Athenaeum, 1874/5. kötet

1874-02-26 / 9. szám

II. évfolyam. Előfizetési díj: félévre 6 ft. negyedévre 3 ft. 9. sz. Szerkesztői lakás. Budavár uri­ utca 42. sz. V. kötet. ATHENAEUM. TÁRSADALMI, POLITIKAI, MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI HETILAP. BUDAPEST, 1874. FEBRUÁR 26. A KELETI KÉRDÉS JELEN ÁLLÁSA. (Harmadik és befejező közlemény.) O­roszország ma szövetséges nélkül áll Európában. Általános féltékenység, gyűlölet és gyanakodás tárgya, azonban előnye az, hogy képes politikáját elhatá­rozni a nélkül, hogy tekintettel legyen ba­rátai óhajaira, vagy már létező szerződé­sekre. A krími háború óta Oroszország sok talajt veszített. Németország egyesülése egyenes fenyegetés; Olaszország szabad­sága Ausztriát erősbbé tette a Dunán, és a pánszlávizmus erősbödése Szerbiában az orosz befolyást a délszlávoknál mini­mumra szállíta le. Mert hát a pánszlávizmust nagyon kü­­lönbözőleg értelmezik Moszkvában és Nán­­dorfehérvár­t. Eredetileg orosz eszme volt ez, tisztán politikai célokra használva fel, igazolván azon félelmet, melyet Bécsben keltett fel. A nagy szláv törzsnek, az árja fajok ezen utolsójának egyesülése egyenlő polgárjogokkal a cár alatt, mint minden orthodox keresztyén természetes feje alatt, nagy vonzerővel bírt a dél­szlávok közt 1854 előtt. A háború azonban megváltoztatta a dolgok állását. A ke­resztyének, kikkel kutyák gyanánt bán­tak egész Törökországban, felszabadul­tak, s azóta viszonylagosan szabadokká lettek. Azon okok, melyek a délszlávo­­kat rá bírták volna­ egyesülni a hatalmas Oroszországgal, nem alkalmazhatók az eladósodott és levert Oroszországra; míg más részről, a mint e fajok szeme lassan kint felnyílt, mind kevésbé és ke­vésbé bíztak Oroszország szavaiban. Igé­­retei a délszlávok iránt különös össz­hangban állottak a lengyel és a nyugati orosz fajok üldözésével; a köznemzeti­ség kapcsának szentségéről hangzó frá­zisai nem egyeztek meg Lengyelország iránt tanúsított eljárásával. így történt, hogy a pánszlávizmus orosz felfogása hova­tovább, annál lehetetlenebb lesz. En­työl még mindig, de a szlávok nem akarnak táncolni, s felismervén, hogy a lengyelek teszik haladását dél felé lehetet­lenné, igyekszik kibékíteni őket. De ez nehezen sikerül. Nyugati Oroszország megnyughatik, de sok nemzedéknek kell kihalni addig, míg Lengyelország képes lesz feledni. Tisztán kell, hogy előttünk álljon, mikép Oroszország gyűlöletes po­litikája Lengyelország iránt — a nem­zeti élet minden nyomának kiirtására — nem csak a kormánynak, de az egész orosz népnek politikája volt. Az oroszok és lengyelek kölcsönösen gyűlölik egy­mást, és semmi kibékülés sem lehet őszinte. Tétlenségre kárhoztatva Európában, Oroszország elhatározta, hogy előre fog haladni Ázsiában. Meghódította Közép- Ázsiát Perzsia északi részéig; legköze­lebbi lépése, ha közlekedési vonalai ké­szen lesznek, Perzsia elfoglalása lesz, és Perzsiát működési bázisul fogja hasz­nálni Kis-Ázsia és esetleg Konstanciná­­poly ellen. Anglia rövidlátósága az orosz háború idejében sokat tett ez ered­mény elérésére. Kis-Ázsiához és Perzsiá­hoz az egyenes út a Kaukázuson át, az Onapa és Derbend közt eső földnyel­ven van a fekete és káspi tenger közt.­­Ha Anglia 1854-ben egy hadsereget­­ küldött volna a Kaukázusba és segítette volna a cserkeszeket fegyverrel és pénz-­­­zel; hogy ha 1856-ban igyekezett volna Athenaeum 9. sz.

Next