Ars Hungarica, 1997 (25. évfolyam, 1-2. szám)

1-2. szám - Tanulmányok Szilárdfy Zoltán 60. születésnapjának tiszteletére - Galavics Géza: „Hogy gerjesszem az ájtatos szíveket". Egy kis ájtatossági kép történetéhez

ként­­ a metszet reprodukcióját is közölte. Ugyanott utalt a „Jó tanács anyja" kegykép hazai kultuszában betöltött fontos közvetítő szerepére is.­ Mégis, a metszet körül több a bizonytalanság, mint a bizonyosság. Noha a hazai kegyképek ábrázolásainak katalógusában mint a „győri Orsolya­apácák (?) kegyképének metszete" szerepelt, ez azonban nem bizonyítha­tó.­ Magának a metszetnek selyemre nyomott változata igényesebb meg­rendelőt sejtetett, de nem ismertük az ő személyét sem, mint ahogy azt sem tudtuk valójában, mikor is készült e kegyképábrázolás. Mindezeket a kérdésekre két levél felel, amelyeket a kegykép­metszet megrendelője írt még a rézmetszet megjelentetése előtt. írójuk Amadé László (1704-1764), a 18. századi magyar barokk kultúra ismert személyi­sége, költő, népszerű, néhol máig élő világi és egyházi énekek szerzője, egyúttal a magyar udvari kamara tanácsosa is. Első levelében engedélyt kér az egyházi főhatóságtól a metszet közzétételére, s utal indítékaira és a metszetet kísérő imák forrásaira. A másikban pedig a metszet kiadása körüli nehézségek elhárításával foglalkozik, újabb részletek említésével. Mindkét levél 1760-ban Pozsonyban kelt, s mindkettő címzettje Szentilo­nay József, nagyszombati érseki helynök.­ Az elsőt Amadé március 22-én írta: „Méltóságos püspök, generalis vicarius­ kegyes uram, atyám. Az jó tanácsnak nagyannyának várkonyi örökös jószágomban egy öreg ol­tárt, alkalmas költséggel fölépítettem. Ahol minemű indulgentiákkal kívá­nom ékessé tenni, ott való plébánosom fogja M. urat kérni, és megudvarol­ni. Hogy pedig annál inkább gerjeszszem az ájtatos szíveket, ezen berekesz­tett, német nyelven kibocsátott imádságot (kit general auditor Kögl uram már kinyomtattatott) magyarra fordítottam és német, magyar, tót nyelven kívánom kiterjeszteni. Mivel pedig némelyek kétséget tettek, hogy M. urnák approbatiója és helybenhagyása nélkül ki nem nyomtathatik, íme ájtatos szível borulok, méltóztassék meg tekinteni, s szent, s főpapi erejével helybenhadni, részes lévén mindazoknak ájtatosságában. Perenni cum veneratione emonendo alázatos és fiúi borulással M. püspök urnak alázatos híve, fia Amadé Lász­ló m. p. Pozsony, 22. márt. 1760." Noha Amadé sorai közt érezni, hogy az engedélykérést pusztán formali­tásnak tekintette, levele mégis gazdag információkban. A metszet megje­lentetéséhez az alapot tehát az szolgáltatta, hogy a csallóközi Várkonyban, amelyről az Amade-család predikátumát is vette (Amadé de Várkony et Marczaltő), Amadé László egy nagy („öreg") oltárt állíttatott, Szűz Mária, mint a „Jó tanács nagyanyja" tiszteletére.­ Amadé pedig nem másért, csak hogy - mint írja - még „inkább gerjesszem az ájtatos szíveket", a kegykép kultuszának növekedését kétféle módon is elősegíteni kívánta. Az egyik, hogy a várkonyi kegyképnél elmondott imákhoz bizonyos búcsúkat kívánt

Next