Ars Hungarica, 1991 (19. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Tanulmányok - Mikó Árpád: Divinus Hercules és Attila secundus. Mátyás király műpártolásának humanista aspektusai
Mikó Árpád DIVINUS HERCULES ÉS ATTILA SECUNDUS. MÁTYÁS KIRÁLY MŰPÁRTOLÁSANAK HUMANISTA ASPEKTUSAI Tusca manus, Tuscum marmor, rex Ungaris auctor, Aureus hoc Ister surgere fonte velit.* E két elegáns verssort Angelo Poliziano írta arra a fehérmárvány szökőkútra (in fontem), amelyet Mátyás király rendelt meg 1488-ban Firenzében, Andrea del Verrocchio műhelyében.1 Verrocchio hamarosan meghalt; nem tudjuk, hogy a kút elkészült-e, s ha igen, eljutott-e Budára.2 A királyi várpalotában több antikizáló — mitológiai figurákkal díszített -szökőkút is csobogott: utazók, követek elszórt feljegyzései és az ásatások során előkerült kútmedence-töredékek egyaránt vallanak erről.3 A fragmentumok között akad olyan is (oroszlánfejekkel és a Hunyadi-ház hollóival díszítve), amely fehér márványból való.4 Az all'antica fontana ekkor Budán éppoly természetességgel jelenik meg, mint Itália fejedelmi udvaraiban. Visegrádon, a fényes királyi nyaralópalotában is szobrokkal díszített márvány szökőkút ontotta be vizét, a Fons Musarum, a Múzsák kútja a művészet, a tudás kútfeje volt, amióta csak a Pegasos, a szárnyas, isteni paripa a Hippokréné forrását fakasztotta a Helikon ormának közelében.6 Mátyás (mára elhomályosult értelmű) emblémái között is ott volt a kútfő.7 Poliziano epigrammája azonban nemcsak ezt segíti értelmezni, hanem Mátyás király műpártolásának egyik legfontosabb aspektusát is. A kútra írott versből a felismerés kettős forrása fakad: Toszkánát, a reneszánsz szülőhazáját összekapcsolja Magyarországgal s ugyanakkor mindkettőt antikká teszi. Az Isterré visszaváltozott Duna partjaira visszatérnek a Múzsák és újra rómaivá lesz az elbarbárosodott Pannónia — ezt a képet már a magyar humanisták korábbi nemzedéke megfogalmazta. Janus Pannonius személyes sorsa, költői életművének tekintélyes része példaként idézhető, s ezt tartották jellemzőnek ráírni később a sírkövére is: Hiesitus est Ianus, patrium qui primus ad Histrum Duxit laurigeras,ex Hencone, Deas.** A vers 1464-ben született, a költő — királyában csalatkozva s elfordulva tőle — 1472-ben halt meg. Nem telt bele három évtized, s a babérkoszorús istennők s velük az újjáéledt antik művészetek egész Hungáriában otthonra leltek. Hunyadi Mátyás, a rex invictissimus, az uralma illegitimitásának sötétlő árnyával is hadakozó uralkodó műpártolását szemkápráztató fényességű pompa és már-már pazarló nagyvonalúság jellemezte — nemkülönben a konvencionálist a szokatlannal összevegyítő hallatlan Toszkán kéz, s az a márvány is, magyar ám a király, ki Szólt: aranyos Duna víz szálljon e kútból föl. (Détshy Mihály ford.) Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz először jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei. (Kálnoky László ford.)