Asztalitenisz, 1969 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
KÖSZÖNTŐ Amikor e sorok íródnak az emberek az 1968-as esztendő búcsúztatására készülnek. E napok az évvégi számadás és az új tervezgetések napjai, így van ez a sportban is. Asztalitenisz sportágunkat vizsgálva hajlamosak vagyunk arra, hogy régi nagyjaink világhírnevének, a hajdani sikerek csillogásának fényében értékeljék a maiak eredményeit. Hogy ez mennyire helytelen, arra mér számtalanszor utaltunk, így most ez nem is igényel különösebb magyarázatot. Elég ha csak azt említjük, hogy ma már legalább ötször annyi országban űzik ezt a népszerű sportot, hogy sok - eddig középszerűnek tartott - országban is "megtanultak" játszani, s hogy olyan országok vették át a sportág vezetését, mint Kína, Japán, Korea és Európában a Szovjetunió. S ha mindezen tényezőket figyelembe vesszük, akkor elmondhatjuk, hogy az év első fele a lyoni Európa-bajnokságon való kitűnő szerepléssel rendkívül sikeresen indult. Az EB eredményei, s a nemzetközi versenyeken és Európa Ligában mutatott játék - férfi vonalon - azzal biztatott, hogy szeretett sportágunkban is megkezdhetjük a felzárkózást a legjobbak közé. Az év második fele azonban sok csalódást okozott. A várt sikeres folytatás helyett a rosszul sikerült felkészítés következtében gyengébb nemzetközi szereplés, fájó vereségek az Európa LigábanBudapesten a Wright nélkül felálló angoloktól és Wuppertalban az NSZK-tól/ és érezhető színvonalcsökkenés következett a hazai versenyeken. E váratlan kudarcok is mutatták, hogy az előrelépés még nem olyan egyértelmű, s még - bár magában rejti a fejlődés csíráit - előrehaladásában még meglehetősen ellentmondásos. Az új esztendő tehát még komolyabb célkitűzésekkel és elhatározással kell kezdeni. Hiszen az ez évi tapasztalatok is világosan megmutatták, hogy a jövőben - ha még tovább akarunk lépni, és akarunk - feltétlenül több kell. És ehhez a többhöz természetszerűleg nagyobb összefogásra, színvonalasabb és intenzívebb munkára van szükség az egyesületekben és a válogatott keretben egyaránt. S ha ezt a többet már 1969-ben sikerül megvalósítani, nem maradhat el az eredmény sem, hiszen - ezt már számtalanszor, megannyi serdülő és ifjúsági verseny bizonyította - fiatal tehetségeink ma is vannak. Ennek a remélt fejlődésnek, s az ezt elősegítő szakmai munkának hivatott fontos láncszeme sportágunk szaklapja, az ASZTALITENISZ. E fejlődés érdekében dolgozunk. S hogy ezt eredményesen - az eddigieknél is eredményesebben és színvonalasabban - tehessük, sportágunk kedvelőinek fokozottab segítségére van szükség. Hogy a lap teljesíthesse hivatott funkcióját, s hogy egyáltalán létezzen - előfizetők nagyobb száma kell. Mégpedig az eddigieknél sokkal több. Szeretnénk ha sportágunk szakemberei, versenyzői és kedvelői még fokozottabban magukénak érezzék a lapot. S ez megnyilvánulhat színvonalas, szakmai cikkek írásában és a lap olvasásában és terjesztésében egyaránt. E támogatás reményében kezdjük tehát az új esztendőt, indítjuk lapunk ötödik évfolyamot. Várjuk a szakcikkeket, az új tippeket, s a lap eredményes működését biztosító magasabb előfizetési számot. S nagyobb támogatással, segítőkészséggel megteremtődhet a még jobb, még színvonalasabb a sportág további fejlődését még fokozottabban elősegítő szaklap kialakításának a feltétele. Ennek reményében köszönti az óév végén minden kedves olvasóját és kiván sikerekben gazdag, boldog újévet az ASZTALITENISZ szerkesztője! Pongrécz György. 1