Athenaeum, 1839/1. félév
1839-06-30 / 52. szám
off w@ Garasa. TUDOMÁNYOK’ ÉS SZÉPMÜVESZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCHEDEMI. VIÍROSMÍRW » szerkesztő tár». RAJZA» . HARMADIK ÉV. Első félév. Pest. junius 30. 1830. SO* széni. Tartalom: Műveltség és literatura (Kazinczy Gábor). — A’ peterdi jégeső (Tarczy Lajos). — Democratia , oligarchia, monarchia (Szabó József). — A jós jegyző (Szendey). — Matató az első félévben. Műveltség és literatura kricstmaviszonyaikban. A’ literatura a’ műveltség’ próbaköve. Az egyik a’ másik’ szabálymértéke; mindkettő a’ fával és gyümölcsösel hasonlítható. Ha az ókor’ regéinek hinni akarunk, az első népek’ vezérei hősek, de törvényhozói istenihletett emberek ’s költők valának. A’ költészet megfejté föladatát, oraculummondásai, ihletett hangja szellemre és szívre hatának, ’s a’ vándorló családokat állapodásra hozák. Innen neveztetett eredetileg a’ költő látnoknak és jósnak is; ’s valóban, istenibb ihletés nem is lehet annál, melly az embert határzata és czélja felöl felvilágosítja. — A’ szent tűz, mit a’ költők felgyújtanak, nem hamvadott el soha. A' költő elszórá a’ magot, melly később gyümölcseit hozá. A’ sokaság a’ csodás után vágyódik, meglepő és erős mozgalmak után ’s az egyszerű ember fogékony minden poétái benyomásra. Eszméit érzelmekbe, szavait képekbe fordítja ’s azon tájakon legörömestebb mulat, hol a’ földire nézet elvész, hol a’ lélek mintegy ég ’s föld között lebeg, így művelték magokat a’ népek a’ költészet által. Azonban a’ kellékek még körzőttek valának, az egész élet egyforma; azon társaságban, mellybe az erkölcsi romlottság még nem tolult, hol az ember még a’ földdel összefügg, ’s hol a’ gondolat nem kószál ki a’ család’ szűk körén, a’ literaturának is, mint a’ nép’ erkölcsei képmásának, naiv ’s gyermeki characterűnek kell lenni. A’ társaság azonban nem marad ugyanazon ponton. Az erkölcsi világrend, mint a’ physicai, örök átalakulásban ’s ájulásban él, bár semmi nem vesz el. A’ társaság’ közös tulajdona az egyeddel, hogy mozog, legtöbbnyire, előhaladás miatt. Néha ugyan látszólag visszalépés történik, de ez csak mód, annál biztosabb’ ’s sebesebben érni el a’ czélt. A’ tett dolgok felgyűlnek, az eszmék érnek, a’ látpontok megváltoztatnak, a’ végzet beteljesül ’s az általányos viszonyok’ változása áll be. Minden, az igaz, nem nyereség ’s épen a’ legmagasb virágzat’ korában fejlődnek ki a’ romlás’ magvai. A’ szétbontó ’s feldúló elemek is átözönlik a’ társaság’testét; a’ dicsvágy eltolja a’ kötelességérzetet, a’ gőg a’jó akaratot, a’ szenvedélyek felbujálkodnak’s a’szív összevonúl. Most a’ természeti törvény sem elég többé, de a’ polgári törvénynek, az önző 52