Ars Hungarica, 1991 (19. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Tanulmányok - Mikó Árpád: Divinus Hercules és Attila secundus. Mátyás király műpártolásának humanista aspektusai
151 Ars Hungarica 1991/2 1 - ra is — hitelesnek fogadta el. Bonfini ,leírása" azonban esztendőkkel a király halála után íródott, a szöveg fő forrása pedig az az előszó volt, amelyet a tudós humanista még Itáliában írt (s illesztett a Mátyásnak ajánlott Hermogenés-fordítása elé) anélkül, hogy a királyt valaha is látta volna.19 A hitelesnek tartott jellemzés végülis toposzok halmazának bizonyult, s szinte valamennyi valóságos, vagy valóságosnak tetsző eleméről (a test- s a haj színétől az oroszláni pillantáson át egészen a király testéből áradó csodálatos illatig, az isteni euópiáig) kiderült, hogy a Nagy Sándor-hagyományból származik s végső forrása Plutarkhos műveiben keresendő. A magyar uralkodó Alexandros-imitációja egyébként nem Bonfini találmánya volt, a történetíró ebben is ősi mintát követett. Már a Nagy Sándort követő antik uralkodók is előszeretettel fordultak ezekhez a toposzokhoz. Az oroszláni karakter a Mátyás-portrékat is befolyásolta. A bautzeni szobor (1486) későgótikus naturalizmusát a reneszánsz heroikus portré — Budán közvetlenül ismert — verrocchiói formulájával idealizálták; az erlangeni Biblia díszkötésének átszellemült arcú, fiatal Mátyása (1489-1490) sem más, mint az uralkodó alexandrosi, allegorikus arcképe.21 Úgy tetszik, Mátyás portréiban sem a nagy király immár örökre elveszett, eleven tekintetét kell keresnünk. A történettudomány Mátyás császári aspirációit szkeptikusan ítéli meg, jobbára még azt is elvetik, hogy valóban törekedett volna erre a legmagasabb méltóságra. Sokáig saját trónján sem volt legitim uralkodó; politikájának mozgató rugói között talán a legerősebb a saját tényleges, majd később fia, Corvin János reménybeli uralma legitimitásának elismertetése volt. A király ikonográfiája azonban kétségkívül tartalmaz all antica császári motívumokat, talán legnyilvánvalóbban a Philostratos-corvina címlapján, ahol Hadrianus és Nero császárok éremportréi között, középütt Mátyásé is megjelenik." A Corvinák egy bizonyos csoportjában (amelyekbe a király címerét 1485, Bécs elfoglalása után festhették bele) a címer körül megjelenő M A betűk — a besançoni Augustinus-corvina tanúsága szerint — Mathias Augustusként oldhatók fel.23 Mátyás valamennyi antikizáló profilarcképe — s a korabeli arcképek között ezek vannak többségben — ugyanannak az antik császárportrétípusnak a vonzásában készült. A típust Mátyás arcképeként első ízben Andrea Mantegna aktualizálta, az 1460-as években, midőn - nyilván a Mantegnával személyes kapcsolatban álló Janus Pannonius iniciatívájára, közvetítésével - megfestette a magyar király portréját.24 A Mátyás nevelője, majd kancellárja, Vitéz János körül csoportosuló humanisták ekkoriban alkották meg Mátyás image-ének all'antica aspektusát; az új image egyik gyanítható inventora, Janus verseiben is összefonódik olykor Mátyás és Alexandrás alakja.25 Nyilvánvaló: amiképpen volt a király műpártolásának, azonképpen volt személyiségének is egy erősen aktualizált, all'antica aspektusa. Megvolt azonban az ellenpontja is. 4. Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak! Diót én, ahol én pörölgje világnak! Sarkam alá én a nemzeteket hajtom: Nincs a kerek földnek ura, kívül rajtam! Attila föltornyosult lelkének szavai ezek, a Buda halálában; a vers forrása, egyetlen hexameter (melynek tükörfordítása észrevétlenül illeszkedik az alexandrinusok közé), a Thuróczy-krónika első passzusaiban, a hunok történetében hagyományozódott ránk.26 A királyi kancellária környezetében íródott krónika a hunok történetével kezdődik és Mátyás trónralépésével végződik. Attila dicsőséges uralkodása újra visszatér, s maga Mátyás király