Aradi Közlöny, 1929. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1929-01-03 / 2. szám
19» scöffler 3.I mm* KözpöNT Karácsonyi János dr. nagyváradi püspök hirtelen halála. Újév reggelén illés misét celebrált a kiváló főpap — délután 4 órakor már halott volt. — Holttestét szülővárosába, Békésgyulára szállítják (Nagyvárad, január 2.) A nagyváradi római katholikus klérusnak, a tudományos világnak és a romániai magyarságnak egyaránt nagy halottja van. Dr. Karácsonyi János nagyváradi címzetes püspök, nagyprépost, a kiváló történelemtudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja újév első napján, délután négy órakor váratlanul meghalt. Bár az utóbbi hónapok alatt sokat betegeskedett és sokat szenvedett előrehaladott ütőérelmeszesedése miatt, halála mégis nagy meglepetést keltett. Néhány héttel ezelőtt még bensőséges ünneplésben részesítette a város egész társadalma hetvenedik születésnapja alkalmából. A katholikus kör díszközgyűlést tartott, amelyen valláskülönbség nélkül felvonultak a különböző egyesületek, küldöttségek, a város társadalmának legjobbjai. Újév reggelén frissen kelt fel, majd ünnepi misét celebrált a székesegyházban, azután visszatért lakására. Alig néhány pillanatig ült íróasztala mellett, amikor hirtelen elvesztette eszméletét. Nővére azonnal orvosokat hivatott, akik nagymérvű agyvérzést állapítottak meg. Érvágással és injekciókkal kísérleteztek, hogy segítsenek a nagybeteg főpap állapotán, azonban az orvosi beavatkozás már késő volt és megkezdődött a haláltusa, amely délután négy órakor ért véget. A halálhír már a délutáni órákban elterjedt a városban és mindenütt mély részvétet keltett. Karácsonyi János dr. szegény békésgyulai iparoscsalád gyermeke volt. Gyönyörű karrierjét nagy szorgalmával, éles elméjével és nemes emberi tulajdonságaival érte el. A nagyváradi premontrei gimnázium jeles növendéke volt, majd Budapesten és Rómában folytatta egyetemi tanulmányait. Egyházi és magyar történelmi munkái mindenütt nagy tiszteletet szereztek nevének. Tudományos munkálkodásáért a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai közé emelte. Papi pályája a nagyváradi aulán kezdődött, majd a biharpüspöki plébánián nyerte el kanonoki kinevezését, később nagyprépost és címzetes püspök lett. Egész életét és munkálkodását a tudományos és emberbarát célok" jellemezték. Hátrahagyott végrendeletében azt az óhaját fejezte ki, hogy szülőföldjén temessék el. A nagyváradi püspökségen már megtették a temetésre vonatkozó előkészületeket. Holnap délelőtt gyászszertartás lesz a székesegyházban, déli egy órakor pedig elszállítják holttestét szülővárosába Békésgyárra. Lugojjeanu naálból Párisba érkezett a kölcsön ügyében. A kormány január 15-ére reméli a kölcsön aláírását. (Az Aradi Közlöny bucuresti-i tudósítójának telefonjelentése.) Lugojeanu miniszterelnökségi alminiszter ma Parisba utazott Bolgert-nek, a Francia Bank megbízottjának kíséretében. Az alminiszter magával vitte az új költségvetést és azokat a pénzügyi törvényeket, amelyek a kölcsönt nyújtó bankároknak a pénzügyi egyensúly tekintetében táplált aggodalmait el fogják oszlatni. A kormány reméli, hogy január 15-ig aláírják a kölcsönt, amelyet még e hó végén kibocsátanak s azután nyomban következik a stabilizáció. A lapok jelentése szerint a kamat 7 százalék, a kibocsátás árfolyama 92 lesz. Ezek a hírek megerősítésre szorulnak. 600 rádió működikradon. A legtöbb rádióengedélyt Arad megyére adták ki. Az engedély nélküli rádiózást hat havi elzárással büntetik. Bulzan postafőnök figyelmeztetése a rádiótulajdonosokhoz. (Arad, január 2.) A rádió felszabadítása óta ezer számra érkeznek rádióengedély iránti kérelmek a bucuresti-i posta vezérigazgatósághoz. Érdekes, hogy az eddigi statisztikai kimutatás szerint, az egész ország területén Aradon és Arad megyében van a legtöbb rádió. Blazán Avram aradi postafőnök elmondotta az Aradi Közlöny munkatársának, hogy eddig Arad részére több mint hatszáz rádió engedélyt adtak ki. Nemcsak a belvárosban, hanem akülső perifériákon is számos rádió működik. A postafőnökségnek tudomása van arról, hogy sok engedély nélküli rádió is van Aradon és ez ellen a törvény értelmében a legszigorúbban kell eljárni. Erre vonatkozólag a postafőnökség a következő felhívást bocsátotta ki: Tudomásunkra jutott, hogy dacára annak, hogy az engedély megszerzése nem okoz semmi nehézséget, mégis igen sok azoknak száma, akiknél engedély nélküli rádióállomás működik. Mivel a díj igen csekély — első év 750 lej, következőkben 500 — felkérek mindenkit, akinél állomás van, avagy aki rádiót óhajt felszereltetni, hogy kérvényét saját érdekében küldje be ajánlott levélben a következő címre: ,,Direcţiunea Generala a Poştelor, Direcţia Radio-Comunicaţii Bucureştimellékelni csak az állampolgársági és erkölcsi bizonyítványt kell. A kérvényre 8 fej bélyeg szükséges. Aki ellen feljelentést kapunk, hogy rádiója van engedély nélkül, az ügyészséghez teszszük át az ügyet, ahol a rádiótörvény 18 cikke értelmében legkisebb büntetésképen 6 havi elzárásban részesülhet az illető. A rádiógépek és alkatrészek eladása teljesen szabad, azonban az eladó csak olyannak adhat gépet, aki rádióengedélyét is bemutatja, melynek keltét és számát előjegyzi. A. Bulzan, kerületi postafőnök. Gyermekszerelmek. Irta: Losonczy Lilla. Négyen voltak a gondokban: igazi aszszonyszoba, lágy, terepárnás, illatos. November volt, hideg őszi szél .kergette a faleveleket a járdán, az uccák néptelenek, — a négy asszony halkan beszélgetett. Régi élményekről, kalandokról, első szerelmekről. Vera álmosan mondta: „Első szerelem? Bolondság. Az ember még tapasztalatlan, nem tudja élvezni, nem tudatos, nem gondolkozik — de talán épen ez a szép benne“ — tette hozzá tűnődve. „Tulajdonképen minden első szerelem egyforma. Lányoknál 10—12 éves korban kezdődik ez az érzés, amit ők romantikus színben szeretnek feltüntetni. De voltaképen ostobaság, gyerekség.“ „Az enyém hesédes volt“ — szólt közbe kacagva Ella. „Mintha most lett volna, úgy emlékszem rá. Tizenkét éves lehettem, mikor a bátyám egy haszontalan fiúval barátkozott. Meg is tiltották neki és én, aki tudtam ezt, megvetéssel fordultam el, ha együtt láttam őket az utcán, de azért volt elég időm, megfigyelni őt. Rossz fiú — csak tizenöt éves, mégis simára fésülve a haját, mint a filmszínészek és már megnézte a lányokat. Egy nap azt mondja Feri: „Te, Elli, a Harsányi Bandi meg akar ismerni!“ — No, gondoltam, majd megbánja! — Délután lementünk a barátnőimmel a sétatérre, tudtam, ő is ott lesz. Futballoztunk, mert a Klári csak fiú sportokat szeretett, öt bátyja volt és egész vásott és vad, olyan erősen rúgott a labdába, hogy kiszakadt. Most tárgyalások folytak a fiatalok kiküldötteivel, hajlandók volnának-e egy labdát kölcsönözni. Bandi, a vezér, azt üzente, csak akkor, ha én személyesen megyek el érte és szépen megkérem. Persze vonakodtam, de Klári belémboxolt, lehajtott fejek pirulva járultam a hatalmas ellenség színe elé. A fiúk kárörvendően vihogtak — erre elfogott a düh, felkaptam a fejem és amikor az ünnepélyes aktusra került volna a sor, hirtelen kitéptem a labdát a kezéből és futva, azt kiabáltam feléjük: „Mondjátok meg neki, hogy nem vagyok rá kiváncsi.“ Ettől a naptól kezdve nem volt egy nyugodt pillanatom. Állandóan érkeztek a hírek, hogy Bandi nagyon mérges és meg akar verni. Természetes, ez annyira foglalkoztatott, hogy mondanom sejti kell, a fenyegetéseinek az lett a következménye, hogy eleinte az ijedtségtől dobogott a torkomban a szívem, ha megláttam, később már mástól... Nagyon jóba lettünk és a barátai rendkívül tiszteltek engem, a félelmes vezér „ideálját“. Őtőle kaptam az első kézcsókot, mely után emlékszem, két napig nem mostam le a kezem... — Kedves kis eset — mulatott Vera. — De hallgassátok meg az enyémet. Tízéves voltam, mikor egy nyaralóhelyen mellettünk, velem egy idős fiú lakott. Csinos szőke gyerek — és én epedve pislantgattam át, szerettem volna megismerkedni vele. Ő kapott egy kis autót és tüntetőleg tülkölt s néha kihívóan nézett felém. De én büszkén, mint egy királynő, végignéztem és egy könyv olvasásába merültem. Gyönyörű fügék termettek náluk, nekem fájt rá a fogam. Felbujtattam a kertészünk kisfiát, hogy estefelé, mikor nincs otthon senki, lopjon nekem. Izgatottan figyeltem a kerítés mögül. Már épen vissza akart, mászni zsákmányával, amidőn lépéseket hallottam. — Siess Jankó — súgtam kétségbeesve, de már késő volt... Sanyi ott állt előttem és én, a bűnös, lehorgasztott fejjel, összeszorított szájjal hallgattam a kérdéseit, de nem mertem felelni. Végre a kis Jankó kibökte, hogy én biztattam a lopásra . Rögtön földerült az arca. — Ha megengedi „kisasszony“, hogy megkínáljam... és ezzel már rohant is. Öt perc múlva boldogan majszoltuk együtt a legizletesebb gyümölcsöket — és nagyon szerelmesek voltunk egymásba. Tánciskolába is jártunk együtt s ott ismerkedtem meg a féltékenység minden kínját és gyötrelmét. Bizony, nem voltam a legkitűnőbb táncosnő s midőn egyszer felelősségre vontam Sanyit, miért táncol velem oly ritkán, röviden és őszintén felelte: — Nem szeretek veled táncolni, mert nagyon nehéz vagy... Annál többet táncolt Ilával és nekem nagyon fájt a szivem. Elhatároztam, hogy megölöm őket. Vettem egy kis játékrevolvert s szentül meg voltam győződve, hogy az öl. A következő táncórán, mikor Sanyi Ilával mellettem el táncolt, kihúztam a „fegyvert“ a retikülömiből és el akartam sütni. De akkor eszembe jutott, mi fog történni, ha ő meghal... már láttam magam börtönben sínylődni, — nem, inkább én leszek öngyilkos. Kisurrantam és a folyosón az egyik ablakimélyedésbe elbújva, sziven lőttem magam. Kicsit elkábultam a lökéstől (vagy csak képzelődés volt?) s midőn meglepetten, hogy még élek, felnyitottam a szemem, Sanyi állt mellettem és aggódva kérdé: mi történt? — Meg akartam halni — zokogtam „mert nem szeretsz...“ , komolyan és méltóságteljesen jelentette ki". — Szeretlek és feleségül foglak venni. Már meg is kérdeztem apát, hogy lehetséges-e, mivel egyidősek vagyunk. Igent mondott. — Ekkor én, a halál rászánt, boldogan ugrottam fel és egész este egyszer se veszekedtünk... Persze volt nagy sírás-rivás, mikor vége volt a táncnak és a nyárnak ... Magda egy kis sóhajjal verte le cigarettájáról a hamut: „Az én történetem már sokkal komolyabb és tragikusabb. Apámnak volt.