Aradi Közlöny, 1928. március (43. évfolyam, 49-75. szám)
1928-03-01 / 49. szám
i HTIMftnn*r li numeros clausus bevezetése volt, nem Keresztúri mondta neki. A legnagyobb igazságtalanság, hogy az a zsidó (Waiszlavich), aki két románn diákat súlyosan megsebesített, szabadnaiban van. Tessék őt is a vádlottak padjára ültetni — követeli energikus hangon. Végül a hatóságok magatartását bírálja. .Popescu kihallgatása után Negrulescuügyész indítványozza, hogy akadályozzák meg a vallomásnak a lapokban való megjelenését. Zbarcea elnök elutasítja az indítványt, mert nem lehet megakadályozni, hogy elyilt hadbírósági tárgyalásról ne jelenjenek megtudósítások a lapokban. A délutáni zárt tárgyalásban Kelter kapitányt is megvádolják. A délutáni tárgyalást fél négykor nyitja meg Zbarcea elnök. A bíróság több tanú jelentéktelen vallomása után Ciontiu Gyulának, a diákszövetség elnökének kihallgatását rendeli el. Negulescu ügyész ekkor zárt tárgyalást javasol, tekintettel arra, hogy Sorin Popescu vallomása terhelő adatokat tartalmaz a kormányra nézve. A bíróság zárt tárgyalást rendelt, amely több, mint húsz percig tartott. Utána Samarineanu újságíró, a Cuvântul oradeai tudósítója tesz tanúvallomás. Védi Keresztúrit, aki nem vett részt a rombolásokban és nem is lazította fel a diákságot. Ismerteti Keller amerikai kapitány inzultáláisának körülményeit. Eitmondja, hogy a kapitány a kongresszus második napján megjelent a Nemzeti Színházban, ahol a tanácskozások folytak és felháborodásának adott kifejezést, hogy egy diákcsoport tüntetett a Sonnenfeld-nyomda előtt amely vállalatnál a kapitány állítólag’érdekeltséggel bár. Kellert nyilatkozata után udvariasan feszólítottá le, hogy’ hagyja el a kongresszust, aminek a kapitány eleget is tett, de ■rövid idő múltva ismét visszatért. Ekkor már erélyesebben utasították ki. Az incidens azért következett be, mert Keller kapitány nagyon tiszteletlen hangon nyilatkozott a diákságról. Tudomása szerint Keller egy érdekelt pénzcsoporttól 100 ezer dollárt kapott abból a célból, hogy Oradean zavart támasszon. Sanmarineanu vallomása után az elnök a tárgyalást felfüggeszti és annak folytatását este kilenc órában állapítja meg. BdWTkenöCS a lököseket szárítja es eítta tett, egészséges, síita bort csinál FenséUs elJeo Sof szenvS elkerűlünk idnében rtas^Uva a KaOupi-kcrLU!» egzema. szökések, orbáncz. *fc. kiütést sok, bemoroldok..var. sumocs ellen nyairól bejelentett interpellációját, mert arra csütörtökön azonnal válaszolni is akar . Azt hiszik, hogy a kormányelnök ezen az ülésen abban a helyzetben lesz, hogy fontos kijelentéseket tehet a kölcsönre vonatkozólag. «»♦♦♦»♦» WO» Francia kölcsönt kap Románia. A Blair-csoport alá is írta már az előzetes szerződést. — Románia igénybe veszi a népszövetségi kölcsönt. ■AZ Aradi Közlöny bucuresti-i tudósítójának távirata.) Románia külföldi kölcsönével kapcsolatban ma gazdasági körökben kedvező hírek terjedtek el. E szerint a francia Blair-csoport egyik képviselője Parisban kijelentette, hogy a kölcsöntárgyalások a megvalósulás stádiumába jutottak és az erre vonatkozó megegyezés a legközelebbi napokban aláírásra kerül. Ez a hír megerősítésre talál a ,,Financial News“ című angol közgazdasági folyóirat egyik legutóbbi számában is, amely azt a hírt közli, hogy tudomása szerint a Banca Naţionala és a Blaircsoport között folytatott tárgyalások a megvalósuláshoz közelednek. A kölcsönnel szemben a román kormány kötelezi magát az 1913. évi 45 százalékos német kibocntású kölcsön felismérésie. Az angol szaklap értesülése szerint a francia kölcsön csak kisebb méretű és nem is a román államnak, hanem a Banca Natk.na anak szól, minek következtében Románia minden valószínűség szerint kénytelen lesz a Népszövetség kölcsönét is igénybe venni. A lap közlése szerint a Népszövetség márciusi ülésszakán a román kölcsön ügye is szóba fog kerülni. Más outuresti-i forrásból úgy értesültünk, hogy Chiriacescu, a Banca Naţionala helyettes kormányzója Parisba utazott. Útközben kiszállt San Remóban, hogy Titulescu külügyminiszterrel találkozzék s megbeszéléseket folytasson vele. Chiriacescu Paris utcái, Londonba,is ellátogat. A kormány egyébként renkívül optimista a külföld kölcsön ügyében, bővebb felvilágosítástazonban kormánykörök nem nyújtanak. Magánfelelések szerint a kölcsönre vonatkozó preliminari szerződést a Blair-csoport már alá is írta. A végleges szerződés megkötése néhány nap múlva bekövetkezhetik. Ezzel magyarázzák Bratianu kormányelnöknek Raducanu nemzetii parasztpárti szenátorhoz intézett kérését, hogy halassza el a költségvetés hiá- Szürke tanácsülés Aradon. Szabályrendeleteket tárgyalt a város tanácsa. (Arad, február 29.) Ma délután négy órakor tartotta meg a tanács februári ülését, amelynek tárgysorozatán úgyszólván csak szabályrendeletek elfogadása szerepelt. Az ülés szürkén folyt le. Egyetlen incidens történt, ami azonban szintén csendes lefolyású volt. Az ülés elején Voszmár György szót kért és miután Angel István dr. polgármester nem adta meg a szót, Baga Jánossal együtt eltávozott az ülésről. Gáspár János kinevezett tanácstag letette az esküt, majd a tanács jóváhagyta a permanens bizottság ama határozatát, amelyen beolvasztották a városi tisztviselők alapfizetésébe a pótlékokat, ami a jövőre nézve 200—2000 lejes fizetésemelést jelent. Ezután a látványossági adó beszedését felülvizsgáló bizottságba a város részéről dr. Moldovan Silviust választották meg, helyettese pedig Teodorescu Constantin lett. A temetkezési illeték, helypénz és a Maros kihasználásáról szóló szabályrendeletek második olvasásban is simán keresztülmentek, majd kisebb területátengedéseket hagytak jóvá. A közmunkamegváltásról szóló szabályrendeletnél Álba Livius javaslatára a köztisztviselőket, nyugdíjasokat és hadirokkantakat felmentették ezen illeték fizetése alól, majd a vágóhídi illetékekről és a tüdőszanatóriumról szóló szabályrendeleteket hagyták jóvá. A tárgysorozat ezzel ki is merült és miután sem javaslata, sem interpellációja nem volt senkinek, az ülés végét ért. Útközben. Feljegyzéseim életemről s eddigi pályafutásomról. Irta: FEDÁK SÁRI. V. „Jánykám, sohse fogsz tudni táncolni!“ A bátyám, István, hat esztendővel volt idősebb, mint én és Kassán tanult a konviktusban, a fehérpapoknál. Kapott karácsonyra egy kis penny-fogatot. Nagyon szép kis lovat, kocsit, szerszámot. A kis lovat úgy hívták: Kedves. Bátyám mindenben ellentétem volt. Mindig úgy éreztem életünk folyamán, hogy neki kellett volna leánynak születni és nekem fírnak. Szelíd gyerek volt és mindig csak pap akart lenni. Mikor vakációra hazajött, folytonosan csak hókusz-pókuszokat csinált és misézett. Én ezt mind nagyon nevettem. Semmi különösebb hajlandóságot nem éreztem az ily dolgok iránt. Nem azért, mintha nem lettem volna vallásos. Én is vallásos voltam, de csak a magam módja szerint. Rövidlátó lévén, sohasem láttam, mit csinál a pap az oltárnál, sohasem tudtam, „hol tartanak“. Külsőségekre, zenére, csengetésre nem igen figyeltem, mert mikor templomban ültem, nagyon el voltam foglalva a saját furcsa kis világommal. Valahogy úgy külön beszélgettem Istennel. Magasságos Isten, ha még megérném élve, hogy a beregszászi öreg templomban lehetne Hozzád imádkozni! Magyarul szólani Hozzád, mint régen! Külön beszélgetni Veled, mint gyermekkoromban! Érdekes, hogy ez a külön beszélgetésem Istennel és furcsa módja a valósságomnak ma is megvan. Nem úgy vagyok vallásos, mint más. Nem szeretem a külsőségeket. Meggyőződésem, hogy az a legszebb és Istennek legjobban tetsző imánk, mikor azt mondhatjuk: „Uram! Én a rájra szabott kötelességet ma is a legtisztább szívvel teljesítettem“. Ez szerintem minden imádságnak a kezdete és a vége. Szóval, hogy folytassam, Pista bátyámnak a szép kis fogata, lévén ő jóformán állandóan Kassán, lassacskán az én birtokomba ment át. Megtanultam hajtani, befogni, sőt lovat és szerszámot pucolni! És a kis giggen bekószáltam az egész környéket. Mindig egyedül. Már akkor is mindig egyedül. — Beregszászt félkör alakban veszik körül a kedves szőlőhegyek. Az első az Ardói hegy. A második a Jánosi-hegy, a harmadik a Sároshegy, azután a Hosszúhegy, a Szunyoghegy és a Verebeshegy. A Szunyoghegy alatt van a temető. Hányszor hallottam temetéseknél. — Viszik már szegényt a Szunyoghegy alá! Gyerekkoromban mindig úgy gondoltam, hogy engem is oda fognak vinni. El sem tudtam képzelni, hogy máshol is adatik örök nyugodalom, mint a Szunyoghegy alatt. Későbben gondolkoztam is sokat azon, hogy csináltatok egy családi sírboltot. Milyen jó, hogy nem siettem vele. A Szunyoghegy azóta Csehszlovákia lett, Ruszinszkó. Nem hiszem, hogy családom bármely tagja megtalálná Ruszinszkóban az örök nyugodalmat. Én soha. Ezek között a kedves, szelíd szőlőhegyek között kóboroltam én éveken keresztül. Elmeséltem nekik minden bánatomat, örömömet. Szerettem a hegyeken túl menni. Onnan tiszta időben jól lehetett látni a munkácsi várat. A Jánosi-völgyben, miután kibeszélgettem magam a mezei virágokkal, a sok pipitérrel, katángkóróval, tátikával, elővettem a zsebkendőmet és lengettem a munkácsi vár felé: — Hej, Rákóczi! Hej, tündérszép Zrínyi Ilona! Különös kis,gráfia nélküli, hosszúkezű, ügyetlen Tabu lány voltam. Milyen furcsa lehetett, mikor hősises pózban, rajongó, csúnya arcommal Rákóczi Ferenccel beszélgettem. Azután eleresztett kantárral, dűlő utakon szép lassan, lépésben, haza. Szerettem dűlő utakon járni. Közelebb volt hozzám a föld, a fa, a virág. Furcsa, hogy ebben a társaságban milyen jól megfért együtt az istálló, a kocsipucolás, a ló, a parádéskocsis barát, a szerszámtisztítás és a berepedt bőrű, piszkos kis kezek. Viszont ezekhez a mezei virágokhoz tartozott az a kislány, aki ellopta a nagyok könyveit — szentimentális regényeket — lehasalt a kút mellé a földre és hosszú délutánokon keresztül olvasott. Hiába kiabálták: — Zsazsuka, hol vagy Zsazsuka, merre kószálsz megint? Zsazsuka, gyerekzsonnázni ! Zsazsuka csak olvasott, semmi által nem zavartatta magát, nyugodtan hasalt a földön, lapítva a kút mellett, teljesen védve és elrejtve az óriás orgonabokrok által. Hívhatták ezerszer, beszélhettek, amit akartak, a komoly, csúnya kis fej bárányfellegek között járt és mosolyogva tekintett le azokra, akik a földön járnak és emberi hangon beszélnek. Szegény, emberek. A mezei virágok és a Kedves penny-ló társasága — sajnos — nem akadályozta meg azt, hogy tánciskolába kelljen járnom. Azért mondom: sajnos, mert nem szerettem táncolni, de még sehogy sem pászolt nekem a táncolás. Nem szeretném, ha nagyképűnek tartanál, kedves Barátom, de hidd el nekem, hogy márgipászolt nekem a táncolás, így van, ahogy mondom. Kedvem se igen volt hozzá, de még ha lett volna is, nagyon ügyetlen, butapofájú gyerek voltam a legegyszerűbb tánclépéshez is. Csak anyám túlzott pedantériája volt az egész tánctanulás.