Athenaeum, 1840/1. félév
1840-01-26 / 8. szám
116 Ezen nemzetnél valamint a’ közdolgok a’ közgyülekezetekben intéztettek el, úgy az elkövetett bűnök is ott ítéltettek, fenyítettek meg. Olly nemzetnél, melly, Tacitus’ leírása szerint, az erkölcsiségben különösen kitümlöklik ’, az erkölcsiség’ föntartására hasznos mód vala az, hogyha az egész nemzet ügyelt tagjai’ tetteinek tisztaságára. Az erkölcs tulajdona lévén a’ nemzetnek, az egyes személyeknek fogyatkozása, és megsértése a’ közönség’ figyelmét méltán vonta magára. A’ szokások’ tiszta egyszerűsége nem sértethetik meg egy erkölcsös nemzetnél a’ nélkül, hogy az egész ne szenvedjen. Ha az említett szó szerint a’ németek’ szokásait tovább vizsgáljuk, átlátjuk, mikép társasági szövetkezésük nem annyira törvényeken, mint szokásokon épült. Ez egy háznép volt, melly természetes egyszerűsége, ’s egyenlőségével közdolgait úgy rendelé, mint egyes házi körülményeit. Midőn ítéletet hozott nem tekintett törvényekre, hanem a’ cselekedetre, ezt látván érzé a’ vétek’ súlyát ’s mértékét. Hatalmával az Ítélet’ végrehajtásában vissza nem élhetett, mert ez erkölcseit, természeti szabadságát, ’s függetlenségét megsértendő vala. Szóval, többet eszközlöttek ott a’ jó erkölcsök, mint másutt a’ jó törvények.2) Itt tehát a’ népbiráskodás a’ társaság’ elvéből következett. Csak erényes, szabad, és természeti egyszerűségű nép képes gyakorolni a’ bíráskodást. Mert csak ez lehet menten a’ pártszellem, és vad ingerültségtől. ni. Solon a* * birói despotismustól megóvja Athene’ népét. A’ nemzetek’ történetei bizonyítják, hogy a’ bírói hatalom gyakorlata a’ polgári kormány’ minéműségét követte, és változtával a’ bíráskodásban is változás történt. Solon az athenebeliek által archonnak létetvén), hogy a’ királyok’ kiűzetése után a’ népet a’ kilencz archon’igájától fölszabadítsa, bírói hatalmakból nem hagyott egyebet, mint a’vétkesek’ vallatását. Aristoteles’ bizonyítása szerint meghagyván az areopag’ fölállításával a’ senatust, és tisztviselők’ hajdani választatását, a’ bírói hatalmat mindnyájokra átszállttá, és a’ nép’ akaratját föntartá. *) Solon tehát a’ népnek adá át az itélet hozatal’ jogát. Összhangzólag a’ köztársasági szellemmel. Mert a’ korlátlan hatalom egy vagy keveseknek kezében veszélyes volt a’ szabadságnak. 2) H. Rómában a’ líkrói hatalom’ gyakorlata a’ kormányváltozással változott. A’ rómaiak, kik egyébként valamint a’ tudományokat, úgy polgári intézetiket is a’ hellénektől kölcsönzők, a’ bírói hatalom’ gyakorlatában változásoknak többszöri példáit adják. Eleintén a’ közbűnök a’ királyok, aztán a’ consulok előtt ítéltettek, kikre az ítéletek, és hadseregek egyetemben bizvak.3) Utóbb a nép a’ patríciusokkal szüntelen vetekedései által megnyervén, hogy az egyik consul a’ plebeusokból legyen, a’ consulok’ hatalmának azon része, melly az ügyes bajos dolgok’ megvizsgálásában állott, elvétetett török, a’ praetorokra ruháztatván által.4) De épen a’ consuli hatalom’ e’ gyöngítése fölöttébb növeszti a’ nép’ hatalmát. Mert a’ Valéria törvény által behozatván a’ népre való hivatkozás — provocatio ad populum — a’ fejvesztő ítéleteknek gyakorlata a’ népre szállott.5) Senki’ fejét nem veszthető, miglen ügye a’ nép által megvizsgáltatván, a’ praetorok, consulok, dictatoroknak végrehajtásképen meg nem hagyatott. * A’ pártütés’ vétkéről a’ rómaiaknál eredetileg a’ nép egyetemben ítélt.6) Illőnek találtatott t. i. hogy a’ ki a’ nép’ fönségét megbánta vétke a’ közönséget érdekelvén, a’ közönség által ítéltessék meg. A’ XII. tábla’ törvénye szerint a’ római polgár’ fejéről csak a’ nép teljes gyülekezetében hozathatott ítélet. J) ‘) Kiről Tacitus ezeket mondja: ,Nemo illic vitia ridet, nec corrumpere, et corrumpi secutum vocatur.1 Ibid. s) Plusqne ibi boni mores valent, qaam alibi bonae teges.“ Ibid. ’) Plutarch, in Solon. ‘) ,Solon senatum et magistratuum electionem pristinam minime sustulit, sed omnibus judicandi potestate tributa populi tenuit voluntatem.1 Arist. *) Pisistratos, és más aíhenei tyrannok ennek világos bizonyságai. Úgy szinte az ostracismus’ önkényes használata a’leglelkesb hazafiak ellen. *) Varro Lib. 4. d. Ling. lat. ‘) Liv. lib. 7. cap. 2. Hotoin. de praetur. Sigon.de Judic. lib. I. c. 7. s) Liv. lib. 1. ®) Dyonys. lib. 1. ’) ,De capite civis romani, nisi per maximum comitiatum ne ferunto.1 Leg. XII. Tab.