Artmagazin, 2016 (14. évfolyam, 1-8. szám)

2016 / 2. szám

62 I ARTHAGAZIN 86 Hornyik Sándor DUCHAMP STXURBA SZÍNE ELŐTT MARCEL DUCHAMP ÉS SZENTJÓBY TAMÁS „MŰVÉSZETÉNEK" METSZETEI A kiindulópont a legutolsó metszet, ami egyúttal a legfrissebb oltvány is, vagy ha tetszik, egy olyan mutáns montázs, amely egymás mellé helyezi St. Auby Tamás, Mar­cel Duchamp, Franz Anton Maulbertsch és Jézus Krisztus munkásságát. A mon­tázs fizikai dimenzióit tekintve nagyjából képeslap méretű, alkotója St.Turba Tamás, aki a műnek 2010-ben a Duchamp auf dem Ölberg (Duchamp az Olajfák hegyén) cí­met adta. A képeslap egyik oldalán két kép található, az egyik Duchamp Étant donnés (Adva van, 1946-1966), a másik pedig Maul­bertsch Christus auf dem Ölberg (Krisztus az Olajfák hegyén, 1768/69) című művét ábrázolja. Az egyik egy műtárgyfotó, a má­sik pedig Duchamp saját fotója, amelyet szöveges kommentárokkal látott el, hogy elősegítse a legendás mű precíz, de posz­tumusz összeállítását. A képeslap másik oldalán bélyegkép formájában egy másik Duchamp-mű illusztrációja is megjelenik, amely egy, az Étant donnes-hez kapcsolt rajz, és ebbéli minőségében igen nagy karriert futott be. Látható rajta ugyanis Duchamp utolsó „nőjének”, az Adva van meztelen „menyasszonyának” vőlegénye is, akiben az értelmezők egy része a mű­vész alteregóját véli felfedezni, habár a cím csupán annyi, hogy Le Bee Auer (1968), ami egy régebben közismert gázlámpatí­­pus neve. Mindehhez St.Turba, a NETRAF (A Neo-Szocialist­a Realist,a Telekommu­nikáció Nemzetközi Paralel Uniója Glo­bális Kontra-művészettörténet-hamisítók Frontja) ügynöke 2014-ben azt az üzenetet mellékelte, hogy vajon Duchamp egyenlő-e Krisztussal? A képeslaphoz fűzött szer­kesztői kommentárból­ az is tudható, hogy St.Turba provokatívan egyfajta előképként rendelte Maulbertsch Krisztusát Duchamp alteregója mellé. A korábbi híres és kano­nizált előképekhez, illetve referenciákhoz, Dürer szajhás perspektíva metszetéhez (Aktot rajzoló művész A négy könyv a mé­résről című művéből, 1525) vagy Courbet L’Origin du monde-jához (A világ eredete, 1866) képest ez egy meglehetősen provin­ciális és némiképp okkult analógiának tűnik, mindazonáltal a vizuális impulzus megléte objektíve nem zárható ki, hiszen Duchamp láthatta Maulbertsch festmé­nyét a Hanfstangl-gyűjteményben, amikor 1912-ben Münchenben tartózkodott. A Maulbertsch-Duchamp montázs, illet­ve hibrid létjogosultságának és életképes­ségének művészettörténeti falszifikációja jelenleg nem célom, mert akár még az is kiderülhet, hogy a posztmodern felől új­raolvasott barokk (illetőleg felvilágosodás korabeli) szellemtörténet nem is áll olyan távol Duchamp-tól, mint azt hirtelenjében gondolnánk. Ami engem most inkább foglalkoztat, az az, hogy a felvilágosodás meglehetősen melankolikus Krisztus a St.Turba célzása szerint ahhoz hasonlóan hajtja a fejét egy angyal ölébe az Olajfák hegyén, ahogy Duchamp is megrajzolta magát, amint az Étant donnés nőalakját szemléli testközelből. Az analógia per­sze egy picit sántít, hiszen Krisztus és az angyal mozgásának dinamikája egészen más, és Krisztus testtartása is jelentős mértékben különbözik Duchamp altere­­gójának elhelyezkedésétől. Amíg Krisztus a mögötte lévő angyal combjára hajtja fe­jét, vélhetően holtfáradtan és kétségektől gyötörve, addig Duchamp erotikus hely­zetben, elégedetten és évődve, a tarkó­ján összekulcsolt kézzel szemérmetlenül bámulja a széttárt combú nőt, amelynek modellje vélhetően egykori (1946-1951) kedvese, Maria Martins brazil szobrász volt. Ezzel együtt is az analógia, illetve az egyenlet (Duchamp - Christ) egy megle­hetősen izgalmas diszkusszió lehetőségét veti fel, amely látszólag csupán egy provo­káció, valójában azonban egy fontos ada­lék nemcsak Duchamp, hanem St.Turba (aka St.Auby, aka Szentjóby) Tamás művé­szetéhez, illetve annak értelmezéstörténe­téhez is. A diszkussziót praktikusan érdemes a szer­zővel, Szentjóby allegorikus alteregójával, St.Turbával, illetve a Turba kompakt ge­nealógiájával kezdeni, hiszen a szentté avatott turba egy ellentmondásos, sőt pa­radox szerzői mentalitást sejtet. Szentjóby ugyanis Hamvas Bélán keresztül Jakob Böhmétől veszi át a túrba fogalmát, amely a jelenkori ember romlottságára, zava­rodottságára és tudatlanságára utal, ami ráadásul egy olyan állapot, amit az egyén még kéjesen élvez is, hajtja a világi örö­möket, miközben semmit sem tud azok valódi természetéről, avagy sátáni, lélek­romboló mivoltáról.2 A turbában leledző ember helyzetének súlyossága abból fa­kad, hogy a turba nem pusztán a fennálló

Next