Athenaeum, 1839/2. félév
1839-08-04 / 10. szám
148 gyanánt használtatnak, ’s megszokván a’ perlekedők’ vak szenvedélyeit czélra vezérleni, ez bennük némi megvetést gerjeszt a’ sokaság’ ítélete iránt. Adjuk azt is hozzá, hogy ők természet szerint egy testületet képeznek. Nem mintha egyet értenének, ’s közakarattal vezetnék egymást bizonyos pont felé, hanem közös tudományaik és egyforma módszereik elméiket egyesítik, valamint egyesítheti az érdek akarataikat. És így a’ törvénytudók’ lelkének mélyében elrejtve találjuk egy részét az aristocratia’ ízléseinek ’s tulajdonainak. Bennük, valamint ebben született hajlandóság van a’ rend iránt, természeti szeretet a’ formák iránt; valamint ez, úgy ők is nem jó szemmel nézik a’ sokaság’ munkálkodásait, ’s utálják titkon a’ nép’ kormányát. Nem mondom mindazáltal a’ törvénytudók’ e’ természeti hajlamait olly hatalmasoknak, hogy azok őket ellenállhatlanúl fogva tartanák. Mi a’ törvénytudókon úgy, mint minden embereken uralkodik, az a’ saját érdek, főkép pedig a’ pillanat’ érdeke. Van olly társaság, hol a’ törvénytudó férfiak nem tulajdoníthatják magoknak a’ politicai világban azt a’ rangot, mellyet magános életben elfoglalnak; bizonyosak lehetünk benne, hogy az ekkér szerkeztetett társaságban a’ törvénytudók igen munkás ügyviselői lesznek a’ forradalomnak. De meg kell vizsgálnunk, valljon az ok, melly őket illyenkor rontásra, vagy újításra vezérli, állandó hajlandóságból, vagy történetből születik-e nálok ? Tagadhatatlan , hogy a’ törvénytudók különösen segítették felforgatni a’ franczia monarchiát 1789- ben. Csak azt kell még tudnunk, vallyon azért tették-e ezt, mert tanulták a’ törvényeket, vagy azért mert azok’ hazásában részt nem vehettek ? Ötszáz évvel ezelőtt az angol aristocratia magát a’ nép’ vezérévé tette ’s annak nevében szólott; ma a’ trónt gyámoltja ’s magát a’ királyi hatalom’ bajnokává teszi. Pedig az aristocratiának saját ösztönei ’s hajlamai vannak. Igen vigyáznunk kell arra is, nehogy a’ testület’ egyes tagjait maga a’ testület helyett vegyük. Minden szabad kormányban, bámelly formájú legyen is, találunk törvénytudókat valamennyi felekezet’ első rangjaiban. Ugyan e’ megjegyzés alkalmazható az aristocratiára is. Majd minden democratai mozgalmak, melylyek a’ világot izgatták, nemesektől intéztettek. Egy kiváló testület sohasem elégíthet ki minden magában találtató nagyravágyásokat; benne mindig több a’ talentum és szenvedelem, hogysem az alkalmazások; ’s mindig találkoznak benne számos afféle emberek, kik nem mehetvén elég hamar nagyra a’ testület’ kiváltságainak használása által, azt e’ kiváltságok’ megtámadásával igyekeznek elérni. Azért is nem állítom sem azt, hogy minden törvénytudó egykor, sem hogy nagy részök mindig tartozik magát a’ rend’ barátjának ’s változások ellenségének mutatni. Hanem azt mondom, hogy olly társaságban, hol a’ törvénytudók ellenzés nélkül elfoglalhatják amaz emelkedett állást, melly őket természettel illeti, szellemök kitünőleg fenntartó (conservativ) lesz, ’s magát democratia elleninek mutatandja. Mikor az aristocratia elzárja rangjait a’ törvénytudók elöl, bennük annál veszedelmes!) ellenségeire talál, minthogy ezek gazdagságban ’s hatalomban nála alábbvalók lévén, munkáikra nézve tőle függetlenek, észre pedig magokat vele egy irányban állóknak érzik. De valahányszor csak a’ nemesek készek voltak némelly kiváltságaikat a’ törvénytudókkal megosztani: e’ két osztály mindig könynyű módokat lelt az egyesülésre, ’s magát, úgy szólván, azon egy családból valónak lenni hitte. Úgyszintén hajlandó vagyok hinni azt is, hogy egy királynak mindig könnyű a’ törvénytudókból hatalmának leghasznosabb eszközeit csinálni. Végtelenül nagyobb természeti rokonságban vannak a’ törvénytudó emberek a’ végrehajtó hatalommal, mintsem a’néppel, ámbár a’ törvénytudók az elsőt gyakran felforgatták legyen is; valamint hogy nagyobb természeti rokonság van a’ nemesek és király köztt, mintsem a’ nemesek és nép közti, bár sokszor láttuk is a’ társaság’ felsőbb osztályait egyesülni a’ többivel, hogy a’ királyi hatalom ellen harczoljanak. Mit a’ törvénytudók minden egyebek felett kedvelnek, az a’ rendnek látása, a’ rendnek pedig legnagyobb biztosítéka a’ hatalom. Nem kell továbbá feledni, hogy ha ők magasztalják is a’ szabadságot, annak a’ törvényszerűséget jóval elébe teszik, kevésbbé félnek a