Athenaeum, 1841/2. félév
1841-08-05 / 16. szám
-----------------I iiW \ ÖTÖDIK tv. ----------------- Második félév.*est . augustus 5* 1841* 16* szám. Tartalom Magyar nyelv’ életrajza. Vége ( Vackor Imre ). — Gondolattöredékek a’ tanítás és tanítók’ köréből. Folytatás ( Briedl Fidel — Az ismeretlen szép ( Király Károly ). — Egy vita Murát és Davoust között. Vége ( — r—). — Tárcza. Cousin (Károlyi István). — Mulattató ( — a—). — Magyar nyelv' életrajza. (Vége.) Latin nyelv’ irigylé ugyan elvált férje’ szerencsefordulatát; de rá nézve megnyugtató körülmény vala az,hogy még Magyarországban kénye kedve szerint uralkodhaték, noha túlnyomósága Nemesis’ mérlegén mind inkább lehajlani látszott. Azért hát lebegjen áldás a’XVII-ik századbeli magyar irodalom’ hőseinek hamvai fölött, kik közöl Zrínyit, Koháryt, Gyöngyösyt, Rimáit, Pethöt, Lisznayt, Molnár Albertet, Káldyt, Tótfalusyt, Gelei Katonát ,Komáromi Csipkést , és a’ nagy tudománya Apáczay Jánost, már csak azért is gyakran kell dicsőítve említenünk , hogy a’ pályatöröket olly könnyen feledő utódok’ figyelme, a’ múltakra nézve is , ébren tartassák. Magyar nyelv a’ XVIII-ik században már nem csak a’ vékonyra olvadt, ’s húsz-harminczféle népfajjal összevegyült magyarság’ajkain, hanem nagyobb könyvtárakban is lakott, ’s így az örökség’ halhatatlanító csarnokában is csak eljuta. Azonban már ekkora’ vallásharczok, ’s a’ hosszas török háború’ népvegyítő és pusztító zivatarában, politicai intézkedéseink’ hanyag, rendetlen folyama mellett, faluk , sőt megyék eltótosodtak , a’ Moldvába menekült magyarok’ nagy része elolúhosult; a’ városok’ idegen ajkú polgárai közé vegyült kézművesek, ’s letelepülök, ’s főleg M. Terézia ’s József császár’ uralkodása alatt, a’ magyar nemes úri rend majd nem egészen elnémetesedett, ’s a’ korosulásnak indúlt nép annyira megszoká minden idegennek megtartását vagy elfogadását, hogy midőn M. Terézia, a’ többi közt Bécs’ nyelvét még a’ magyar apró (nemzeti) iskolákba is átűlteté, ezt már a’ gondatlan, merevült lomha tömeg föl sem vévé. Mert a’ magyar még akkor időben azon balhiedelemben élt, mikép a’ nemzetiség csak abból áll, ha nemesi curián heverhetünk , ha kis istenünknek szolgailag hódolunk, ’s értté élni halni készkedünk; ha befont üstököt, panyókás subát, és széles paszománnal kiteremtettétett szíjas nadrágot,’s az ajkak’ rózsái fölött kifent bajusztöviseket viselhetünk ,’s jó ősi alkotmányunkat a’ ,maradjon híres vétójával sánczoljuk körül. De midőn József császár a’ nevelés, közigazgatás, és törvénykezés’ hivatal-szobáiból az annyira megszokott és szeretett Latin nyelvet — ezen népünket effoemináló foeminát kiküszöbölé, a’ membrum sacrae coronae egyszerre fölébredt, és szemdörgölés közben, észre kezdé venni, hogy az ő szájából a’ német szó is csak magyarol esik, észre kezdé venni, miként az a’ József által behozott új Sprakhe a’ diák avita constitutióval, régi diplomái és praerogativáival sehogy le