csak a rendezőség által megbízoit kiszolgáló hölgyek öltenek népies viseletet. — érdekes hasonlóság a bojárság ősi díszruhája és a díszmagyar között. (Arad, február 11.) Jusik Jánosnénak, az aradi magyar úriasszonyok vezetőegyéniségének lakása arról nevezetes, hogy oda csak a legritkább esetben lehet bejutni. Annyi dolga van állandóan az aradi Polgári Jótékony Nőegylet illusztris elnöknőjének, hogy direkt kontinentális újságírói „spuri“kell hozzá eltalálni, mikor van otthon. Az ajtók rendszerint duplán zárottak, még ha otthon is van és a leeresztett rolók se jelentenek semmit. Ma délután például, azt jelentették, hogy egész Véletlenül otthon van. Igaz, hogy égett mögöttük a villany. Némi reményekkel kopogtattam és tényleg: Juszh Jánosné otthon volt, sőt , egy kellemes társalgásra való idővel is rendelkezett. — Ismételten kerestem Méltóságodat, sajnos, sohasem találtam. — Nem voltam Aradon. Nemrég egy hollywoodi filmgyár elfogadta egy burleszk filmscenáriumomat és exponensükkel tárgyaltam. Az a kívánságuk, hogy utazzam Hollywoodba, asszisztáljak a film munkálatainál. Mikor nevetve elhárítottam ezt, csodálkoztak: «Why? Amerika nincs messze, csak az itt tart hosszadalmasam, nyolc nap. De a figura, amit alkotott a filmben, olyan ,,delicious“, olyan egyéni, hogy személyes utasításai múlhatatlanul szükségesek, tekintve, hogy egész filmsorozatról van szó.“ — Gratulálok. Szóval mint filmírót üdvözölhetjük'. f' _ — És mint könyvírót. Ugyanis megállapodtam egy kiadóval, hogy nyáron befejezem könyvemet, októberben kerül sajtó alá s novemberben a nagyközönség elé. — Miről szól? Justh Zsigmond naplója? Eltaláltam? , ^ — Ne legyen annyira kiváncsi! I? — Mi érdekeset hallhatnék még?— A berlini opera egy jövő őszi zenei eseményéről. Ugyanis Berlinben ősszel előadnak egy új operát, melynek első és harmadik felvonását zenekar kiséri, azonban a második felvonás zenéje összesen — egy gramofon a színpadon. A gépzene szóval tért hódít. Mint a párisi lapok rádióműsorában olvastam, legújabban gramofon-műsorokat is adnak, főleg kiváló művészek gramofonénekét. Az aradi polgári jótékony nőegylet januári kultúrdélutánjának programmján szerepelt művészgramofon tehát joggal léphetett fel előzékeny gazdája Márton Sándor jóvoltából. Vagyis a kultúrdélután rendezősége megérezte Aradon, amit Berlinben és Párisbam elhatároztak, hogy a jó gramofon teljes művészi érték. Aradi eseményekről lévén szó, a Magyar Bálról kérünk most információt. Hogy fogadták a hatóságok a magyar bál eszméjét? • A hatóságok a legmesszebbmenő előzékenységgel viseltetnek a magyarbál iránt. Előzetesen nyert értesüléseim szerint a magyar nemzeti viseletben való megjelenést nem találják kívánatosnak, ellenben a magyar népviselet ellen semmi kifogásuk, így például semmi akadálya annak, hogy a buffet körül szorgoskodó hölgyek egyöntetűség és felismerhetőség céljából magyar népviseletben jelenhessenek meg, amint ez már három, négy vagy öt éve itt Aradon parkünnepélyekein is már megtörtént és kedves, üde látványon kívül természetesen más eseményt nem is nyújtott. Természetesen olyan hír, amely nemzeti viseletről vél tudni, a hatóságok előtt is feltűnő lehetett volna. De hiszen erről szó sincs. Mindenki, aki engem ismer, tudja jól hogy józan megfontolással iparkodom intézkedni minden egyleti és társadalmi dologban, és mert békében kivárnunk élni, sem magamnak, sem a körülöttem csoportosult tásadalmi rendezőségnek, vagy általuk mindnyájunknak soha semminő kellemetlenséget okozni , nem akarván, egész természetes, hogy a bál körüli minden tényt a legmesszebbmenő tapintattal intézzük. Mi egy kedélyes, derűs farsangi estét óhajtunk nyújtani, meghívók kibocsátása nélkül, ami már magában foglalja azt, hogy aki jókedvűen mulatni akar és anyagilag bírja a bál különben sem túlzott beléptidiját az eljön és jól mulat. És hogy a Fehér Kereszt báltermének híres csúnyaságát ellensúlyozzuk, — mert műsort, miután a bálon nem szokásos, nem adunk és a közönség a pénzéért valamit látni is akar — a büffé-szobákat cifrázzák ki párisi és müncheni Künstler-bálok mintájára. És mert a rendezőség ötletes collionról, melynek rendezését Dániel Péter volt szíves vállalni, valamint szerpentinről és konfettiről is gondoskodik, a farsangi kép teljes lesz, és gondtalanul kimutathatja magát mindenki. A Magyar Bál a nevét attól kapta, hogy a különböző vallású magyar társadalmat öszszegyűjtse, amint azt például a Német Bálon az itt lakó németajkú román állampolgárok évek óta teszik és sem a hatóságok, sem a rendezőség még csak nem is gondolt arra, hogy például a bál engedélyezése meg ne történjen, mert a román hatóságokra szebb fényt vet egy engedélyezett, mint egy letiltott bál. Azonfelül egész Erdélyben és Bucurestiben a romániai főiskolákon tanuló magyar egyetemi hallgatók segélyezése javára rendezett bálok épen mutatják, hogy belenyugodván sorsunkba, a román egyetemeken tanuló magyar diákjainkat segítjük és mert e most tanuló diákok bizonnyal csak jó pár év múlva kerülnek ki az életbe, tehát mi egy Romániában eltöltendő békés jövőnkről gondoskodunk s e belenyugvásunkat jelentő tény minden hatóságnál megnyugvást kell, hogy keltsen. — Szóval nem disznemzeti viseletről van szó? — Dehogy. Egyszerű parasztruhákról és egy nagyon jókedvű, egyszerű bálról, melyre dr. Széll Lajos ma hívta meg a generális urat és ki őt igen előzékenyen fogadta s a rendezőség különben a polgári hatóságokat is ünnepélyes formában meghívja a Magyar Bálra. De most egy nagyon érdekes dolgot fogok mondani. Akár sok díszmagyar ruhát látni? Menjen el a bucuresti-i nemzeti színház egyik olyan előadására, mely a román történelemből veszi tárgyát. Én a „Viforul“ premierjén voltam Bucurestiben a bucuresti-i Teatrul Nationalban és kellemes meglepetéssel láttam, hogy a színpad csak úgy ragyogott a díszmagyar ruhától és ékszertől: a darab főszereplője Stefamita voda és kísérete az ősi román bojárok drága viseletében, bársonyos, zsinóros, meggy, vagy más színű try estprémes mentében, forgós kálpagban, sarkantyús sárga szattyán zsinórdíszes csizmákban, ékköves kardokkal, mentekötővel, a női szereplők uszályos brokátruhákban, kötővel és mentében jelentek meg a színpadon. Szemem-szám elállott, mi ez? Semmi más, csak az, hogy a román bojárság ősi viselete jóformán teljesen egyezik a magyar főurak ősi viseletével. Aztán mikor Bucurestiben voltam és Cantacuzino hercegnő társadalmi körében ősrégi rotettiés? keserüvi gyomor és foéltiszt if© hatása páratlan. Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Az Igmándit ne tévessze össze másfajta keserüvizzel!mán bojárok csendes, előkelő stylü palotáiban látogatásokat tetteim, a falakról mindenütt az ősök portréd nyeszprémesen, mentésen, brokátköntösökben, zsinórtól sujtásosan, öklükben buzogányt, oldalukon éklköves kardot markolva, kalpagok alól tekintettek reám és mert ha még mindig nem hittem volna el — a bucuresti-i nemzeti múzeum termeiben sajátokét szememmel láttam ezeket a ruhadarabokat, buzogányokat, kardokat és ékköves mentekötőket üveg alatt, leltározott katalogikus sor, rendben. — Valóban nagyon érdekes! — És mert az előkelő bojárság ruházatában ennyire egyforma ízlésű volt a mi magyar ősiségünkkel, talán gondolkozásban is lehetett egy-két közös gondolatuk. Egymásra utaltan, egy országban élvén, milyen nagy kár, hogy még csak a gondolata is előadhatódik annak a kérdésnek, amivel maga jött elém, é• engedélyeznek-e a hatóságok egy magyar bálát vagy nem. Miért ne engedélyeznék? Mert magyar? És mert őszintén magyarnak mondja magát? Erre megint csak azt mondom, amit Bucurestiben hatottam azokban a csendes ősi palotáikban, azonfelül román politikai és diplomáciai körökben: ők mint románok, csak azokat a magyarokat becsülhetik, akik magukat őszintén és becsületes nyíltsággal magyaroknak vallják. Mert előttük épen oly megbízhatatlan, mint amilyen ellenszenves a magyarból vedlett álromán, ellenben minden becsülésük és tiszteletük azé, aki magát őszintén, becsületesein és nyíltan magyarnak vallja. Elővettem jegyzőkönyvemet Justh Jánosné aggódva tekintett reám: — Mi ez? Interjú? — Olyanforma. — Nohát egy szót se írjon arról, amit itt most beszélgettünk. Igazán már irtózom attól, hogy a nevemet újságban lássam — bucsízok tőlem mosolyogva’ Justh Jánosné. Megígértem, hogy egy árva szót sem közlök. Mint a példa mutatja, szépen betartottam az ígéretemet. A steglitzi diákdráma mai tárgyalásán Scheller Hilda védte a gyilkossággal vádolt Krantzot. (Az Aradi Közlöny berlini tudósítójának távirata.) A Steglitzi diákdráma mai tárgyalásán hosszas vita fejlődött ki az ügyész és a védő között mert az ügyész Scheller Hilda elmeállapotának megvizsgálását és az elmeorvos kihallgatását kérte, amit a védő ellenzett. A vitának végre az elnök vetett véget aki elrendelte Paczek elmeorvos kihallgatását. Ezután a védő 23 új tanút nevezett meg, közöttük Scheller Günther és Kranz több osztálytársát, akik adatokat adhattak a két fiatalember jelleméről. Scheller Hilda a mai tárgyaláson tette meg egyébként legérdekesebb vallomását. Elmondotta, hogy amikor a lövés zajára berohant a hálószobába és ott látta térdelni Kranzot bátyja holtteste mellett, az első pillanatban az ötlött eszébe, hogy Kranz megölte bátyját. Kranz azonban azt mondta neki: — Megölöm magamat, mert a látszat ellenem SZÓl. Amikor ezeket a részleteket elmondotta, Scheller Hilda idegrohamot kapott. Utána Ratti Eleonórát hallgatták ki. A leány rövidszoknyás, táncoskőkülsejű leány, aki megjelenésével naiv feltűnést keltett. A steglitzi pernek valósiznűleg a parlamentben is lesz folytatása, amennyiben a né-